Hétfő délután az űrbe bocsátották Elon Musk SpaceX-ének űrhajóját, a Starshipet, ami most, 14. küldetésén először állt pályára a Föld körül. A tízórásra tervezett történelmi repülés során a világ legnagyobb űrhajója 26 műholdat állít majd pályára, új korszakot nyitva az űrkutatásban.

A teljesen újrahasználható Starship rakétarendszer magyar idő szerint 14:48-kor emelkedett a magasba a SpaceX texasi Boca Chicában található Starbase űrközpontjából. A 124 méter magas rakétát a Super Heavy első fokozat 33 Raptor hajtóműve emelte fel az indítóállásról, majd két perc után levált róla a Starship második fokozat, ami 6 Raptor hajtóművével tovább folytatta útját a világűr felé. A Super Heavy ezután puhán landolt a Mexikói-öbölben.

A Starship 6 Raptor hajtóművéből egy, amit nem használtak volna a küldetés későbbi szakaszában leállt a repülés 7. percében, ezért a kezdeti rakétamanőver hosszabb ideig tartott. A SpaceX livestreamjén először azt közölték, hogy ezután nem fogják megpróbálni a pályára állást, de percekkel később meggondolták magukat: a hajtóműhiba kielemzése után és az irányítók mégis úgy döntöttek, hogy megkísérlik a manővert.

A Starship az indítás után 25 perccel gyújtotta be újra egyik Raptor hajtóművét, majd néhány másodperccel később az irányítók azt közölték, hogy pályára állt a Föld körül. A következő háromnegyed órában az űrhajó 26 darab harmadik generációs Starlink műholdat állított pályára, amik csatlakoznak a már több mint 11 000 űreszközt számláló, műholdas internetszolgáltatást biztosító Starlink konstellációhoz.

A Starship veszi át a Starlink műhold-konstelláció építését

A Starship 275 kilométeres magasságban kering majd bolygónk körül, mielőtt az indítás után kilenc órával, magyar idő szerint 23:40-kor megkezdi a visszatérést, és egy órával később a Csendes-óceánba csobban. A repülés során a SpaceX folyamatosan monitorozza majd az űreszköz több száz szenzorát, és ha problémát észlelnek, hamarabb megszakítják az útját, és a légkörbe léptetik a Starshipet. Ha az űrhajó jól teljesít, a következő repülésen megkísérelhetik az indítóállásra történő visszatérését, amivel a rakétarendszer valóban teljesen újrahasználhatóvá válna.

A korábbiaknál nagyobb méretű, 10-szer nagyobb letöltési és 22-szer nagyobb feltöltési kommunikációs kapacitást kínáló, harmadik generációs Starlink műholdakat eleve a Starshiphez tervezték. A rakétarendszer végleges konfigurációban egyetlen repülésen 20-szor több Starlink műholdkapacitást tud majd Föld körüli pályára állítani, mint a SpaceX Falcon–9 rakétája. Az űrvállalat a következő években több ezer V3-as műholdat tervez majd feljuttatni; a Starlink konstelláció 15-20 ezer műhold körül tetőzhet majd Gwynne Shotwell, a SpaceX elnökének idén tavaszi nyilatkozata szerint.

A Starship első orbitális repülését közelről követi az amerikai űrügynökség (NASA) és annak vezetője, Jared Isaacman is, mivel a rakétarendszernek és az űrhajónak kulcsfontosságú szerepet szánnak az Egyesült Államok 2028-ra tervezett újbóli holdraszállásában. Az Artemis–4 küldetésen az űrhajósok a SpaceX Starshipjének specializált változatával vagy Jeff Bezos Blue Origin cégének holdkompjával szállnak majd le az égitestre, 56 évvel az Apollo-program utolsó holdraszállása után. Ezt a jövőre induló Artemis–3 küldetés készíti elő, aminek során az Orion űrhajón utazó három amerikai és egy olasz űrhajós Föld körüli pályán dokkol majd a Starship HLS és a Blue Moon holdkompok tesztváltozataival.

Hosszú út vezetett idáig

A világ legnagyobb és legerősebb űrrakétája 2023 áprilisában repült először, de hajtóműhibák miatt négy perccel a fellövés után meg kellett szakítani útját. A Starship először második repülésén, 2023 novemberében érte el a világűrt, 11 hónappal később pedig a Super Heavy első fokozat visszatért az indítóállásra, az Egyesült Államok technológiai fölényét propagáló bravúros képsorokat produkálva és nagy lépést téve a rakétarendszer gyors újrahasználhatósága felé.

Tavaly aztán Musk cégét több katasztrófa is érte: a Starship 2025 elején két repülésen is felrobbant a világűr elérése után, visszahulló darabjaival veszélyeztetve a Karib-tengeri légiforgalmat, majd júniusban egy repülés előtt álló Starship fokozat semmisült meg egy rutin földi teszt során.

Ezek után úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok tényleg elveszítheti a Kínával vívott holdversenyt, főleg hogy nem haladt érdemben előre a Starshipek űrbeli utántöltésének tesztelése, ami a gyors újrahasználhatóság elérésével együtt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a holdkomp eljusson a Holdig, és űrhajósokat jutasson az égitest felszínére. A leggújabb becslések szerint a Starship HLS feltankolásához 15 Starship indítására lesz majd szükség, mielőtt a holdkomp elindulhatna a Hold felé.

Isaacman a NASA élére történő beiktatása után világossá is tette, hogy az a cég adja majd a következő holdraszálláshoz a holdkompot, amelyik hamarabb elkészül vele. A NASA azóta is a fejlesztések felgyorsításán dolgozik a két beszállítóval – ez elé újabb akadályt gördített a Blue Origin New Glenn rakétájának májusi megsemmisülése, ami hónapokra üzemképtelenné tette Bezos cégének indítóállását, és tovább fokozta a SpaceX-re helyeződő nyomást.

Időközben újra felpörgött a Starship program: a harmadik generációs, már a végső konfigurációt közelítő Super Heavy és Starship sikeres repüléseket hajtott végre májusban és júliusban – utóbbi után a sci-fi filmekbe illően az óceánon lebegő Starshipet ki is mentették az Indiai-óceánból. Szintén jó hír a NASA számára, hogy a New Glenn repülései még idén év vége előtt újraindulhatnak, és a rakéta a jövő év elején a Hold déli pólusára juttathatja majd a Blue Moon Mk1 leszállóegységet, amire az emberes holdkomp épül majd.

Forrás