• Tiborcz Istvánnak, a miniszterelnök vejének a szüleit úgy ismeri a közvélemény, mint egy Bicske melletti birtok, a róluk elnevezett tanya gazdálkodóit.
• Pedig a rendszerváltás után Tiborcz Sándor és Tiborcz Sándorné a kőkeményen vadkapitalista, sokak ellenszenvét kiváltó temetkezési piacon lettek vállalkozók különböző cégekkel, miközben mindvégig Buda előkelő helyein laktak.
• Tiborczné benne volt az ország egyik első temetkezési cégében, Tiborcz fő üzlettársát pedig egyenesen a piac legnagyobb szereplőjének nevezték akkoriban a sajtóban, és ezt ő sem tagadta.
• Korabeli újságcikkek, cégadatok, háttérbeszélgetések alapján derítettük fel a Tiborcz-szülők, és ezzel együtt az akkori temetkezési piac rendszerváltás utáni, unalmasnak semmiképpen nem nevezhető történetét.

Szépen varrott monogramos urnatakaró, HD monogrammal. És egy ugyancsak szépen varrott, szintén monogramos szemfedél, GE hímzéssel.

1988-ban, a rendszerváltás előtt, de már az egyre nyitottabb, a piacgazdaság felé menetelő szocializmusban nyújtotta be ipari mintaoltalmi bejelentésként két ember. Egyikük, Balogh Árpádné, a Fővárosi Temetkezési Intézet (FTI) gazdasági igazgatójának felesége volt.

A másikuk egy varrónő, vagy más elmondások szerint butikos: Tiborcz Sándorné, az akkor még kisgyermek Tiborcz István édesanyja.

A két nő szakmai – és egyben baráti, de erről majd később – kapcsolata pár évvel később, a rendszerváltás után még szorosabbra fonódik, mégpedig családostul: a Tiborcz és a Balogh család a 90-es években egy harmadik házaspárral együtt a temetkezési bizniszben próbál szerencsét különböző formációkban, nem is sikertelenül. Sőt.

/* LIGHT */ :root { –box-fill: #F4E700 ; –box-stroke: none; –box-k-fill: #FFF571; –box-k-stroke: none; –box-nev-fill:#989898; –box-nev-stroke: #989898; –text-color: #000; –line-color: #838383; } /* DARK */ [data-theme=”dark”] { –box-fill: #F4E700 ; –box-stroke: #F4E700; –box-k-fill: #FFF571; –box-k-stroke: #F4E700; –box-nev-fill:#5E5E5E; –box-nev-stroke: #5E5E5E; –text-color: #fff; –line-color: #D4D4D4; –text-dark-color: #000; } #text { font-family: boxed, sans-serif; fill: var(–text-color); font-size: 14px; font-weight: 200; } #text .ceg { fill: var(–text-dark-color); font-weight: 600; } #box_main { fill: var(–box-fill); stroke: var(–box-stroke); fill-opacity: 0.7; } #box_kisz { fill: var(–box-k-fill); stroke: var(–box-k-stroke); fill-opacity: 0.4; } #box_names { fill: var(–box-nev-fill); stroke: var(–box-nev-stroke); opacity: 0.5; } #lines { stroke: var(–line-color); stroke-width: 0.5px; fill: none; opacity: 0.5; stroke-dasharray: 3px, 3px; } #lines .nyil { stroke-width: 2px; opacity: 1; stroke-dasharray: none; } #lines .mutato { fill: var(–line-color); } .chart-svg { width: 100%; height: auto; display: block; } .company-chart { background: var(–bg-color, transparent); padding: 20px; }

A Tiborcz-család üzleti érzéke állandó témája a közvéleménynek. Sokakban az a kép él, hogy a BDPST-t vezető Tiborcz István, az ország egyik leggazdagabb vállalkozója a semmiből, egy Bicske melletti tanyáról indult, és lett jelentős politikai hátszéllel milliárdos, miközben szülei mezőgazdasággal foglalkoztak. Ez azonban nem így van. Tiborcz István szüleinek rendszerváltás utáni vállalkozói pályáját korabeli újságcikkek, cégadatok, háttérbeszélgetések alapján rajzoltuk meg, hogy bemutassuk: fővárosi üzletemberek voltak első pillanattól kezdve egy olyan ágazatban, amely az átlagosnál is vadkapitalistább módon működött, és megkövetelte a jó kapcsolatokat.

Forrás