• Évek óta stagnáló gazdasággal és rekordszintek felé közelítő költségvetési hiánnyal veheti át az ország irányítását a Tisza.
• Az utóbbi a nagyobb probléma, de lehet terük a faragásra: EU-s szinten kirívó, hogy mennyit költ magára a magyar állam, és a szociális támogatások rendszerét is át lehetne alakítani.
• Közel háromezer milliárd forintnyi EU-s forrást bukott már el végleg az ország az Orbán-kormány döntései miatt, de a megmaradt források hazahozására reális esélye van Magyar Péteréknek.
• Ahogy az euró 2030-as bevezetése is reális cél lehet, de ennél is a költségvetési hiány csökkentése lesz a legnehezebb feladat.
• Okozhat-e bajt a túl erős forint? És mi lesz vajon a NER-es cégekkel, melyeknek hirtelen piaci környezetben kellene működniük?
• Darvas Zsolttal, a brüsszeli Bruegel intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatójával beszélgettünk.

Indításként adja magát a kérdés: hogyan látja, milyen állapotban örökli meg a Tisza-kormány a magyar gazdaságot?

A magyar gazdaság már 3-4 éve lényegében egy helyben toporog, a beruházások visszaestek, miközben a költségvetési hiány a rekordszintek felé közeleg. Tehát mind gazdasági téren, mind költségvetési téren rendkívül nehéz a helyzet. Ezek közül szerintem a gazdasági tér sokkal könnyebben orvosolható, mert a mostani stagnálásnak az egyik oka az előző kormány nagyon masszív, piactorzító beavatkozásai a gazdasági folyamatokba szinte minden téren.

Az állam normális szerepének a visszaállításával, a piaci verseny erősítésével, a korrupciós környezet drasztikus visszaszorításával mind az állami-, mind a magánszektorban sokkal kiszámíthatóbb, versenyképes és piacbarát környezetet lehet létrehozni, ami önmagában segítség lehet a gazdaság megindulásához.

Emellett az EU-források hazahozatalára is most komoly lehetőség mutatkozik, ami legalábbis rövid távon mindenképpen segíthet, hiszen a pénzt elköltik Magyarországon. Nyilván sok mindenre megy, lesz importtartalma is, tehát beruházunk, és Németországból meg Japánból meg innen-onnan importálunk gépeket, az összes forrás nem a magyarországi hozzáadott értékbe fog bekerülni, de azért ez jelentős részben, legalábbis rövid távon ösztönözni fogja a gazdaság újraindulását.

A tőzsdei árak növekedése, a forintárfolyam erősödése, a kötvényhozamok csökkenése mind arra utal, hogy nagyon pozitív várakozással tekint a piac a magyar gazdaság jövője elé.

Úgy gondolom, hogy a gazdasági téren a növekedés újraindítása reális, és kiszámítható kormányzással elérhető. Sokkal nehezebb a költségvetés helyzete, hiszen a Tisza Párt februárban megjelent választási programja rengeteg ígéretet tartalmaz, részben többletkiadásokra, különös tekintettel az egészségügyre és az oktatásra, de sok minden másra is. Rengeteg fejlesztési terv van, emellett vannak adócsökkentési tervek. Az előző Orbán-kormány számos szociális kedvezményét meg kívánják tartani. Ha jóval többet akarnak költeni és még adókat is csökkenteni, az egy elég nehéz vállalkozás lesz.

Hol lehet mozgástere az új kormánynak a költségvetés faragására?

A fő forrása ennek a pazarlás leépítése lenne, és ebben hatalmas mozgástér van. Megnéztem nemrég azt az egyszerű statisztikát, hogy az úgynevezett általános állami kiadásokra mennyit költ Magyarország: a GDP 10%-át, míg a környező országok, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, körülbelül a GDP 5%-át.

Az általános kormányzati kiadásokba három fő témakör tartozik bele: az egyik az államapparátus működtetése, tehát a Parlament, az ügyészségek, bíróságok, önkormányzatok stb. A másik a gazdasági jellegű tevékenységeknek az üzemeltetése, mint például az adóhatóság, az Állami Számvevőszék és egyéb, gazdasági jellegű szervezetek. És ez csak az üzemeltetés, például a vállalatoknak adott állami támogatások nem tartoznak ide, csak az állami adminisztráció működése. A harmadik pedig a Külgazdasági Minisztérium és a hozzá kapcsolódó külföldi magyar nagykövetségek, konzulátusok és egyéb kapcsolódó intézmények működése.

Ebből a három tényezőből tevődnek össze ez az általános kormányzati kiadások, és mondom, ez nálunk a GDP 10%-a, míg a környező országokban meg 5. De még a nyugati országokban is ritkán több 6-7 százaléknál. Egyszerűen hihetetlen sokat költ a magyar kormány magára. Oblath Gábornak volt egy cikke tavaly a Telexen, amiben bemutatta, hogy

az egy főre jutó állami kiadás tekintetében Magyarország az első az Európai Unióban, míg az egy főre jutó lakossági fogyasztási kiadások tekintetében az utolsó.

Azaz nagyon nagy tere van a racionalizálásnak, és az észszerűtlenül drága működési kiadások leépítésének, de az nagy kérdés, hogy ez vajon milyen időtávon sikerül, mert ez nem egy olyan feladat, amit néhány hónap alatt vagy fél év alatt el lehet végezni. Ez egy sokéves szisztematikus munkát igényel: fel kell mérni, hogy mi mindent csinálnak ezek az intézmények, össze lehetne vetni más országokkal, hogy náluk mire mennyit költenek, és abból is kaphatnánk több információt, hogy nálunk mely tételek húzzák ezt nagyon föl. Ebben mindenképp van egy nagyon komoly potenciál, csak attól tartok, hogy ez egy jóval hosszabb távú lehetőség lesz kiadásmegtakarításra, mint amilyen távon a költségvetést kellene rendbe tenni.

Terveznek még vagyonadót is bevezetni, ezt támogatom, több okból is. Az egyik ok, hogy Magyarországon is a felhalmozott vagyonok egy része adózás nélkül került felhalmozásra. Pont hallottam a napokban, hogy valamelyik milliárdos mondta, hogy tegyenek különbséget azok között, akik már 2010 előtt is kemény munkával megdolgoztak és piaci alapon lettek gazdagok, meg azok között, akik 2010 után baráti meg politikai kapcsolatok által gazdagodtak meg. Ilyet nem nagyon hiszem, hogy lehet csinálni, és azért a vagyonoknak egy jelentős része adózás nélkül halmozódott fel, 2010 előtt és után is. De még hogyha adózással is halmozódott fel, azt szerintem nagyon fontos elmondani, hogy vagyonos embereknek a fő kérdés az, hogy mennyivel növelik tovább a vagyonukat, hogy most 7%, 8%, vagy 10%-kal növekszik-e évente a vagyonuk, míg akik minimálbéren élnek, azok azon gondolkoznak, hogy vajon a rezsit be fogják-e tudni fizetni, vagy sem. Tehát olyanoknak, akiknek tényleg nagy a vagyona, nagy a mozgástere, nagy az éves gyarapodása, az, hogy egy picit leadnak ebből az éves gyarapodásból a köz érdekében, a társadalmi igazságosság szempontjából is méltányos.

Sokan mondanak a vagyonadó ellen érveket, az egyik az esetleges elvándorlás, hogy a magyar emberek kiviszik a vagyonukat, más országokba, ahol nem kell fizetniük. Nyilván ennek fennáll a kockázata, de azért ha valaki mondjuk 8-10 százalékos hozamra tesz szert évente, és akkor abból 1%-ot le kell adni, az nem biztos, hogy olyan döbbenetes nagy érték, hogy el akarna menni.

Egy másik nagyon fontos tényező a vagyonok értékelése: az ingatlanokat, autókat, jachtokat, magánrepülőket viszonylag korrekt módon lehet értékelni, de az üzleti tulajdont nagyon nehéz: az üzleti tulajdonban rengeteg összefonódott, egymásba hálózó tulajdonsági struktúrák vannak, amiket borzasztó nehéz kibogozni. De attól, hogy valami nehéz, az még nem azt jelenti, hogy akkor adjuk is fel, hanem találni kell egy olyan megoldást, ami jogilag korrekt, és amennyire csak lehet, igazságosan osztja szét a terheket, és ezután alkalmazni.

Egy szakmai munkámban már több éve egy kötelező vagyonbevallás bevezetését javasoltam, amely egyebek mellett csökkentheti az eltitkolt jövedelmeket is, hiszen egy vagyonelem és az abból származó jövedelem eltitkolása az adóhatóság elől a későbbiekben súlyos büntetéshez vezethet. Emellett segítheti is a Tisza párt azon törekvését is, hogy a korábbi tisztességtelenül felhalmozott vagyonokat felderítsék, hiszen akik megfelelően bevallják vagyoni helyzetüket, azok egy részének feltehetően be kell majd számolnia, hogyan jutottak hozzá, akik pedig eltitkolják a vagyonuk egy részét, azok körültekintő hatósági vizsgálatokra számíthatnak. Tehát a javasolt vagyonadónak a híve vagyok, de attól tartok, hogy ez sem fog rövid, se hosszabb időn belül hatalmas összegeket behozni.

Tervezik még a vagyonvisszaszerzési hivatalt, amiről a társadalmi igazságosság érdekében úgy gondolom, hogy helyes cél. Rendkívül fontos, hogy minden jogszabályt és törvényt betartva, elfogulatlanul végezzék a munkájukat, akik ezt végzik. Szerintem hosszabb ideig fog tartani, mire lesz ebből bármi érdemi bevétel.

Úgyhogy sajnos tartok attól, hogy egy komoly költségvetési kiigazítás már viszonylag rövid távon is elkerülhetetlen lesz. Kíváncsian várom, új kormányzat programja milyen módon tervezi majd a költségvetési egyensúly helyreállítását.

A választás másnapján a Bruegel oldalán megjelent gyorselemzésében is arról írt, hogy a politikailag népszerűtlen intézkedések szükségesek lehetnek, és hogy óva int a lengyel példától. Mi volt az, amit a Tusk-kormány nem kezelt jól?

Forrás