A bikacápákat (Carcharhinus leucas) a kutatók eddig magányos állatoknak hitték, azonban egy friss kutatás szerint ezek az élőlények tudatosan választanak maguknak szociális kapcsolatokat – derült ki az Animal Behaviour folyóiratban megjelent friss tanulmányból. A bikacápák világszerte megtalálhatók trópusi és mérsékelt égövi vizekben, és eurihalin fajnak számítanak, azaz olyan állatok, amelyek különböző sótartalmú vizekhez is képesek alkalmazkodni. Natasha Marosi, a brit Exeter Egyetem kutatója és kutatócsoportja a csendes-óceáni Fidzsinél létrehozott Shark Reef Marine Reserve (SRMR) tengeri rezervátumban figyelték meg az állatok életmódját.

A kutatók a hatéves megfigyelési időszak alatt 171 egyedet azonosítottak a megkülönböztető jegyeik vagy speciális jelölő címkék lapján: a heti több merülés során gyűjtött adatok 152 cápa esetében 1 438 társulást, illetve 136 cápa esetében 1 719 társas interakciót mutattak. Ezekre a mérésekre azért volt szükség, hogy a kutatók beazonosíthassák, hogy a cápák véletlenszerűen tartózkodnak-e azonos területen, vagy tudatosan választják egymás társaságát. A kutatók a megfigyeléshez olyan pontrendszert alkalmaztak, amiben a cápák viselkedési formáit kategorizálták, és az eredmények azt mutatták, hogy az állatoknak voltak preferált partnerei, illetve olyan társaságok is, amiket elkerültek.

Ráadásul a nemek eltérő módokon építettek társas kapcsolatokat: a nőstények elsősorban nőstényekkel mozogtak együtt, voltak vegyes hím-nőstény párosok is, illetve a hím egyedek is főként a nőstényekkel szocializálódtak, ugyanakkor a hímeknek több társas kapcsolata volt, mint a nőstényeknek. „A hímek fizikailag kisebbek, ami ösztönözheti őket a társas beilleszkedésre. A nagyobb, domináns nőstényekkel való kapcsolat segíthet biztosítani a helyüket a csoportban, és hozzáférést adhat az élelemforrásokhoz” – mondta Marosi az IFLScience-nek.

A bikacápák szociális kapcsolatainak alakulását az életkoruk is befolyásolta: a közösség a kifejlett egyedek köré szerveződött, és az idősebb állatok egyre kevésbé voltak szociálisak. Ráadásul Marosi szerint „összességében az eredményeink azt mutatják, hogy a csoport társas struktúrája erősen a nőstények köré szerveződik, a hímek pedig inkább ebbe a hálózatba illeszkednek be, nem pedig külön hímcsoportokat alkotnak”.

Kapcsolódó cikk:

Forrás