A korábbi laborkísérletek alapján a kutatók eddig úgy hitték, hogy a mókus a lehető legkisebb ellenállás irányába halad: ami kéznél van, megeszi vagy elraktározza, ami pedig nehezebben elérhető, az addig nem érdekli, amíg van könnyebben elérhető élelem. Az Exeteri Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy ez vajon természetes körülmények között is így van-e – és kiderült, hogy nem.

A vadon élő keleti szürkemókusok (Sciurus carolinensis) kedvelik a tökmagot és a mandulát is, de ez utóbbit jobban, ezért a kutatók különböző magasságokban helyezték el a magokat, hogy megnézzék, melyiket választják. A kihelyezett oszlopokon a tökmagot lejjebb helyezték, mint a mandulát, ami azt is jelentette, hogy az állatoknak kevesebbet kellett mászniuk érte, ennek ellenére az állatok többsége hajlandó volt többet fáradozni a finomabb manduláért, mint a könnyebben elérhető tökmagért.

A domináns mókusok bátrabbak is

Természetesen nem minden mókus teremtetett egyenlőnek: Yavanna Burnham pszichológus-etológus szerint a domináns egyedek hajlamosabbak több energiát fordítani a finomabb falatok megszerzésére, mint kevésbé domináns társaik, valószínűleg azért, mert az utóbbiak attól tartanak, hogy hiába a mászás, a mandulát előbb-utóbb elveszik tőlük.

A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány vezető szerzője, Lisa Leaver szerint ebből kiderült az is, hogy az állatok képesek mérlegelni egy döntés előnyeit és hátrányait, és a szociális státuszuknak megfelelően döntenek – akárcsak az emberek.

A kísérletben részt vevő 11 mókust az Exeteri Egyetem campusán ejtették csapdába, csaliként mogyorókrémet használtak, hogy megelőzzék az állatok kiszáradását. A kutatáshoz 202-es Tomahawk és 079-es Albi típusú csapdákat alkalmaztak, a fogságba ejtett állatokat pedig Garnier Nutrisse Ultra Permanent Black 1 hajfestékkel jelölték meg, és chipet is ültettek a bőrük alá. A megfigyelt állatok több mint 4000 alkalommal keresték fel az etetőket.

Forrás