A világbajnokság első 0:0-ja egyben a torna legnagyobb meglepetése: a kis Zöld-foki-szigetek, a vébé lenézett újonca hősiesen kivédekezte a Spanyolország elleni mérkőzést. Utoljára ilyen váratlan eredmény a vébék történetében talán az 1990-es nyitómeccs volt, amikor Kamerun legyőzte a címvédő Argentinát.

Az alig félmilliós Zöld-foki-szigetek éppen Kamerunt megelőzve jutott ki afrikai selejtezőcsoportjából a vébére, míg a spanyolok Európa-bajnoki címvédőként, a fogadóirodáknál a világbajnoki cím elsőszámú esélyeseként kezdték meg a tornát.

Ehhez képest a spanyolok hiába játszottak óriási fölényben (több mint háromszor annyi sikeres passzuk volt, mint az ellenfelüknek, 74 százalékos labdabirtoklásuk és 27 kapura lövési kísérletük volt, ezekből azonban csak hat találta el a kaput), a mérkőzés nagy részében ötlettelenül adogatták körbe a labdát a zöld-fokiak tizenhatosa előtt, miközben ők foggal-körömmel, de sportszerűen hárították el sorban a próbálkozásokat.

Az afrikaiak egészen mélyen, de nagyon koncentráltan védekeztek, a kapusuk pedig, főleg az első félidőben, jó néhány bravúrt is bemutatott. Neki mindenképpen meg kell jegyezni a nevét: Vozinha negyven évesen debütált a világbajnokságon, úgy, hogy a portugál másodosztályú klubjában egyébként csak kispadozik. A spanyolok elleni atlantai meccsen azonban úgy írta be magát hazája (nemcsak foci)történetébe, mint ’90-ben a kameruni Roger Milla, aki akkor 38 évesen lett a vébé sztárja.

Vazinha-rajongók Praiában, a Zöld-foki szigetek fővárosában:

A Zöld-foki-szigetekiek ugyan a második félidő nagy részében már csak kirúgdosni tudták a labdát, és a félpályáig is alig jutottak el, a spanyol válogatott képtelen volt feltörni a reteszt. Nem volt elég váratlan megoldásuk, nem volt elég sebességük, és nem voltak elég dinamikusak, úgyhogy nem sokszor tudtak a védők mögé kerülni.

Bár voltak periódusok, főleg az első félidő utolsó negyedórájában, amikor úgy tűnt, hogy nem lehet sokáig bírni ezt a nyomást, az idő pedig az afrikaiak felől nézve iszonyú idegesítően vánszorgott, a mérkőzés hosszabb szakaszaiban a spanyolok meglepően impotensnek tűntek – miközben a semleges nézők valószínűleg mindenhol a szimpatikus kicsiknek szurkolva drukoltak annak, hogy szülessen meg a világbajnokság első gól nélküli döntetlenje. A ráadás perceiben aztán a Zöld-fokiak még két veszélyes kontrát is vezettek – bár ezeket csúnyán elpuskázták, a világ vicce lett volna, ha a spanyolok a végén még ki is kapnak.

A Zöld-foki-szigetek válogatottjában kezdett és 60 percet kapott Laros Duarte, a Puskás légiósa is, vagyis már NB1-es pályára lépő is van az észak-amerikai világbajnokságon. Az afrikaiak magyar állampolgársággal is rendelkező védőjét, a tizenegy szerzont Fehérváron játszó Stopirát nem cserélték be, de neki is van még két lehetősége, hogy ő is aktív világbajnoki résztvevő legyen.

A Zöld-foki-szigetek legközelebb Uruguay-jal, majd pedig Szaúd-Arábiával játszanak majd. Még mindig nem ők a továbbjutás esélyesei (még egy csoportharmadik hely is meglepetés lenne), de a hétfői játékuk a továbbiaktól függetlenül emlékezetes marad. A spanyolok, akiktől mindenki jóval többet várt, még természetesen összeszedhetik magukat annyira, hogy akár VB-esélyesek is legyenek, de ennél nagyobb sebességre, több befutásra és főleg szellemre lesz szükségük a folytatásban.

Forrás