Sarolta walesi hercegnő nevét hallva legtöbbünknek Vilmos herceg és Katalin hercegné lánya jut eszünkbe, több mint 200 évvel ezelőtt azonban élt egy másik brit hercegnő is ugyanezzel a névvel, akinek egészen más élet jutott, mint Károly király unokájának.

Sarolta Auguszta walesi hercegnő 1796-ban született IV. György brit király és Karolina braunschweigi–wolfenbütteli hercegnő egyetlen gyermekeként. Érkezése természetesen nagy öröm volt a királyi családnak, hiszen az akkor regnáló III. György fiai közül a walesi herceg volt az egyetlen, akinek törvényes utódja született.

A kislány szülei azonban gyűlölték egymást. Hogy miért? György 1785-ben titokban feleségül vett egy Maria Fitzherbert nevű nőt, ám apja nem bólintott rá a frigyre, így érvénytelen lett a házasság. A herceget nem érdekelte, hogy törvényes örököst nemzzen, hedonista életmódja miatt pedig tartozásokat is felhalmozott. Apja a titkos esküvő után ultimátumot adott neki: amíg nem hajlandó törvényes házasságot kötni, nem rendezi más adósságait.

Vonakodva, de György beleegyezett abba, hogy újranősül. Kapott egy listát a lehetséges menyasszonyokról, Fitzherbert pedig állítólag a legkevésbé vonzó jelölt felé terelte a herceget, hogy az új feleség ne jelentsen számára vetélytársat. Valóban nem jelentett. Karolina és György már az első találkozásukkor sem szimpatizáltak egymással, ez pedig az esküvő után sem változott. Mindössze háromszor volt köztük testi kapcsolat, onnantól kezdve külön hálószobákban aludtak. Ez a három alkalom elég is volt ahhoz, hogy gyermekáldás érje őket.

A nép örült, az apa csalódott volt

Noha a brit királyi család népszerűsége ekkoriban finoman szólva sem volt a csúcson, az örökös születését országszerte ünnepelték. Az uralkodó állítólag kifejezetten örült annak, hogy lányunokája született, György mégis csalódott volt, hogy nem fiúval bővült a család.

Három nappal a baba születése után végrendeletet írt, melyben mindenét a szeretőjére hagyta, míg feleségére mindössze egyetlen shillinget. A dokumentumban azt is kikötötte, hogy a nő nem vehet részt a saját lánya nevelésében.

Saroltáról nevelőnők és dadák gondoskodtak, anyja csupán naponta egyszer tehetett nála rövid látogatást. Néhány dada időnként megengedte Karolinának, hogy kettesben legyen a lányával, akit néha kocsikázni is elvitt, ilyenkor a tömeg üdvrivalgással fogadta a kis hercegnőt.

Karolina végül nem tudott megbarátkozni a Carlton-ház légkörével, ezért elköltözött, hátrahagyva az akkor egyéves Saroltát. Bár találkozhattak egymással, a kislányt szülei leginkább sakkfiguraként használták az egymással vívott harcukban.

A fiús hercegnő

Nyolcéves korában apja kiköltöztette Saroltát a Carlton-házból, hogy több helyet biztosítson a szeretőjének. A kislány új otthona a közeli Warwick-ház lett, a herceg azonban a költözés alkalmával mindenkit menesztett, aki addig a hercegnőt nevelte, mondván, a dadák túl kedvesek exfeleségével. A kislányt idegenek vették körbe, új nevelője azonban hamar megszerette, és a nő ötéves fiúunokája lett Sarolta játszótársa. Barátságuk nyomán a hercegkisasszony számos, nem épp hölgyhöz illő szokást sajátított el – lovagolt és verekedett is.

Nagyapja később John Fischer püspököt rendelte mellé vallásoktatónak, hogy tiszteletreméltó és engedelmes királynőt neveljen belőle, ám Saroltát nem igazán érdekelte az egyházi tanítás, csak olyasmi ragadt rá, ami neki tetsző volt. Félelmet nem ismerő lovas lett, aki kerítéseken is bátran átugratott, ezen tulajdonságát apja nagyra becsülte. Mindemellett zenekedvelő is volt, és tehetséges zongorista vált belőle.

Amikor Sarolta serdülőkorba lépett, az udvart valósággal sokkolta a viselkedése:

The post Horrorfilmbe illő volt Sarolta Auguszta, a „sosem volt brit királynő” életének utolsó néhány napja first appeared on 24.hu.

Forrás