Hogy a kutyák agya hasonlóan dolgozza fel a beszédet, mint az embereké, azt az ELTE etológusai már 2020-ban bizonyították, ahogy később azt is, hogy a derék ebek képesek megkülönböztetni egymástól a különféle nyelveket, mert mint kiderült, valóban értik az emberi beszédet. Az utóbbi azt jelenti, hogy nem csak a kontextus alapján következtetik ki, hogy melyik szó mit jelent, agyuk ugyanis hasonlóan az emberek agyához, az adott kifejezés mentális reprezentációját hívja elő annak hallatán.

Az ELTE Etológiai Tanszékének Andics Attila vezette Neuroetológai Kutatócsoportja a Science folyóiratban megjelent tanulmányban részletezi azt a kutatást, amelynek eredményei azt bizonyítják, hogy a kutyák agya az emberekéhez hasonló módon tagolja szavakra a beszédet.

A magyar kutatók abból a neurolingvisztikai tényből indultak ki, hogy a mássalhangzók a legtöbb nyelvben a magánhangzóknál jóval több lexikai információt hordoznak. Korábbi kutatások kiderítették, hogy a beszéd szegmentálása során az emberek, a főemlősökkel ellentétben, inkább a mássalhangzó-, mint a magánhangzó-mintázatokra támaszkodnak, a magánhangzók nagyobb akusztikus feltűnősége ellenére. Annak vizsgálatára, hogy ez a mássalhangzó-preferencia csak az emberekre jellemző-e, vagy más, emberi beszédnek kitett fajoknál is előfordulhat, a Neuroetológiai Kutatócsoport non-invazív elektroenkefalográfiával (EEG) vizsgálta az idegélettani mechanizmust embereken és kutyákon.

Az eredmények mindkét fajnál ugyanabba az irányba mutattak, ami arra utal, hogy a kutyák, az emberekhez hasonlóan, mássalhangzó-preferenciát mutatnak a hallott beszéd szószintű felbontásakor.

Az ELTE sajtóközleménye szerint „az ember és a nyelv különleges kapcsolatban állnak egymással. Egyetlen fajnak sincsenek olyan összetett nyelvi képességei, mint nekünk. Az agyunk pedig különösen érzékeny a beszéd sajátosságaira. Régi rejtély azonban, hogy azért dolgozzuk fel hatékonyan a beszédet, mert eleve ilyen az agyunk, vagy azért, mert folyton beszédet hallunk”.

A közlemény idézi Andics Attilát, aki szerint bár „a magánhangzók hangosabbak, feltűnőbbek, a szavak valódi vázát általában a mássalhangzók adják. Egy hosszú beszédfolyamban könnyebb felfedezni az egyes szavakat, ha a mássalhangzókra fókuszálunk. Az emberi agy pedig már csecsemőkortól éppen ezt teszi. Ezt a jelenséget nevezzük mássalhangzó-preferenciának”.

A kísérlet során az ember és kutya résztvevők folyamatos, tagolatlan beszédhangsorokat hallgattak meg. Ezekben mássalhangzók és magánhangzók váltogatták egymást, szünetek vagy más hangjelzések nélkül. A hangsorokat az különböztette meg egymástól, hogy voltak-e bennük ismétlődő mintázatok, és milyenek. Háromféle típus volt. Az elsőben mássalhangzó-mintázatok ismétlődtek, ezek alkottak egymást közvetlenül követő háromszótagos szavakat – pontosabban szóvázakat, hiszen az mindegy volt, hogy a mássalhangzók közti magánhangzók milyenek. A második típusban fordított volt a helyzet: itt magánhangzó-mintázatok ismétlődései adták a szavak vázát. Végül a harmadik, kontrollként használt típusban nem volt semmilyen ismétlődő mintázat, vagyis a szótagok nem alkottak szavakat, hanem véletlenszerű sorrendben követték egymást.

Ám, míg az emberek a magánhangzó-mintázatok által meghatározott szavakat is felfedezték, még ha nehezebben is, mint mikor a mássalhangzók adták a vázat, addig a kutyáknak ez nem sikerült. Ez azt mutatja, hogy váratlan, nem preferált nyelvi mintázatok tanulásában azért előfordul, hogy az ember jobban teljesít.

A másik különbség abban volt, hogy melyik faj milyen egyéb ritmust észlelt még a hangsorokban. A szótagok ritmusa mindkét faj agyi válaszában megjelent, a beszédhangok lüktetésére azonban csak az emberi agy állt rá. Ez azt jelzi, hogy az emberi agy nagyobb felbontással képes feldolgozni a beszédfolyamot: számunkra minden beszédhang egy külön egység, míg a kutyák számára a szótagok alkotják a legkisebb egységeket.

Andics szerint „az eredmények együtt arra utalnak, hogy az agy beszédre hangolódásához, és konkrétan a mássalhangzó-preferencia megjelenéséhez nem szükséges egy eleve másképp huzalozott agy, és az emberéhez hasonló nyelvi kompetenciák. Ehelyett már a beszéd rendszeres hallgatása is elég lehet az agy működésének megváltozásához, és eddig csak embernél látott feldolgozási sajátosságok kialakulásához – még egy embertől evolúciósan távoli fajban is”.

Az alábbi Facebook-videóban a Science tanulmány mozgóképes összefoglalója látható.

Forrás