Ismert, hogy kakukk- és csirögefélék olyan költés-, illetve fészekparaziták, amelyek a náluknál kisebb testű madárfajok fészkeibe rakják le tojásaikat. Magyar kutatók 2019-ben kimutatták, hogy a kakukkfélék mi alapján választják ki a fiókanevelés biológiai költségeit viselő, az ornitológiai szakirodalom gazdáknak nevezett nevelőszülőket, a Nature Ecology & Evolution folyóiratban most megjelent nemzetközi kutatás pedig a nevelőszülők viselkedését vizsgálta. A nem várt eredmények arra utalnak, hogy a darwini szelekció oly sok más mellett alapvetően befolyásolja az állati vokalizáció, így az emberi beszéd evolúcióját is – írja a Cosmos magazin.

A kutatócsoport négy kontinens 20 költésparazitájának gazdafajait vizsgálva azokat a hangjelzéseket elemezte, amelyeket a nevelőszülők hallatnak akkor, amikor fészkük közelében parazitafajuk egyedét észlelve, riasztják a közelükben élő fajtársaikat. Az Ausztrália, Kína és Zambia területén honos gazdafajok a legnagyobb meglepetésre megtévesztésig ugyanazt a szignált használták, annak ellenére, hogy semmiféle rokoni kapcsolatban sem álltak egymással, a földrajzi távolságok pedig kizárták annak lehetőségét, hogy valamifajta koevolúciós tanulásról lehessen szó.

A kutatók szerint mivel a gazdafajok egyedei együttműködve próbálják meg ilyenkor elűzni a költésparazitákat, a kooperáció módjának és idejének közlése meghatározó a faj szaporodási sikerében. Az eredményeik azt mutatják, a vokalizáció és az együttműködő viselkedés mintázatai azonos evolúciós srófra járnak. A kutatók szerint ez a szoros összefüggés az emberi beszéd evolúciójában megmutatkozó univerzális hangképzési sajátosságokra is magyarázat lehet.

Forrás