Magyarországon karácsony tájékán nagyjából 2-2,2 millió fenyő kerül forgalomba. Az Egyesült Államokban évente 25-30 millió, az Egyesült Királyságban mintegy 5 millió, Franciaországban 6 millió vágott karácsonyfát értékesítenek. A BBC december eleji cikke szerint a fiatalabb generációk körében egyre népszerűbbek a valódi fenyők: a millenniumi generáció 82 százalékkal nagyobb valószínűséggel választ vágott fát, mint a szüleik, nagyszüleik generációja.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi adatai szerint a magyar családok 59 százaléka élő fenyőt, 41 százaléka műfát állít, az Agroinform idén december közepén közzétett felmérésében viszont csak a megkérdezettek negyede mondta azt, hogy karácsonykor fenyő helyett műfenyőt díszít. Náluk a környezet védelme a leggyakoribb indok (48 százalék), de sokan emelik ki a többszörös felhasználhatóság miatti árelőnyt és a kiszáradásból eredő levélhullás hiányát is.

Fajgazdagság

A mezőgazdasági portál piaci körképe szerint a magyar piacon legnépszerűbb a luc-, az ezüst- és a Nordmann-fenyő. a lucfenyőt (Picea abies) 5 ezer forint körüli, az ezüstfenyőt (Picea pungens ‘Glauca’) 7-8 ezer forint közötti, míg a Nordmann-fenyőt (Abies nordmanniana) 10-12 ezer forint közötti méterenkénti áron kínálják az idei szezonban az utcai és piaci standokon. A lap december közepi felmérése szerint a megkérdezett magyarok 53 százaléka – évente egyszeri kiadásról lévén szó – idén is a korábban vásárolt fajú és méretű fenyőt fogja megvenni. 19 százaléknyian esetleg kisebb fát választanak, és 16 százalék igyekszik olcsóbb beszerzési hely keresésével vagy ügyesebb alkuval kompenzálni az áremelkedést. Olcsóbb fafajra 8 százaléknyian váltanának, és mindössze 4 százaléknyian szándékoznak meggondolni, hogy eddigi szokásukkal szakítva idén vesznek-e egyáltalán fenyőfát.

A vásárlók 61 százaléka legfeljebb 10 ezer forintot tervez költeni fenyőfára, ám ezt a keretet a piaci realitásokkal szembesülve egy részük jó eséllyel túllépi majd. 20 ezer forint feletti kiadással a vevők 15 százaléka kalkulál. 59 százalék azok aránya, akik a legdrágább fenyőfaj, a Nordmann-fenyő iránt érdeklődnek. A lucfenyő 24, míg az ezüstfenyő 14 százalékos értékkel áll a népszerűségi lista következő helyein. A mindössze 3 százalékot kitevő további fajok közül a feketefenyő (Pinus nigra) mellett a kolorádófenyő (Abies concolor) érdemel még külön említést, amely a gombafertőzés miatt megritkult duglászfenyőt (Pseudotsuga menziesii) pótolja a kínálati palettán.

58 százaléknyian másfél méter feletti, 42 százaléknyian ennél kisebb fenyőt terveznek vásárolni, gyökeres, földlabdával árusított fenyők iránt pedig a vásárlók 18 százaléka érdeklődik. Az, hogy végül mennyi fenyőfa fogy el karácsony előtt, csupán az utolsó napokban fog kiderülni, a vásárlók 37 százaléka ugyanis az utolsó hétre hagyja a fenyő megvételét.

Természetesen termesztett

A „karácsonyfa termesztése nem lóg ki a többi intenzív szántóföldi vagy erdőültetvény jellegű gazdálkodásból. Nincs jelentős különbség az ültetvényeken nevelt fenyőfák és más haszonnövények között: mindegyiket további emberi felhasználásra termelik” – foglal állást a műfenyő kontra valódi fa vitában Aszalós Réka, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa. A Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) december 15-én kiadott sajtóközleménye szerint sokan élnek abban a hitben, hogy a műfenyő környezetkímélőbb, hiszen – ellentétben a vágott fenyővel – tartós, akár évekig is eláll, míg a fenyőfákat évente kivágják. A vita gyakran félreértéseken alapul: sokan úgy gondolják, hogy a karácsonyi fenyő kivágása erdőirtással jár.

Aszalós szerint a legfontosabb szempont, hogy ha valaki élő fenyőfát vásárol, ne túl nagy méretű és mindenképpen Magyarországon termesztett fenyőt válasszon, hiszen a külföldről – például Hollandiából – érkező fák eleve nagyobb környezeti terhelést jelentenek. Hozzátette, hogy a méretnek azért van külön jelentősége, mert a kisebb méretű fenyőfák esetében kisebb a környezeti terhelés, amivel termesztették és az országon belül szállították azokat. Fontos szempont a fenyőfák ünnep utáni hasznosítása is: fontos, hogy semmiképpen ne a kommunális hulladékba kerüljön a fa. Lehetőség szerint feldarabolva kerüljön komposztba, vagy mulcsként, talajtakaróként hasznosítsák. Ha erre házilag nincs lehetőség, akkor érdemes olyan helyre elvinni, ahol komposztálják, ez több önkormányzatnál már bevett gyakorlat.

A kutató szerint „elvben sok minden szól a földlabdás fenyőfa vásárlása mellett, de a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy ezeknek a növényeknek egy része elpusztul, még akkor is, ha az ünnep után szinte azonnal kiültetik”. A fenyőfaültetvényeket a termelők éveken át gondozzák, és a fák eladásából származó bevétel családok megélhetését jelenti. Éppen ezért a termelőknek kifejezett gazdasági érdekük a fák pótlása. A növények évekig növekednek a földben, közben pedig értékes ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak. Megkötik a szén-dioxidot, a szálló port, tisztítják a levegőt, részt vesznek a lokális klímaszabályozásban, hozzájárulnak a talaj vízmegtartásához, és élőhelyet biztosítanak sokféle élőlénycsoportnak.

Lábnyomvita

A különféle fatípusok környezetkárosító potenciáljáról az Amerikai Karácsonyfaszövetség (American Christmas Tree Association, ACTA) életciklus-vizsgálata próbált korábban igazságot tenni. A rossz nyelvek szerint a műanyag fákat gyártók érdekeit képviselő szövetség arra jutott, hogy a műanyag fenyők ökológiai lábnyoma már ötévnyi újrahasznosítás után kisebb, mint ha ugyanazt az öt évet egy-egy valódi fenyővel ünnepelték volna. Szerintük emiatt a műanyag karácsonyfa valóban óvja a környezetet, mert az új generációs, könnyebben kezelhető és valósághűbb fákat egy-egy amerikai háztartásban átlagosan állítólag egy évtizedig is használják.

Nem sokkal 2008-as megalakulása után az ACTA egyébként egyszer már végzett ökológiaihatás-vizsgálatot a különböző fenyőfatípusok körében. Akkor nem öt, hanem kilenc évben állapították meg a lábnyom-kiegyenlítéshez szükséges időtartamot. Ez utóbbi érték egybecseng az emberi tevékenységek szénlábnyom-számításában élen járó brit Carbon Trust alapítvány számításaival. Szerintük egy 2 méteres műfenyő szénlábnyoma 40 kilogrammnyi üvegházgáz-kibocsátásnak felel meg. Ha csak a hulladékfeldolgozás oldaláról közelítünk a karácsonyhoz, ez mindössze kétszerese egy olyan valódi fa szénlábnyomának, ami a kommunális hulladék közt, a szeméttelepen végzi. Ám, ha a teljes életciklust vesszük alapul, akár 7-20-szorosára is emelkedhet ez a szorzó.

Számítások szerint egy 2 méter magas műfenyő gyártásakor mintegy 40-42 kilogramm szén-dioxid termelődik, vagyis több mint tízszer annyi, mint az elégetett fenyőfából. Hozzátették, hogy vannak olyan műfenyők is, ahol más alapanyagot is használnak a gyártás során – ezek karbonlábnyoma akár az 50 kilogrammot is elérheti. Mivel a műfákat Kínából teherhajókon és repülőgépeken szállítják a világ különböző pontjaira, a károsanyag-kibocsátás 190 százalékkal is megnő a kivágott fenyőhöz képest.

Az amerikai fenyőtermesztők 1955-ben megalakult szövetsége, a National Christmas Tree Association (NCTA) képviselői szerint a hatásvizsgálatok a műanyag fák számos negatívumától nagyvonalúan eltekintenek. Az igazi fenyő mellett érvelő szövetség szerint például a műanyag fákat egyáltalán nem lehet újrahasznosítani, mert a szemétlerakókban nem bajlódnak a műanyag és a fém részek szétválasztásával, nem beszélve az elektronikai alkatrészekről. A műanyag fenyők környezetszennyező hatását ráadásul még csak nem is ez növeli a leginkább. A többnyire kínai gyárakban készült mesterséges változatok millióit ugyanis a fél világon átutaztatják. A valódi fenyőket ezzel szemben legtöbbször helyben, de legalábbis a felhasználás országában termesztik, márpedig a szállítás az egyik legnagyobb tétel a környezetszennyezési bűnlistán.

Mint korábban írtuk, az első műfenyők még libatollból készültek, viszont ezekre nem lehetett túl sok díszt aggatni és hamar kigyulladtak, úgyhogy váltani kellett. Az 1930-es években az eredetileg vécékeféket gyártó Addis Housewares Company készítette el az első műfenyőket – ugyanazzal a géppel, amivel a keféket is gyártották –, és használatuk először a második világháború karácsonyfa-hiányos időszakában terjedt el. A későbbi, ezüstszínű fák a 60-as években jelentek meg. Mára a legtöbb műfenyőt, a kínálat mintegy 80 százalékát Kínában gyártják futószalagon, elsősorban polivinil-klorid (PVC) és polietilén (PE) és fém kombinációjából, legtöbbször fosszilis energiát használó üzemekben.

Műfenyőt lehet vásárolni spórolássi céllal, viszont hozzá kell tenni, hogy az a költség, amit a károsult környezet regenerálására kell fordítanunk a gyártás és a majdani hulladéktermelés miatt, nincs beleszámítva a műfenyő árába. Mindehhez érdemes azt is hozzávenni, hogy a műfenyők egyáltalán nem bomlanak le, kidobásukkal pedig káros anyagok kerülhetnek a talajba.

Annyi bizonyos, hogy a műfenyőből olyan hulladék lesz, amely a legújabb kutatások szerint kórokozóhordozó mikroműanyagokkal is tovább szennyezi a környezetet és nem mellesleg az emberi szervezetet.

Forrás