„Európában átlagosan a gyerekek egy százaléka nevelkedik a családján kívül, van, ahol ez az arányszám 0,6–0,8 százalék. Magyarországon 1,4 százalék. Ha jól működne az alapellátás, a szakellátás meg az ezekhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások sokasága, akkor a hátrányos helyzetben lévő gyerekek jelentős részét nem kellene kiemelni a családjából, és mi is el tudnánk érni a 0,8 százalékos arányt. Nincs olyan rossz állapotban ez az ország, mint amilyen rossz állapotban a gyerekvédelem van. Reális lehet, hogy 10–12 ezerre csökkenjen a családjukon kívül nevelkedő gyerekek száma” – ezt Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár mondta a HVG-nek adott interjújában.

Arról is beszélt, hogy miért fogalmazott úgy a hétvégi sajtótájékoztatón, hogy bár kötelezővé tenni nem tudja, de nagyon ajánlja mindenkinek, hogy olvassa el a hétvégén megjelent, Diagnózis című gyermekvédelmi jelentést.

„Tudatosítani kell a társadalomban, hogy a gyerekvédelem nemcsak pár ezer szakember meg egy minisztérium, hanem mindannyiunk közös ügye, feladata. Amikor bármelyikünk utazik a buszon, hazamegy a lakásába, mindannyian a gyerekvédelmi jelzőrendszer tagjai vagyunk. Ha hallom, hogy a szomszédban bántanak egy gyereket, vagy a gyerekem osztálytársával valami nem oké, akkor azzal nekem állampolgárként dolgom van.”

Gyurkó szerint ez a társadalom „a kommunizmus óta azt tanulta, hogy az a biztos, ha bezárkózom, és a saját dolgommal foglalkozom”, pedig biztos benne, hogy „a magyar emberek nagy többsége partner lenne abban, hogy változtassunk ezen a hozzáálláson”.

Beszélt arról is, hogy azért is volt fontos ennek a jelentésnek az elkészítése, hogy „pontosan lássuk, honnan indulunk, és ne vaktában lődözzünk, hanem valódi stratégiákat dolgozhassunk ki”.

„Ha nem ennyire szétbombázott rendszert örököltünk volna, akkor most olyan »luxustémákon« lenne az elsődleges fókuszunk, mint a digitális gyerekvédelem, a gyerekek mentális egészsége, az élethosszig tartó tanulás vagy a gyerekjogok érvényesülése a környezetvédelemben.”

Forrás