Valamivel több mint fél évvel azután, hogy bejelentették a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) betegség 2025. márciusi megjelenését, szeptember 10-én Magyarország visszanyerte a betegségtől mentes státuszát az Állategészségügyi Világszervezettől (WOAH). A párosujjú patásokat (elsősorban szarvasmarhákat, disznókat, juhokat és kecskéket) érintő betegség április közepéig öt Győr-Moson-Sopron megyei településen tűnt fel, de széles szakmai összefogással hamar sikerült megfékezni a járványt – igaz, ezért az érintett gazdáknak teljes állományokat, összesen közel 20 ezer állatot kellett leölniük, ami nem kis gazdasági és lelki teherrel járt. A hatóságok azóta több ezer telep vizsgálata után sem találták új nyomát a fertőzésnek, így a mentességgel már nemzetközileg is helyreállhat az állatokkal és termékeikkel való kereskedelem.

A ragadós száj- és körömfájás nevében benne van, hogy miért különösen veszélyes, nemcsak az érintett gazdaságokra, de a gazdaság egészére nézve: ragadós, vagyis rendkívül fertőzőképes. Bár emberekre nem veszélyes, és az állatok többségére sem jelent halálos fenyegetést (a fiatal állatokat kivéve), elképesztő szenvedést okoz a fertőzött patásoknak, emellett nagyon könnyen terjed: a vírus a széllel akár 30 kilométerre is eljuthat, de a gondozók ruháján, cipőjén vagy haján is könnyen bekerülhet egy telepre, ahol villámgyorsan végigszaladhat az egymással érintkező állatokon.

Ez azt is jelenti, hogy gyors, határozott védelemre van szükség egy járvány esetében. Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója és a magyar állattenyésztés befolyásos alakja egy júniusi interjúban elmondta, készült egy matematikai modell, amely szerint ha a szakemberek nem reagáltak volna azonnal az első kitörésre, akkor 5 helyett több mint 220 telepre terjedt volna tovább a ragályos betegség a járvány alatt.

A helyzetet nem segítette, hogy az RSZKF utoljára 1973-ban volt jelen Magyarországon, amikor még teljesen más volt a szabályozási környezet és ebből fakadóan a járványvédelmi protokoll is – ez minden bizonnyal fontos szerepet játszott a járvány során eluralkodott hisztérikus közhangulat kialakulásában. Mert közel húszezer – többnyire nem is fertőzött – marha és disznó hirtelen levágásának híre nagy port kavart, a síró állatgondozók erős képe virálissá vált, és szó szerint bociszemek lepték el a közösségi médiát is az állatokkal és a gazdákkal együttérző posztok illusztrációjaként. A másfél hónapos történéseket Facebookon terjedő összeesküvés-elméletek, miniszteri kavarások, a bio- és agroterrorizmus szavak feltűnése, dögkút miatti tüntetések, a Mennyországba menetelő tehenek AI-képei, közhangulat-csillapító szándékú szakértői cikkek és megszólalások színezték, miközben a háttérben szüntelenül dolgozott a helyzet megoldásán gazdák, állatorvosok, hatósági szakemberek, kutatók és rendvédelmisek sokasága.

Hogy a szakmabeli nyilvánosságban mekkora egyetértés volt a drasztikus intézkedések helyességében, azt jól jelzi, hogy amikor szeptemberben miniszteri kitüntetést kaptak a járvány elleni védelemben részt vevő rendőrök, katonák, állatorvosok és más szakemberek, az a Bóna Szabolcs is ünnepelte az állami szervek munkáját, aki nemcsak az egyik érintett (a rábapordányi) telep vezetője, hanem a Tisza Párt agrárszakértője és tanácsadója is egyben. Hasonló vészhelyzetekben rendre kiderül, hogy a védekezés felülírja a politikai érdekeket – márpedig, ahogy Jánosa Tibor, az Alphavet Állatgyógyászati Zrt. Biosecurity Divíziójának igazgatója mondta október közepén az Agrárszektor podcastjában, itt pár óra alatt kiderült, hogy „a komplett magyar állattenyésztés került veszélybe”.

Az utóbbi néhány évben egyébként is egyre több állategészségügyi csapás éri Magyarországot, elég csak a madárinfluenzára, az afrikai sertéspestisre, a kiskérődzők pestisére vagy a szeptemberben felbukkanó kéknyelv-betegségre gondolni. Ezek mind sokszoros fenyegetést jelentenek azokra a gazdaságokra, ahol felbukkannak: az állományokat le kell ölni, az állatokat pótolni kell, a termelés leállásával és az exportkorlátozások miatt hosszú távon eleshetnek a bevételektől, és még a védelmi intézkedéseket is el kell végezni. Több milliárd forintos károkról van szó, és vagy kipótolja legalább a nagyját az állam, vagy nem. Az RSZKF-járványban érintett gazdaságoknak már elkezdték kiutalni a kártérítést, de nem mindenki elégedett a támogatás mértékével.

Hogy zajlott le a járvány?

A 2025-ös kitörések nem Magyarországon kezdődtek, így a szakembereknek legalább néhány hétnyi idejük volt arra, hogy aktualizálják tudásukat a betegségről: januárban Németországban, vízibivalyokban észlelték a vírust, ezzel 14 év után ütötte fel újra a fejét az RSZKF az Európai Unióban. Március elején aztán Magyarországon és Szlovákiában, egymáshoz közeli telepekről jelentették a fertőzés felbukkanását. Itthon öt Győr-Moson-Sopron megyei települést érintett a járvány: először Kisbajcson, majd néhány hét elteltével Levél, Darnózseli, Dunakiliti és Rábapordány községekben tűnt fel a száj- és körömfájás, és Dunakiliti kivételével mindenhol sikerült három héten belül felszámolni a fertőzést.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a kezdetektől igyekezett közérthetően kommunikálni a járványhelyzetet és tudatosítani a drasztikus intézkedések láttán sokkolt emberekben azt, hogy miért van szükség az állatok leölésére. Sokan ugyanis még emlékezhettek, vagy legalábbis hallhattak, tanulhattak a legutóbbi, 1973-as járvány kezeléséről: akkoriban még megoldást jelentett az állatok vakcinázása és a fertőzött jószágok elkülönítése, mivel a nemzetközi állategészségügyi szabályozások jóval rugalmasabbak voltak, és az exportkorlátozások sem voltak olyan szigorúak, mint napjainkban. Ezzel szemben a 2025-ös járvány idején már az Európai Unió egységes járványügyi előírásai voltak érvényben, amelyek a vakcinázott állatok termékeinek exportját tiltják, ezért Magyarországon a fertőzött és veszélyeztetett állományok azonnali leölése vált szükségessé. A modern járványkezelés célja így nemcsak a betegség megfékezése, hanem az ország „mentes státuszának” mielőbbi visszaszerzése és az exportpiacok megóvása volt.

A védekezés több szinten zajlott. Jánosa Tibor a fent idézett podcastban elmondta, hogy a járvány kitörésekor megalakult a Győr-Moson-Sopron megyei rendőrfőkapitány, Varga Péter vezetésével megalakult egy helyi, „kis operatív törzs”, többek között a honvédség, a katasztrófavédelem és a Nébih kihelyezett osztályainak részvételével, hogy az illetékes szervek azonnal tudjanak reagálni a járványhelyzet újabb és újabb kihívásaira. Majd április elején Pintér Sándor belügyminiszter létrehozta az országos, „nagy operatív törzset” is, amelyben már az Agrárminisztérium, illetve az országos katasztrófavédelmi és rendvédelmi szervek is részt vettek, hogy központilag irányítsák a járványvédelem folyamatait.

Jánosa szerint az elmúlt évek madárinfluenza elleni intézkedései mutatták az utat abban, hogyan kell kezelni a járványt. Az érintett telepeken az állomány leölése után az állati melléktermékek ártalmatlanításával foglalkozó ATEV Zrt. munkatársai elszállították a tetemeket, a járványvédelmisek pedig fertőtlenítették az ATEV zárt kamionjait, hogy ne vigyék ki a kórokozót a telepekről. Közben az istállókat, fejőházakat, gabonatárolókat, valamint a településekről kivezető utakat, autópálya-lehajtókat és határátkelők környékét is fertőtlenítették, majd a munkába bekapcsolódtak olyan agrárszakemberek is, akik testközelből látták a legutóbbi nagy európai járvány, a 2001-es brit RSZKF-krízis kezelését, vagy akár részt is vettek benne – akkor több mint 10 ezer állattelepen közel 6 és fél millió marhát és juhot kellett leölni, becslések szerint 8 milliárd fontos kárt okozva az ország gazdaságának.

Amellett, hogy az öt magyar telepen és kontaktgazdaságaikban összesen több mint 9300 szarvasmarhát és közel tízezer sertést kellett levágni és elföldelni, a gazdaságok kerítésein belül minden fertőzöttnek tekinthető anyagot meg kellett semmisíteni: a szalmabálákat és a gabonákat elégették, de az ott tárolt több tízezer köbméternyi hígtrágyát is ártalmatlanítani kellett (savasítással vagy lúgosítással). Emellett vadkerítéseket építettek a telepek köré, a védelmi zónákban rágcsálóirtást végeztek, majd a fertőtlenítés után minden helyiséget alaposan átmostak, és két körben végfertőtlenítették a tehenészeteket a teljes mentesítés érdekében. Nemes Imre, a Nébih elnöke (és szeptembertől egyben országos főállatorvos) szerint az intézkedések 17 milliárd forintjába kerültek az államnak, és ebben még nincsenek benne az exportkiesés okozta károk – az élősertés-export például 61 százalékkal, míg a sertéshús kivitele 26 százalékkal csökkent. Jánosa becslése szerint a teljes járvány gazdasági károkozása alsó hangon 50-80 milliárd forintban mérhető.

A legkritikusabb pontnak a leölt állatok eltemetése bizonyult. A szakemberek a Hegyeshalomhoz tartozó Csemeztanya területén jelölték ki azt a dögkutat, ahol 4-5 méter mély, előzetesen fertőtlenített gödrökbe földelték el a kisbajcsi és levéli állattetemeket. A helyszínről április elején egy olyan videó kezdett terjedni, amin az látható, ahogy sötét folyadék bugyog fel a felszínre – a bizarr látvány annak ellenére riadalmat keltett a helyiekben, hogy az agrárminisztérium és a főállatorvos szerint is természetes, veszélytelen folyamat látható a videón. Később Pereszteg és Bábolna területén is kijelöltek dögkutakat, és mindkét településen heves tiltakozások kísérték az eseményeket: a helyiek (lakosok és polgármesterek egyaránt) arra panaszkodtak, hogy előzetes tájékoztatás nélkül hordták be hozzájuk a tetemeket, pedig a dögkutak tartósan ronthatják a települések megítélését és élhetőségét. Bábolnán útlezárással is tiltakoztak az intézkedések ellen, és a tüntetések hatására Peresztegre és Bábolnára is ellátogatott Nagy István agrárminiszter – mindkét helyen ellenséges fogadtatásban részesült, a fórumokat bekiabálások és a miniszter mondandójának kinevetése kísérte.

Az indulatok azóta részben csillapodtak: míg Bábolna önkormányzata hosszas egyezkedés után végül megkapja az egymilliárd forintos kártérítést az államtól, Csemeztanyán pedig az agrárminiszter közbenjárásával az Aqua Szolgáltató Kft. bevezette az ivóvizet a településrész 36 ingatlanjába. A Mosonmagyaróvár TV riportja szerint itt az elföldelés óta folyamatosan zajlanak a laborvizsgálatok: a Nébih 4 monitoring kúton keresztül végez ellenőrzéseket, a mintákat egymástól független, akkreditált laboratóriumok vizsgálják, és az emberi egészséget veszélyeztető káros anyag nem található a szivárgásokban. A Hegyeshalom, Levél és Mosonszolnok önkormányzatai által közösen megrendelt, független hidrogeológiai hatástanulmány kimutatta, hogy a csemeztanyai dögkút felől déli irányba áramlik a talajvíz, és a szennyeződés nincs hatással a környező településekre. Mint mondják, „a területre jellemző csapadékbeszivárgás fokozatosan hígítja a szennyeződést, így annak mértéke idővel csökken, lebontását pedig természetes biológiai folyamatok is segítik. Az ellenőrzésekről készült jegyőzkönyveket a hegyeshalmi önkormányzat is megkapja, ezeket bárki megtekintheti a hivatalban.”

(Akit ennél is bővebben érdekel a járvány teljes lefolyása, a megtett intézkedések és azok tapasztalatai, annak jó szívvel tudom ajánlani a Nébih Országos Járványvédelmi Központját igazgató Lorencz András június 24-i előadásának felvételét.)

Honnan jött a vírus?

Azt már a járvány első napjaiban sikerült megállapítani, hogy a Magyarországra bejutó vírus az O szerotípusba tartozik, ami nem azonos az év elején Németországban megjelent vírustörzzsel, viszont megegyezik a később Szlovákiában azonosított kórokozó típusával – az észlelt vírus 98-99 százalékos egyezést mutatott egy 2017–18-ban Pakisztánban izolált vírustörzzsel.

Raskó György agrárközgazdász április végén a Klubrádióban beszélt arról, hogy ez nem is olyan meglepő, hiszen a járványban érintett telepeken sok ázsiai, javarészt Pakisztán és Észak-India területéről érkezett szikh vendégmunkás dolgozik, és ahonnan jönnek, ott endemikusan megtalálható a száj- és körömfájás betegség. Mint elmondta, a telepeken kb. félévente cserélődtek a vendégmunkások, és az utazásaik során akár ruhával, cipővel vagy a hajukban is behozhatták a vírust – abban azonban biztos, hogy nem szándékosan tették, és igazából a gazdaságok sem vádolhatók higiéniai mulasztással, hiszen a ritka járványok és a marhákat érintő betegségek kis száma miatt a szarvasmarhatelepeken mindenhol jóval kevésbé szigorúak a védelmi intézkedések, mint egy sertés- vagy baromfitelepen. A fertőzött telepek között viszont már a széllel terjedhetett a vírus Raskó szerint: a magyarországi telepeken ugyanis „a tejelő állomány is kvázi szabadban van”, mert bár tető van fölöttük, az istállóknak nincs oldalfaluk, így a szél bármilyen irányból be tudta vinni a vírust.

Bár a beszámolók szerint a szakmabelieknek ez elfogadható magyarázatnak tűnt, az április 10-i kormányinfón Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter felkavarta az állóvizet, és bedobott egy alternatívát: „Egyelőre azt tudjuk mondani, hogy nem zárható ki, hogy a vírus nem természetes úton jött létre, hanem egy mesterségesen előállított vírussal van dolgunk, ezért kértük a laboratóriumokat, szakembereket, hatóságokat, hogy a vírus eredetével kapcsolatos, biztos és végleges információt szolgáltassanak.” Ezt egy nappal később Nagy István agrárminiszter is elismételte saját tájékoztató videójában. Kemenesi Gábor virológus még Gulyás kormányinfójának napján elmondta a Qubitnek: annak az esélye, hogy valaki mesterségesen összerakott egy vírust, gyakorlatilag nulla, a kémcsőben létrehozott kórokozók képe cserébe a konteósok egyik kedvenc toposza. A kormányközeli konteógyártást Rózsa Lajos biológus, az MTA doktora is elítélte a Qubiten megjelent írásában.

Nagy Ágnes alezredes, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézetének vezetője a MATE június 24-i állategészségügyi konferenciáján elmondta, hogy a honvédség egyik fő feladata volt annak megállapítása, hogy „honnan eredt ez a járvány, illetve mesterséges-e ez a kórokozó”. Az előadásban mintha Gulyás Gergely felvetésére reagálna, amikor azt mondja:

„Az egyik kijelentésre talán mindenki emlékszik a médiából, hogy ez egy mesterséges kórokozó. Nem, nem mesterséges kórokozó, ez egy tök természetes vírus. Azt is tudjuk honnan ered, de hogy hogy hozták ide be, az már a nyomozó hatóságok feladata.”

Az alezredes még azt is elmondja a bio- és agroterrorizmusról szóló előadásában, hogy az ezek elleni védekezésben fontos lenne a pletykák kontrollálása, és ha szándékosság merül fel, azt csak a nyomozóhatóságok és a laborok együttműködésével lehet bizonyítani.

A vírus eredetével és a nyomozás állásával kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a Miniszterelnökség, az Agrárminisztérium és a Nébih sajtóosztályának is, de csak a Nébihtől kaptunk választ – bár a mesterséges eredetre vonatkozó kérdéseinkre a hivatal sem reagált érdemben. Mint írják: „Az idei magyar ragadós száj-és körömfájás járványt okozó vírus egy 2018-ban, Pakisztánban azonosított vírustörzzsel áll a legközelebbi genetikai rokonságban. A szakemberek továbbra is vizsgálják a vírus megjelenésének körülményeit. Egy járványügyi nyomozás során azonban nem feltétlenül azonosítható pontosan a vírus bejutásának módja, általában a lehetséges bejutási módok valószínűségét lehet vizsgálni.”

A világkormány, a műhúslobbi és a tehenek mennybemenetele

A járvány áthiszterizáltságának okai utólag három fő tényezőre vezethetők vissza:

• a megfelelő tájékoztatás hiányára (ahogy azt a bábolnai és peresztegi események is mutatják);
• a telepek dolgozóinak traumatikus élményeire és a feléjük, valamint a leölt állatok felé irányuló együttérzésre és szolidaritásra (ennek legékesebb példája az a közösségi médiában több tízezerszer megosztott, szívszorító videó, amelyben egy szlovákiai magyar állattartó sírva mesél arról, hogyan lövették le a járvány alatt az állatait);
• a közösségi médiában, elsősorban a Facebookon és a TikTokon végigfutó, a járvány körüli bizonytalanságot meglovagló, összeesküvés-elméleteket vagy hamis információkat terjesztő posztok és videók.

Utóbbiak között is slágertéma volt a vírus eredete. Szakács Árpád erősen jobboldali elkötelezettségű újságíró például május elején azt írta, hogy „bennfentes állatorvosi körökben nyílt titoknak számít már hetek óta, hogy külsős hozta be a betegséget, mégpedig szándékosan. Megbízható forrásaim szerint a magyar hatóságok hónapok óta kiterjedt vizsgálatot folytatnak az ügyben, és erőteljes titkosszolgálati segítséggel nagyjából egy hónappal ezelőtt célpontba került az az osztrák állatorvos, akinek a betegség magyarországi megjelenését tulajdonítják. Ugyanis ez az osztrák illető szándékosan hozta be Magyarországra a vírust azért, hogy jelentős nemzetgazdasági kárt okozzon mind hazánknak, mind Szlovákiának. Természetesen nem egyéni akcióról van szó.” Szakács forrásait nem fedte fel, így az értesülés homályban maradt, de azt is állította, hogy „a magyar hatóságok már azt is pontosan tudják, melyik németországi laboratóriumban állították elő a magyar állatállományt megfertőző betegséget. Azaz valakik biofegyverként használták a vírust azért, hogy gazdasági nyomás alá helyezzék az országot.”

Szakács Árpád 2015 és 2020 között a Mediaworks kiadóba központosított megyei napilapok főszerkesztője, majd 2022 és 2024 között a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője, Dúró Dóra főtanácsadója volt, de újságíróként a Magyar Nemzet és a Magyar Idők munkatársaként is dolgozott, valamint könyvet is írt Bayer Zsolttal közösen A kultúra diktatúrája címmel. A covidjárvány alatt oltásellenes nézeteit hangoztatta számos fórumon, illetve saját bevallása szerint oknyomozó újságíróként is „a WHO kényszeroltási programjával szembeni ellenállásra” hívja fel a figyelmet. Egy hosszú blogbejegyzésében (címe: Mi áll az állatok rituális lemészárlásának a hátterében?) azt állította, néhány nap alatt közel ezer cikket és tanulmányt olvasott el az elmúlt 200 évből, és mindebből azt szűrte le, hogy régebben a fertőzött állatok elkülönítésével és higiéniai intézkedésekkel sikerült megfékezni a járványt, miközben ahol teljes állományokat nulláztak le, éveken belül visszatért a járvány – vagyis az állatok leölése 2025-ben nem lehet megoldás. A címben szereplő „rituálét” ugyan nem részletezi írásában, de a sötét tervezettséget sejteti azzal, hogy az idei romániai elnökválasztásról kizárt putyinista jelöltet, Calin Georgescut idézi, aki szerint a covidot eredetileg 2016-ban szerették volna megvalósítani, majd egy élelmiszer- és vízválság előidézésével követték volna, amit később 2025-re ütemeztek.

Erre rímel az a közösségi médiában újra és újra, az aktuálisan népszerű összeesküvés-elméletekhez igazított formában feltűnő kép is, amelynek – ahogy azt a járvány idején megjelent cikkünkben is kifejtettük – már a címe is két különböző ENSZ-dokumentum összeollózása: az Agenda 21 egy 1992-ben készült cselekvési terv volt, amely főként környezetvédelmi és társadalmi egyenlőségi kérdésekkel foglalkozott, míg a 2030-ra szóló fenntarthatósági fejlődési célokat 2015-ben fogadták el. Igazságtartalmát is ehhez mérten kell értékelni – az 5G-s és mikrochipes konteókon túl minden világkormány-toposz megjelenik benne, és természetesen forrás nélkül terjed, elsősorban szélsőjobboldali körökben.

Megkerülhetetlen figurája volt még a járványnak Mihalik Angelika ügyvéd is, aki a TikTokon, Facebookon és Substack-oldalán is hirdeti oltásellenes nézeteit (többek között azt a számtalanszor cáfolt teóriát, hogy a vakcinák autizmust okoznak) és ajánl jogi segítséget azoknak a szülőknek, akik be akarják perelni háziorvosukat a kötelező védőoltások beadása miatt – munkásságát a Szkeptikus Társaság idén Laposföld-díjjal ismerte el, cserébe Mihalik „bigott, ostoba sátánistáknak” nevezte a társaságot. Az ügyvéd Szakácshoz hasonlóan a 19-20. századi járványintézkedések felemlegetésével igyekezett alátámasztani azt, hogy miért bűn az állatok tömeges leölése – vagyis ironikus módon épp a vakcinázást propagálta. Hogy az 50 évvel ezelőtti vagy még annál is régebbi protokollok miért nem jelenthetnek ma megoldást, azt Bendzsel Dániel állatorvos már áprilisban pontokba szedve, részletesen és közérthetően ismertette. Mihalik emellett pertársaságok alakítására buzdította azokat a gazdákat, akik nem akarják, hogy a hatóságok levágják az állataikat és jogi segítséget ajánlott a kétségbeesett állattartóknak – hogy ezekből megvalósult-e bármi, azt nem tudni, az ügyvéd nem reagált a megkeresésünkre.

A járvány alatti konteóáradat visszatérő eleme volt az a fenti ENSZ-áldokumentumban már pedzegetett téma, miszerint a rejtélyes globális elitek a mezőgazdaság tönkretételével igyekeznek megágyazni annak az új rendnek, amit valamiféle zöld klímadiktatúraként írnak le, és amelyben mindenkinek rovarokat és műhúst kell fogyasztania. Az úttörő izraeli műhúsgyártás miatt antiszemita hangokat sem nélkülöző diskurzusban szintén előkerültek a Mi Hazánk Mozgalomhoz köthető szereplők, a Lakmusz májusi cikke szerint például maga Dúró Dóra is azt az elméletet hangoztatta, miszerint a Világgazdasági Fórum (WEF) régóta szorgalmazza, hogy „húsok helyett mesterséges hússal, rovarokkal, génmanipulált termékekkel etessék az emberiséget”, így az állatoknak nincs helyük többé a klímasemleges mezőgazdaságban.

A Facebookon ezeknél ártalmatlanabb posztok is virálissá tudtak válni a járvány alatt: több olyan bejegyzés alatt is lájkok, kommentek és megosztások ezreit találhatjuk, amelyek az elhullott vagy leölt állatok melletti szolidaritást fejezik ki, gyakran keresztény üzenetekkel, imára való felhívással vegyítve, és az AI-képgenerálás adta lehetőségekkel is élve.

Újjáéledő marhatelepek, akadozó kártalanítás

A Kisalföld október 14-én közölt riportot a járvány kitörésének helyszínéről, Kisbajcsról, ahol a marhatelepet vezető Molnár Gábor mutatta meg, hogy áll a telep újraindítása. Kisbajcsra október 6-án érkezett meg az első 236 növendék holstein-fríz üsző, amelyek a telep új állományának gerincét képzik – a 9-11 hónapos üszőket a tervek szerint januártól kezdik megtermékenyíteni, vagyis 2026. szeptemberi elléssel számolva kevesebb mint egy éven belül elkezdhetnek tejet termelni. Az állami kártalanítás itt már meg is érkezett: 1,15 milliárdot kapott a marhatelep, ami megegyezik a kár mértékével – vagy legalábbis a leölt állatok és a megsemmisített anyagok, eszközök értékével.

Tóth Adél, a Darnózseli Agrár Zrt. ügyvezető igazgatója ugyanis a Mosonmagyaróvár TV-nek arra panaszkodott szeptemberben, hogy a gazdaságát érintő veszteséget „nem nagyon lehet számszerűsíteni, mert amit senki nem fog kártalanítani, az az elmaradt hozamunk, ugyanis mi a tejből élünk”. Ez Tóth szerint ugyancsak több száz millió forintos kiesést jelent, míg az állatok értékének kártalanítása csak abban segít, hogy új állatokat tudnak vásárolni. „De ahogy április óta is nagyon nehéz az élet, még a következő egy évben is nagyon nehéz lesz” – mondta Tóth. A darnózseli telepen a Telex cikke szerint szeptember végén kezdődött meg az állomány feltöltése, és február végéig 700-ra szeretnék növelni a szarvasmarhák számát.

Az osztrák-magyar Meixner Paul, a levéli Nyugati Kapu TKSZ Szövetkezet ügyvezető igazgatója ellenben még mindig nem adta hírét annak, hogy megérkezett volna a várva várt segítség. A Magyar Hang szeptember 30-i riportja szerint Meixner telepén, ahol több mint háromezer marhát öltek le, 5 milliárd forintos kár keletkezett a járvány miatt, de ebből még egy forintot sem láttak. „Ha nem kapjuk meg a kártalanítást, év végéig működhetünk, aztán csőd” – mondta.

Megérkezett viszont az első néhány száz állat a dunakiliti és a rábapordányi telepekre, de ezekben a gazdaságokban is merültek fel problémák a kártalanítást illetően. A Dunakiliti Agrár Zrt. tulajdonosa, Domokos Zsolt a Mosonmagyaróvár TV-nek arról számolt be, hogy a telep a támogatás 85 százalékát kapta meg, mivel a biztosításuk nem felelt meg a törvényben előírtaknak – ez a 15 százalékos kiesés mintegy 200 millió forint mínuszt jelent, ami Domokos szerint jelentősen megnehezíti az újraindulást. A rábapordányi telep szintén megkapta a részkártalanítás keretében a tavasszal leölt állatok értékét, 1,1 milliárd forintot, ám a telepet vezető Bóna Szabolcs szerint a levágott marhák értékének megállapítása óta drágultak a tenyészállatok, így nem fedezi az újraindulás költségeit az állami segítség.

A jövő járványainak elkerülésére és enyhítésére számos technológiai megoldást tesztelnek: az Alphavet például emberi munkát nem igénylő – és így az emberi mulasztásoktól is védett – autonóm állattartó telepek kifejlesztésén munkálkodik, de tovább folyik a betegség elleni oltások kutatása is – augusztusban épp Németországban teszteltek sikeresen egy száj – és körömfájás elleni mRNS-vakcinát. Ám ahhoz, hogy ne fordulhasson elő újra hasonló tragédia a hazai mezőgazdaságban, elsősorban arra lesz szükség, hogy az állattartó gazdaságok a járványvédelemben szerzett friss ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat a jövőben is hasznosítsák. Mert ahogy Jánosa Tibor mondta az Agrárszektor podcastjában, „a tapasztalat azt mutatja, hogy most lecsengett a ragadós száj- és körömfájás, és a telepeknek egy jó része már nem fél a következő járványtól, és azok az intézkedések, amiket az első hetekben meghoztak, és elkezdték jól csinálni, máris elkezdenek kicsit lanyhulni és kikopni”.

Ezt a cikket a Science+ támogatásával készítettük. A nemzetközi Science+ hálózat a dezinformáció és a félretájékoztatás ellen küzdő tudományos újságírást segíti Közép- és Kelet-Európában.

Forrás