• Államosítás, a magántulajdon elleni proli támadás lenne a KEKVA-k beszántása?
• Hogy fogja ellenőrzés alá vonni a Tisza-kormány a NER óriásalapítványait?
• Milyen mozgástere marad az MCC-nek, miért nem mennek inkább Strasbourgba?
• Mi lesz így a modellváltó egyetemekkel?
• A Tisza első alaptörvény-módosítása, ami után a NER szürke eminenciása konfrontáció helyett inkább tárgyalni szeretne.

A NER-es vagyonjuttatások fő kedvezményezettjei a Mészáros- és Tiborcz-birodalmak mellett azok a KEKVA-alapítványok voltak, amelyekbe egy sor állami feladatot szerveztek ki, párhuzamos, de a köz számára már nem ellenőrizhető államközeli struktúrát hozva létre, politikailag is bebetonozva azok Fidesz-közeli vezetését. Az Állami Számvevőszék kimutatása szerint legalább 3000 milliárd forint közvagyon került ezekhez a „közérdekű, közfeladatot ellátó vagyonkezelő” alapítványokhoz. Ezek alá szervezték ki a modellváltó egyetemeket, de például az MCC, Schmidt Mária Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványa vagy a MOL – Új Európa Alapítványa is ebben a konstrukcióban működött.

A kiszervezések és a KEKVA-k helyzete bombabiztosnak tűnt még egy sima kormányváltás után is, hiszen azokat beleírták az alaptörvénybe, miközben a kuratóriumaikat olyan jogokkal ruházták fel, amelyekről legfeljebb önként mondhattak le. Maguk dönthettek a működésükről, a kuratóriumi tagokat időkorlát nélkül, élethosszig nevezték ki, új tagokat is csak a régiek választhattak volna meg maguk mellé. Kívülről ebbe a rendszerbe belenyúlni sima parlamenti többséggel nem lehetett volna, noha az uniós pénzek is ezen múlnak, hiszen ez az egyik oka, ami miatt Magyarországot elzárták az EU-s forrásoktól.

A kétharmados Tisza-győzelem azonban radikálisan új helyzetet hozott, és ezt az új kormánytöbbség már a legelső, szerdán benyújtott Alaptörvény-módosító javaslattal kihasználta. Ennek a javaslatnak, mely a miniszterelnöki tisztséget legfeljebb nyolc évben maximálva Orbán Viktor visszatérését is kizárná, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt pedig megszünteti, a harmadik eleme, hogy a KEKVA-típusú közalapítványok alapítói jogait az államhoz vonja. Ha a Parlament a módosítást megszavazza, a NER-es óriásalapítványokról való döntés visszakerül a kormányhoz. Akár meg is szüntetheti azokat.

Kun Béla szelleme a fideszes rémképekben

Ez alapján már többen bolsevik típusú, évtizedek óta nem látott államosítást kiáltottak, mondván, a magántulajdonba kíván a Tisza brutálisan belenyúlni (lásd például a Fidesz-társutas Hont András posztját) – a Fidesz megmondóemberei Bayer Zsolttól Kocsis Mátéig amúgy is óriási tanácsköztársaságozásokban vannak a kormányváltás óta.

A KEKVA-k kapcsán azonban a magántulajdon állami elvétele elég távol van a valóságtól,

és nemcsak azért, mert a tervezett alaptörvény-módosítás egyelőre még nem konkrét államosítás, csak egy nulladik lépés, ami akár ennek a feltételeit is megteremti. A KEKVA-k azonban még akár meg is maradhatnak, a sorsukról majd csak később döntenek.

Ennél fontosabb, hogy a közalapítványok állami ellenőrzése nagyon más, mintha mondjuk magánvállalatokat, gazdasági társaságokat államosítanának. Egyelőre nem tudni, hogy az érintett KEKVA-k korábbi gazdái megpróbálnák-e jogi útra terelni a kérdést, de mivel a Tisza-többség alaptörvénybe írja a változtatást, az definíció szerint nem lehet alkotmányellenes. Ugyanezt a trükkös megoldást alkalmazta korábban jó párszor a Fidesz is, amikor a számukra lényeges jogszabály-változtatásokat alaptörvénybe tették.

A Tisza tehát biztosra megy, így pedig reális lehetősége legfeljebb annak van, hogy Strasbourgban, az Európai Bíróságon támadják meg esetleg a döntést. Mint azonban mindjárt bemutatjuk, egy ilyen per is erősen bizonytalan kimenetelű lenne, és a lényeget, a kiszervezett óriási állami vagyon visszavételét nem is érintené.

Ha akarják, megszüntethetik az MCC-t is

Az MCC már jelezte is, hogy ők nem fogják alapjaiban megkérdőjelezni az alaptörvény-módosítást, ehelyett inkább „párbeszédet kezdeményeznek” a kormánnyal, hogy az MCC valamilyen formában megmaradhasson.

Forrás