Ma már nehéz elképzelni, hogy az internet előtt is volt újságírás. Pedig volt, saját példámat tudom felidézni. Ültünk egy füstös – mert akkoriban még dohányozni is lehetett a szerkesztőségekben – teremben, egyik cigarettát szívtuk a másik után, vertük az írógépet, és ha egy adat nem jutott eszünkbe, akkor megkérdeztük a mellettünk ülő kollégát: „Hányszoros bajnok a Vasas?” „Mekkora a magyar költségvetés?” „Hogy hívják az albán miniszterelnököt?”

Aztán jött az internet, a dohányosok szépen lassan előbb a folyosóra, majd a szerkesztőségek udvarába, erkélyére, utcafrontjára szorultak, szélsőségesebb esetben belehaltak káros szenvedélyük következményeibe. Az életben maradottaknak a tényekért már nem kellett a padszomszédhoz fordulni, ott volt minden az interneten.

Azaz nem minden. Ha régi újságokra volt kíváncsi az ember, maradt a könyvtár. Viszonylag könnyű dolgunk volt, ha egy adott nap eseményeit akartuk kijegyzetelni. Az viszont már reménytelen vállalkozás lett volna – ezeket mind-mind megírtuk az elmúlt hónapokban a 444-en – ha Korda György életútját kellett volna feldolgoznunk. Vagy Tiborcz István temetési vállalkozó apjának első üzleti sikereit. Netán a balatoni mesterséges szigetek meg nem építésének történetét. Mert ezekben az esetekben szavakra kell keresni, ez pedig a könyvtárak újságkupacaiban éppen olyan reménytelen vállalkozás volt, mint megtalálni egy tűt a szénakazalban.

Aztán jött az Arcanum, és már mindenre kereshetünk, mindent megírhatunk.

Korda György hosszú menetelése

A Tiborcz család a temetkezési biznisszel edződött bele a vadkapitalizmusba

Régóta beszélnek róla, de soha nem merték megcsinálni a balatoni mesterséges szigeteket

Az Arcanum már régen nem egy kis családi vállalkozás, ami, ha szűkösen is, de elfér egy családi házban. Néhány éve költöztek egy XI. kerületi ipari övezetbe, ahol Biszak Előd ügyvezető, az alapító Biszak Sándor egyik fia vezetett körbe. Matematika szakon végzett, jelentős szerepe van a digitális fejlesztésekben.

Az ELTE vegyész- és könyvtárszakán végzett Biszak Sándor 1989-ben alapította a kiadót a Szabadalmi Hivatallal közösen, ebből nőtt ki az Arcanum Újságok, 2024 előtti nevén az Arcanum Digitális Tudománytár. CD-ROM-on adtak ki digitalizált műveket, például a Bibliát, verses köteteket, régi lexikonokat. Később a Hungaricana közgyűjteménnyel és a Mapire térképgyűjteménnyel bővült a kínálat.,

Valóságos kis gyár ez 25-30 emberrel, világosan elválasztott munkafolyamatokkal, precíz logisztikával.

Az első teremben, akár egy könyvtárban, felhalmozva a régi újságok – most leginkább Brnóból és Kisinyovból, mindjárt lesz szó erről bővebben. A következőben egy papírvágó géppel kiszabadítják a papírlapokat a régi kötésből, majd egy újabb helyiségben beszkennelik. Ezt követi a kötetek újrakötése. És van egy számítógépes terem, ahol kereshetővé teszik a beszkennelt dokumentumokat.

A lényeg, hogy ne legyen üresjárat, mindig legyen mit beszkennelni, újabb és újabb címekkel bővíteni a már amúgy is bő tartalmat. De hová lehet még terjeszkedni? A már rég megszűnt és a még mindig létező magyarországi papírújságok jó része fenn van az Arcanumon. A magyar előfizetők igényei így ki vannak elégítve.

A terjeszkedés iránya előbb Erdély volt, ahonnan a magyar nyelvű lapokat szerezték be a nagyszebeni könyvtárból. Ha már megváltak a magyar címek, akkor jöhettek a románok szintén a nagyszebeni könyvtárból, de Bukarestből is. Következett Moldova, ahol a romához nagyon hasonló moldáv nyelvet beszélik. Érdekesség, hogy a szovjet szocializmus évtizedei alatt az újságok cirill betűs moldávot használtak.

A terjeszkedés másik iránya Csehország, itt a brnói morva könyvtár anyagait szkennelik be, Szlovákia, itt minisztériumi engedélyre várnak, és Lengyelország, itt a Jagelló egyetem könyvtárával vannak kapcsolatban.

A lényeg: minden országból a lehető legtöbb címet kell beszerezni, mert így van esély az előfizetői bázis folyamatos növelésére. Ahogy a magyar nyelvű lapok esetén, úgy a román, moldáv, cseh újságoknál is minden típusú lap szóba jöhet. A gyűjtemény megalapozására a megyei lapok a legalkalmasabbak, mivel ebben volt a legtöbb helyi hír, és a legtöbb híradás nem az országos és világpolitika szereplőiről, hanem egyszerű emberekről szólt. És itt van a lényeg: az előfizetők – ebben semmi meglepetés nincs – 95 százalékban saját magukra, a családjukra, felmenőikre, saját városukra, lakónegyedükre, utcájukra kíváncsiak. És ezeket az igényeket a megyei lapokból lehet leginkább kielégíteni. De rengeteg kisvárosnak a lapja is fenn van, nem beszélve a nevekkel teli iskolai értesítőkről. Másik népszerű vonal a sport.

A fentiek visszaköszönnek az olvasottságban is, amit a Nemzeti Sport vezet. Azzal együtt is, hogy a lap új tulajdonosa, a nemzeti közmédia az év elején megtiltotta az 1990 utáni lapszámok publikálását. A kormányváltás talán ebben is változást hozhat, és akkor a régi tévéújságok is a kínálat részei lehetnek.

A külföldi terjeszkedés már a toplistán is meglátszik. A top 30-ban hat bukaresti és egy lengyel lap van. A vidéki lapok közül a szombathelyi Vas Népe, a győri Kisalföld, a Veszprémi Napló és a szegedi Délmagyarország képviseli az élmezőnyben, és van egy határon túli magyar lap, az újvidéki Magyar Szó.

Íme a toplista:

1. Nemzeti Sport (1903-1990, Budapest)
2. Népszabadság (1944-2016, Budapest)
3. Népszava Sajtófotók (1971-2010, Budapest)
4. Pesti Hírlap (1841-1944, Budapest)
5. Népszava (1873-2024, Budapest)
6. Monitorul Oficial (1914-1947, Bukarest)
7. Universul (1885-1951, Bukarest)
8. Pesti Napló (1850-1939, Budapest)
9. Magyar Nemzet (1938-2025, Budapest)
10. Vas Népe (1945-2025, Szombathely)
11. Központi Értesítő (1876-1949, Budapest)
12. Hungarian Monitoring (1951-1992, Budapest)
13. Kisalföld (1956-2025, Győr)
14. Budapesti Hírlap (1883-1939, Budapest)
15. Sportul (1945-1989, Bukarest)
16. Polish Monitoring (1952-1992, Varsó)
17. Magyar Közlöny (1945-2019, Budapest)
18. Sportkönyvek (1903-2022, Budapest)
19. România liberă (1944-2004, Bukarest)
20. Veszprémi Napló (1957-2025, Veszprém)
21. Délmagyarország (1910-2025, Szeged)
22. Magyar Szó (1944-2019, Újvidék)
23. Budapesti Közlöny (1853-1944, Budapest)
24. Vasárnapi Ujság (1854-1921, Budapest)
25. Scânteia (1944-1989, Bukarest)
26. Libertatea (1989-2023, Bukarest)
27. Képes Sport (1939-1992, Budapest)
28. Századok (1867-2025, Budapest)
29. Magyar kiállítási, művészeti katalógusok a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (1947-2013, Budapest)
30. Pesti Műsor (1945-2022, Budapest)

Sok régi lapnak nincs tulajdonosa, így nem kell egyezkedni velük. Sokszor persze a könyvtárral vagy a levéltárral sem könnyű. Meg kell győzni őket, hogy odaadják néhány hétre a bekötött lappéldányokat, hogy itt a kötést szétszedjék, az oldalakat egyenként beszkenneljék, majd újrakössék. Cserébe megkapják a beszkennelt anyag digitális állományát. (Jellemzően a könyvtáraknak van ugyan digitalizációs műhelyük, EU-s támogatásból kaptak is rá pénzt, de pár év múlva már nem tudják fizetni a stábot, és szépen lassan elhal a munka. Mialatt az Arcanum 1,5-2 millió oldalt szkennel be havonta, egy könyvtár jó, ha 60 ezret. Arról nem beszélve, hogy nincs kapacitásuk szétszedni az újságokat, ha benyomják a szkennerbe sokszor szétesnek a lapok.) Nehezen kiépíthető bizalmi kapcsolat ez. Kezdetben óvatosan, másodpéldányt adnak csak az arcanumosoknak, és ha látják, hogy jó, sokszor az eredetinél jobb minőségben kapják vissza a könyveket, akkor kezdődhet az igazi munka. A Moldáv Nemzeti Levéltárhoz például a jászvásári egyetem segítségével jutottak el, a románoknak jó tapasztalatuk volt az Arcanummal, így lényegében kézről kézre adták őket. Ha egyszer már kiépült, akkor már csak az Arcanum kapacitásán múlik minden.

Egy-egy ország gyűjteményére nagyjából 15 millió beszkennelt oldal fölött érdemes keresni. Ezek jellemzően 70-80 év regionális és országos lapjának termései.

Mert nem lehet üresjárat, az embereknek és a gépeknek folyamatosan dolgozniuk kell. Ennek megoldása a legstresszebb feladat, nagy szervezőmunkát igényel. Ehhez viszont mindig kell lenni elég újságnak a raktáron.

Forrás