„Képzeljünk el egy rákterápiát, ami csak a daganat helyén aktiválódik. Ilyenkor a test külső oldalára, az érintett terület mellé helyezett mágnes kapcsolóként működhetne, amivel el lehetne indítani a kezelést” – mondta kérdésünkre Harrison Steel, az Oxfordi Egyetem docense a jelenleg fejlesztés alatt álló kvantumszenzorokban rejlő lehetőségekről.

Steel kutatócsoportja olyan, élőlényekben is használható kvantumszenzorokat fejleszt, amik mikroszkópos és képalkotó vizsgálatokban sejtekben és szövetekben tesznek láthatóvá vizsgált molekulákat. Ehhez mágneses térre érzékeny, fluoreszcens MagLOV-fehérjéket használnak, amiknek fénykibocsátása egy kvantumos folyamat révén mágneses tér hatására megváltozik. Hasonló, mágneses térrel vezérelhető fehérjék a jövőben lehetővé tehetik célzott terápiák kialakítását, valamint gének kifejeződésének szabályozását.

Az oxfordi kutatóval és doktoranduszával, Gabriel Abrahams-szel június elején beszélgettünk Budapesten, az ELTE TTK-n rendezett QuEBS 2026 kvantumbiológiai konferencián. A háromnapos eseményre közel 200 kutató kapcsolódott be a helyszínen és online, hogy meghallgassák egymás legújabb eredményeit és kérdéseikkel, építő jellegű kritikáikkal előre vigyék a tudományterületet. Steelék mellett Romana Schirhagl, a Groningeni Egyetem professzora és doktorandusza, Harsh Jain is bemutattak egy saját fejlesztésű kvantumszenzort: nanogyémántjaik élő sejtek stresszválaszát képesek mérni, ami fontos szerepet játszik immunológiai folyamatokban és daganatos megbetegedésekben.

Forrás