Miközben Magyarországon történik a második legtöbb megelőzhető haláleset (pl. tüdőrák, koszorúér-betegség, covid vagy az alkoholhoz kötődő betegségek miatt) az Európai Unióban, és a legfrissebb adatok szerint nálunk a legmagasabb a rák miatti halálozások aránya az EU-n belül, a Szegedi Tudományegyetem közleménye szerint nem is teszünk eleget a megelőzésért.

A statisztikák szerint ugyanis Magyarországon „a mammográfiás szűréseken az 50–69 éves nők mindössze 30%-a vesz részt, míg az OECD-átlag 54%, és egyes skandináv országokban ez az arány akár 80% fölött is van. Nem jobb a helyzet a méhnyakszűrésnél sem, ennek esetében 26%-os a részvétel Magyarországon, szemben a 79%-os skandináv átlaggal. A vastagbélszűrés esetében a részvételi arány Magyarországon mindössze 3%, míg Svédországban 79%.”

Ennek számos oka lehet, de ahogy az egyetemi közlemény is írja, a szűrővizsgálatokhoz való hozzáférés és az érdeklődés növelése érdekében sürgős változtatásokra van szükség, hiszen a betegségek megelőzése vagy minél korábbi kezelése érdekében kulcsfontosságú a folyamatos szűrés. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elemzése szerint az egészségügyi ellátás csak 15-20 százalékban befolyásolja a lakosság egészségi állapotát, a többiért a genetikai és környezeti tényezők, valamint legnagyobb mértékben (40%) az életmód és a megelőző intézkedések – mint a szűrővizsgálatok – felelnek.

„Az emberek sokáig és egészségesen szeretnének élni. Jelenleg egy 65 éves férfi még nagyjából 13 évnyi életre számíthat Magyarországon – ennek várhatóan azonban csak a felében lesz egészséges. Nyugat-Európában ez az arány sokkal kedvezőbb: 20 év vár rá, abból várhatóan 12 lesz betegségmentes” – írják.

Közelebb kell hozni az emberekhez a szűrést

Fendler Judit, az SZTE kancellárja a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság konferenciáján tartott előadásában kiemelte, hogy Magyarországon az egészségügyi források több mint 90 százalékát az egészségügyi infrastruktúrára, eszközökre, gyógyszerekre és az egészségügyben dolgozók bérére költjük, ehhez képest az egészségügyi mutatóink messze elmaradnak Európától. „Rizikó-tényezőkben (alkohol, dohányzás, mozgásszegény életmód, elhízás) Európa élbolyában vagyunk. Az infarktusban és egyéb ischemiás szívbetegségben elhunytak 100 ezer lakosra eső 297-es adata az OECD átlag (114) több, mint kétszeresét mutatja, daganatos elhalálozások számában is élen járunk.” Mindezt valószínűleg az sem segíti, hogy közel 900 ezer magyarnak nincs saját háziorvosa, és emiatt az Ipsos által idén vizsgált 29 ország közül toronymagasan Magyarországon aggódnak a legnagyobb arányban (a lakosság kétharmada) az egészségügy állapota miatt.

Míg az egészségügyi rizikóval járó életmód csak hosszú távon és korán megkezdett edukációval javítható, a másik legjobb megelőzési módszer, a szűréseken való részvétel annak ellenére alacsony, hogy szűrési rendszerekben Magyarország nem áll rosszul. „Lehetőségünk van a leggyakoribb halálokokat időben felismerő vizsgálatokat (emlőszűrés, tüdőszűrés, méhnyakrák-és vastagbélrákszűrés, kardiológiai állapotfelmérés és szűrés, laborvizsgálatok) a társadalombiztosítás keretében elvégeztetni.”

Fendler szerint amellett, hogy közelebb kell hozni az emberekhez a szűréseket, folyamatosan, „akár pozitív, akár, mint sok nyugat-európai országban és Amerikában, negatív ösztönzőkkel is motiválnunk kell a lakosságot, hogy éljen a megelőzés lehetőségével”. A szakemberek szerint az elérhetőség javítása – például a szűrőbuszok, az összetettebb vizsgálatokat is végző szűrőkamionok, az egyszerű időpontfoglalási rendszerek bevezetése – és a motiváció erősítése – tájékoztató kampányokkal, személyes megszólítással és közösségi bevonással –, valamint a személyre szabott utánkövetés együtt hozhat érdemi változást.

Forrás