A szelektív magyar oktatási rendszer nem az elmúlt 16 évben, hanem évtizedek óta feladta azt a küldetését, hogy mobilitási lehetőséget adjon a gyerekeknek. Az elmúlt 16 évben az iskola még inkább bebetonozta a gyerekek származási helyzetét, és egyre nehezebbé tette a kitörést. A probléma rendszerszintű, ezért rendszerszinten kell változtatni rajta, ehhez viszont megkerülhetetlen, hogy arról is beszéljünk, hogy mi az iskola célja és feladata: átadni a kötelező tananyagot, vagy segíteni a gyerekeket abban, hogy kíváncsivá váljanak és megértsék a helyüket a világban, illetve saját helyzetüket a társadalomban?

Egy decemberben záruló hároméves Horizon támogatásból megvalósuló nemzetközi projekt a drámán, a filmen vagy épp a rapen keresztül igyekezett közelebb vinni a gyerekekhez a tananyagot és segítette saját történeteik feldolgozását. A kutatás azt vizsgálta, hogy a művészeti módszerek segíthetnek-e felismerni a gyerekek számára a társadalmi igazságtalanságot, az egyenlőtlenségeket, a kirekesztést vagy épp a privilégiumaikat.

A kritikai pedagógiát, vagy ahogy ebben a projektben nevezték, a kritikai kulturális írástudást (critical cultural literacy) amúgy is nehéz definiálni, különösen a magyar iskolarendszerben, ezért a Qubit legfrissebb podcast adásában a kutatást vezető Árendás Zsuzsanna antropológussal és Vidra Zsuzsanna szociológussal, az ELTE TK Szociológiai Intézet kutatóival közösen próbáljuk meghatározni és értelmezni, hogy miként segítheti a kritikai pedagógiai megközelítés az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok csökkentését, és a művészeti nevelés tud-e réseket ütni azon a falon, amelyet a merev tananyag, a társadalmi egyenlőtlenségek és az iskolai hierarchiák építenek? Vagyis tud-e az iskola olyan hely lenni, ahol a gyerekek nemcsak a tananyagot tanulják, hanem saját magukról, egymásról és a társadalom igazságtalanságairól is elkezdenek másként gondolkodni?

A podcastban szó esik arról is, hogy hogyan lehet a János vitézt vagy a Toldit úgy tanítani, hogy a gyerekek ne kívülállóként, hanem saját élményeiken keresztül kapcsolódjanak hozzá, és arról is beszélünk, hogy mit kezdhet az iskola a tananyagban megjelenő kanonizált kultúrával: elég csak arról tanulniuk a gyerekeknek, vagy helyet kell adni saját lokális és populáris kulturális tapasztalataiknak is?

Hallgasd alább:

Forrás