A gepárdokra (Acinonyx jubatus) alaposan rájár a rúd: a ragadozók az egykori élőhelyük 98 százalékáról kipusztultak az élőhelyük fragmentációja és az emberi tevékenység miatt, két alfajuk viszont még nagyobb bajban van: az ázsiai gepárdnak (Acinonyx jubatus venaticus) már hírmondója is alig maradt, az egyetlen vadon élő populációja Iránban található. A szaharai gepárd (Acinonyx jubatus hecki) ehhez képest még viszonylag szerencsés helyzetben van: bár ez az alfaj is kritikusan veszélyeztetett, a becslések szerint néhány száz példány még maradt belőlük.

Ez azért is jó hír, mert korábban azt hitték, hogy Szaúd-Arábia és az Arab-félsziget területén egykor az előbbi faj tagjai voltak jelen, ezért a visszatelepítésük is reménytelen vállalkozás lenne, egy friss kutatásból azonban kiderült, hogy az egykor itt élő ragadozók genetikailag közelebb álltak ma ismert szaharai gepárdhoz, mint az ázsiaihoz. Ehhez szükség volt egy, a maga nemében egyedülálló felfedezésre is: arra, hogy rátaláljanak az állatok mumifikálódott maradványaira a Szaúd-Arábia északi részén lévő Lauga barlangban.

Macskamúmia

A barlangban talált legrégebbi múmiák 4223 (plusz-mínusz 40) évvel ezelőttről származtak, a legújabbak 127 évvel ezelőttről (plusz-mínusz 40). A kutatók összesen 7 tetemet találtak, valamint számos csontot is, erről azt feltételezik, hogy a ragadozók itt fogyasztották el a zsákmányukat – ami azért is érdekes, mert ez a viselkedés nem jellemző a ma ismert gepárdokra. A kutatók azt remélik, hogy a genetikai információ a birtokában egyszer még visszatelepíthetik a gepárdokat Szaúd-Arábia területére.

Ez volt az első alkalom, hogy természetes módon mumifikálódott nagymacskát találtak: a korábbi leletek között szerepelnek ugyan kardfogú tigrisek, de ezek csak távoli rokonságban álltak a mai macskafélékkel, és hivatalosan nem is számítanak nagymacskának.

Forrás