Az Ecuador ellen 1-0-ra megnyert mérkőzést végigjátszó futballista a levelét úgy kezdte, hogy elmesélte, milyen hihetetlen szegénységben nőttek fel.

Nem tudtuk, hogy gazdagok vagy szegények vagyunk. Csak a boldogságot ismertük.

Emlékszel, amikor 25 ember aludt egy házban Abidjanban? Anya szappanoperákat akart nézni, mindenki más filmet. Emlékszel, hogy mindig úgy tettem, mintha aludnék, aztán éjfél után bementem a tévés szobába. Focit néztem a sötétben, és álmodoztam. Emlékszel, amikor a felnőttek láttak focizni, és Roberto Carlosnak becéztek, mert olyan erősen lőttem? És emlékszel, hogy titokban mennyire mérges voltam emiatt, mert CR7 volt a példaképem?”

Mesélt arról, hogy kilencévesen olyan éhes volt, hogy krumplit lopott a többi gyerekkel egy boltból.

„Még mindig ez a kedvenc ételem. Főtt krumpli egy kis olajjal. Azokra az időkre emlékeztet” – írta.

Gazdag focistalétről álmodott

„Emlékszel, hogyan ültünk és álmodoztunk arról, hogy Franciaországba költözünk? Hogy elmegyünk vásárolni, veszünk saját lakást, én pedig gazdag focista leszek autókkal és egy nagy házzal, és neked semmi miatt sem kell aggódnod?

Te voltál az, aki mindig elhitte, hogy én lehetek a következő Cristiano Ronaldo, amikor mindenki más csak nevetett.

Emlékszel, amikor 15 évesen Amerikába költöztem középiskolába, és annyira honvágyam volt? Hónapokig nem értettem, mit mondanak a többiek. Leültettek egy francia gyerek mellé, aki megpróbált mindent lefordítani, amit a tanár mondott. Emlékszel, amikor felhívtalak, és azt mondtam: »El sem hiszed, a gyerekek itt vitatkoznak a tanárokkal.« Azt szoktad mondani, mintha egy amerikai tévésorozatban szerepelnék.

Emlékszel, amikor próbajátékra vittek a Bournemouth-hoz, a Chelsea-hez, a Rangershez, az Olympiakoszhoz, a Crystal Palace-hoz? Eze és Olise is odajöttek hozzám az egyik edzés után, és azt mondták: »Hé, kölyök, nagyon jó vagy.« De nem szerződtettek le. Még az MLS B csapatai sem, és azt sem tudtam, miért. Csak körbevittek Európában, és mindenki nemet mondott.

Lejárt a vízumom. Szertefoszlott az álmom. Visszaküldtek Afrikába, és együtt sírtunk.

„Mióta meghaltál, üres vagyok”

„Néhány héttel később a Leganéshez szerződtem, és mindketten más-más könnyeket hullattunk” – írta.

Miután debütált a Leganés csapatában 18 évesen a Real Madrid ellen, telefonhívásokat kapott otthonról. Akkor tudta meg, hogy szeretett húga meghalt. Valaki tett valamit az italába egy bulin, és a lány soha nem ébredt fel.

„Mióta meghaltál, üres vagyok. Azt hiszem, egy könnycseppet sem hullattam azon a napon, amikor közölték velem, hogy elmentél. Egyszerűen sokkos állapotban voltam. 15 éves voltál. 15. Sosem kaptam válaszokat. Nem tudom, hogy akarom-e tudni, miért. Talán féltékenység miatt. Talán megvédhettelek volna. Nem tudom.

Megpróbálok bízni Isten tervében. Ez minden, amit tehetek. Nem próbálok meg felejteni, mert tudom, hogy úgysem felejtelek el. Csak a fájdalmat használhatom arra, hogy keményebben dolgozzak, és megvalósítsam mindazt, amiről álmodtunk. Azért írtam ezt, mert nem beszélhetek róla. Azért írtam ezt, mert szeretném, ha tudnád, hogy gondoskodni fogok rólad.

Gondoskodom arról, hogy az egész világ megismerje a neved. Mindent, amit a focipályán csinálok, érted teszek.

Azt mondta, ott cseng a fülében, hogy húga szerint jobb lehet még Cristiano Ronaldónál is.

Ha találkozom vele, köszönök neki a nevedben. Meg fogom tenni, amit megjósoltál, esküszöm. Bebizonyítom, hogy igazad volt, legalábbis belehalok, annyira próbálkozni fogok.

The post „Gondoskodom arról, hogy az egész világ megismerje a neved” – 15 évesen meghalt húgához írt szívbe markoló levelet a lipcsei szélső first appeared on 24.hu.

Forrás