A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 172 ezer 620 veszélyeztetett növény-, állat- és gombafajt lajstromozó Vörös Listájának legújabb, október 10-én publikált legújabb frissítése 48 ezer 646 fajt sorolt a kihalás által fenyegetett kategóriába.

Az IFL Science beszámolója szerint az IUCN idén Abu-Dzabiba rendezett világkongresszusa kihaltnak nyilvánította többek között a vékonycsőrű pólingot (Numenius tenuirostris), a karácsonyszigeti cickányt (Crocidura trichura), a Conus lugubris nevű kúpcsigafajt; az erszényesek közül a marl néven ismert délnyugati sávos bandikut (Perameles myosuros), a délkeleti sávos bandikut (Perameles notina), továbbá a nullarbori sávos bandikut (Perameles papillon); a növények közül pedig az ébenfák nemzetségéhez tartozó Diospyros angulata és a Hawaiin honos virágos Delissea sinuata került erre sorsra.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területéről 2001-ben még jelentett, de hivatalosan utoljára 1995. február 25-én Marokkóban észlelt vékonycsőrű póling egykor Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia egész területén gyakori volt. A vékonycsőrű póling kihalásának pontos oka még nem tisztázott, a kutatók túlvadászatot és az élőhelyek elvesztését tartják a egyértelmű kiváltó oknak. A három Ausztráliában honos erszényes faj kipusztulása viszont egyértelműen a behurcolt ragadozók, például a rókák, valamint a föld- és tájhasználattal elpusztított élőhelyek miatt következett be.

A listafrissítés jó híre, hogy nőtt a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) világállománya, a faj így a nem fenyegetett kategóriába soroltatott, mivel a globális populáció létszáma az 1970-es évek óta nagyjából 28 százalékkal emelkedett természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően.

A tágabb kép azonban továbbra is mélyen aggasztó. A hólyagos fóka (Cystophora cristata) besorolása a sebezhetőről a veszélyeztetettre, míg a szakállas fóka (Erignathus barbatus) és a grönlandi fóka (Pagophilus groenlandicus) a legkevésbé veszélyeztetettről a veszélyeztetettre változott. Mindeközben mostanra a drasztikus populációcsökkenés a madárfajok akár 61 százalékát is érintheti, ez 2016-ban még csak a fajok 44 százalékát sújtotta.

Korábban megírtuk, hogy az IUCN rendkívül körültekintően jár el a besorolások során, mivel azok erősen meghatározzák az adott faj megmentésére irányuló erőfeszítéseket és intézkedéseket. Így például a valószínűleg kihalt kategóriába került fajok szinte biztosan ki is haltak már.

Forrás