Vesta, a házi tűzhely, a család és az otthon istennőjének hat papnője az ókori Róma legmegbecsültebb vallási személyiségei közé tartozott. Miként a tűzhely az otthon középpontját, Vesta magának Rómának a középpontját jelentette, így ha a szentélyében égő örök tűz netán kialudt, biztosra vehették a rómaiak, hogy nagy katasztrófa leselkedik rájuk. A szent tűz életben tartása ezért létfontosságú feladat volt, amivel a Vesta-szűzként szolgáló lányokat, nőket bízták meg.

A Vesta-szüzeket 6 és 10 éves életkoruk között választották ki, ezután 30 évig kellett dolgozniuk az istennő szentélyében – visszalépni nemigen lehetett a megtisztelő pozíciótól. Ahogy a nevük is sugallja, önmegtartóztató életet kellett folytatniuk. Munkájuk kockázattal járt, hiszen

ha a tűz kialudt, megkorbácsolhatták őket, tisztasági fogadalmuk megszegéséért, vagyis az incestumért pedig élve eltemették.

Ezzel együtt nagyrabecsült helyük volt a társadalomban, olyan jogokat és privilégiumokat élveztek, melyek máskülönben nem jártak a nőknek. Függetlenek voltak férfi hozzátartozóiktól, saját tulajdonuk lehetett, végrendeletet írhattak, tanúskodhattak a bíróságon és nyilvános játékokra, illetve színházi előadásokra is járhattak. Kultuszuk egészen addig kitartott, amíg a 390-es években a kereszténység lett az egyetlen államvallás a Római Birodalomban. Mellesleg, alig 20 esztendővel azután, hogy I. Theodosius római császár végleg elfújta a szent tűz lángját, Rómát 800 év után először fosztották ki.

The post Élve temették el a fogadalmukat megszegő Vesta-szüzeket first appeared on 24.hu.

Forrás