Az Exeteri Egyetem kutatóinak új tanulmánya a városi környezetben élő mókusok élőhelyhasználatát vizsgálta. Egész pontosan azt, hogy mennyi élelmet hagynak hátra a rejtekhelyeiken, ami közvetve utal a biztonságérzetükre. Azt találták, hogy az utak környékét biztonságosabbak ítélték, védettebbnek a ragadozókkal szemben, különösen, ha a zajszint állandóan magas volt. A kevésbé állandó zajok mellett a táplálékszerzést és raktározást viszont veszélyesebbnek értékelték.

Az OIKOS-on publikált eredmények rávilágítanak arra a komplex összefüggésrendszerre, amelyben a mókusok az emberrel való együttélés kockázatait és előnyeit kezelik a városi környezetben. Sasha Dall, az Exeteri Egyetem kutatója így kommentálta a kutatást: „Az emberi tevékenység kettős hatással van a városi vadon élő állatokra, például a szürkemókusra. Míg az emberi jelenlét csökkentheti a ragadozók jelentette kockázatot, más helyzetekben éppen, hogy növeli azt. A mókusoknak tehát alkalmazkodniuk kell azáltal, hogy megváltoztatják táplálkozási szokásaikat és élőhelyük használatát.”

A kutatók a mókusoknak választási lehetőséget adtak a „biztonságos” (fedett) és a „kockázatos” (nyílt) mesterséges etetőhelyek között, és azt találták, hogy a biztonságos és kockázatos táplálkozóhelyeken elfogyasztott élelem közötti különbség a zajos utakhoz közelebb csökkent.

Tehát miközben a zajos, vagyis forgalmas utak kockázatot jelentenek az autóbalesetek szempontjából, a mókusok alacsonyabbnak érzékelik a ragadozók kockázatát, ha az út zajszintje állandó. A városi szürkemókusok igazi túlélők, és részben azért, mert ezeket a komplex kockázatokat képesek jól kezelni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás