A Cambridge-i Egyetem tagintézménye, a Trinity College kertészei rendkívüli vállalkozásba fogtak: felásták az épület előtti gyepet, és újraalkották azt a történelmi kertet, amelyet John Ray botanikus a 17. század közepén hozott létre. Ray, akit a természetrajz egyik atyjának tartanak, többek között olyan alapvető kifejezések megalkotásáról ismert, mint a petal (szirom) vagy a pollen (virágpor), de nagyban hozzájárult a modern biológia tudományának megalapozásához is. Kertjének rekonstruálása a tudós jövő évre eső 400. születésnapját hivatott méltóan megünnepelni.

A kertészek ehhez egy 1690-es metszetet hívtak segítségül, és pontosan arra a helyre ültették a növényeket, ahol Ray eredeti kertje állt – egy almafa tövébe, amely a Trinity egy másik korábbi hallgatója, Isaac Newton előtt is ihletforrásként szolgált. Egy 2005-ös kutatásban ugyanis kimutatták, hogy éppen ez a terület volt Newton privát laboratóriumának helyszíne, amit a talajban észlelt magasabb réz-, higany-, arany- és arzénkoncentráció is alátámaszt.

A kert növényeinek kiválasztásához Karen Wells főkertész Ray 1660-ban latinul írt alapművét (Catalogue of Plants Growing Around Cambridge) tanulmányozta, amelyből kiderült, mit termesztett a tudós.

Ray becslések szerint mintegy 700 növényfajt próbált meghonosítani, köztük mérgező és mocsári fajokat is, Wells azonban inkább a szárazságtűrő és beporzóbarát növényekre összpontosított: többek között erdei gyömbérgyökér, orvosi tisztesfű, aranyvessző, leánykökörcsin és fehér ökörfarkkóró került a kertbe. „Amint elültettem az ökörfarkkórót, máris rászállt egy méh, hogy táplálékot keressen” – idézi Wellst a Guardian.

Richard Serjeantson, a Trinity történészprofesszora szerint ez a kis parcella „a 17. század tudományosan legjelentősebb földdarabja” lehet egész Angliában. Wells maga is meghatódva tekintett a végeredményre: „Miközben ezt a kertet létrehoztam, úgy éreztem, visszautaztam az időben.”

Forrás