hir8 Vendég 
hir8 - Jámbor Péter 
Bugner soha nem ismerte az apját, a gyermekkorát édesanyjával, Margittal, illetve két fivérével és két nővérével töltötte. Anyja a második világháború alatt részt vett a magyar földalatti mozgalomban, majd az 1956-os forradalom teljesen felforgatta az életüket.
Margit állítólag kijelentette, nem akar kommunista uralom alatt élni, ezért úgy döntött, hogy elmenekül. A család gyalogosan lépte át a magyar határt, és egy jugoszláviai menekülttáborba mentek, ahol 18 hónapot töltöttek. Onnan kerültek az angliai St. Ives-be, egy Cambridge közelében lévő középkori vásárvárosba.
Az iskolában Joe álmodozónak és magányos farkasnak nevezte magát, aki szerette a művészeteket és az atlétikát, különösen a diszkoszvetésben jeleskedett. 1964-ben, 14 évesen, amikor már 183 cm magas volt, iskolai bajnokságot nyert – a Guardian szerint 47, a HVG-nek adott korábbi interjúja szerint 56,4 méteres dobással.
Az iskolában megtanult bokszolni, majd miután egy gépgyárban kezdett dolgozni, összeállt egy helyi edzővel, Andy Smith-szel, akinek irányításával gyorsan fejlődött, és 16 amatőr versenyéből 13-at megnyert, majd edzője rábeszélte, hogy profi legyen.
A brit sajtó nem tisztelte
Bár a szakma minden idők egyik legjobb brit bunyósának tartotta, a közvélemény sosem szerette őt annyira, mint a nehézsúlyúak közül Frank Brunót, Anthony Joshuát és Tyson Fury-t.
Talán soha nem bocsátották meg neki, hogy 1971 márciusában, a 21. születésnapja után három nappal 15 menet után legyőzte Henry Coopert a Wembley-ben – egy olyan pontozásos döntés során, amely évtizedekig vita tárgyát képezte. Amikor Harry Gibbs játékvezető 15 menet után felemelte Bugner karját, Harry Carpenter, a BBC kommentátora élő adásban úgy fakadt ki:
Hogyan vehet el így egy embertől három címet?
Cooper, aki addig a brit, az európai és a nemzetközösségi címet is birtokolta, soha többé nem lépett szorítóba, és évekig nem állt szóba a játékvezetővel. És még egy adalék a szurkolói felháborodásra: Cooper népszerűségére és sportemberi nagyságára jellemző, hogy a mai napig ő az egyetlen brit bokszoló, akit lovaggá ütöttek.
Bugner nem véletlenül érezte úgy, hogy a brit sajtó soha nem tisztelte.
Bárcsak sohase vívtam volna meg azt a meccset. Nyertem, de mindent elvesztettem. Gyűlöltek érte, soha nem hagyták, hogy elfelejtsem, és kiűztek az országból, amelyet szeretek.
Aki állta a sarat Ali és Frazier ellen
Az tény, hogy a szakírók nem mindig dicsérték a képességeit. A nagyra becsült Observer-tudósító, Hugh McIlvanney például úgy jellemezte: egy görög szobor testével rendelkezik, de még nála is kevesebbet mozog. A 193 centiméter magas és fénykorában 104 kilogrammos bunyóst gyakran bírálták a ringben tapasztalt óvatossága miatt, volt, amikor a sajtó ráragasztotta az „Ártatlan Herkules” becenevet.
Bugner később egy interjúban elismerte, nem véletlenül tűnt óvatosabbnak a ringben: 1969. március 11-én nyolc menetben, pontozással legyőzte a trinidadi Ulric Regist, aki négy nappal később agysérülés következtében meghalt.
Amikor egy ilyen tragédia történik, az valóban megváltoztatja az embert. Gyakran gondolkodtam azon, hogy vajon ugyanez megtörténhet-e újra, és ez egy kicsit óvatosabbá tett az ütéseknél
– nyilatkozta.
Azonban az, hogy nem félt kiállni a legjobbakkal, tökéletesen jellemezte a nagyságát. Kétszer is megmérkőzött Muhammad Alival, aki 1973. február 14-én Nevadában, majd 1975. július 1-jén Kuala Lumpurban is egyhangú pontozással verte. De Bugner állta a sarat mindkét alkalommal 15 meneten át, csakúgy, mint Joe Frazierrel szemben 1973. július 23-án Londonban (akkor 12 menetben kapott ki pontozással).
Őrült csaták a legnagyobbakkal
Az első meccs előtt Ali azt jósolta, a hetedik menetben KO-val nyer, később azt mondta Bugnerről, korábbi edzőpartneréről: „Egy kicsit jobb, mint gondoltam. Nem is tudtam, hogy ilyen jók a lábai. Háromszor jobb, mint amikor az évek során edzettem vele.”
Ezt a meccsen is közölte ellenfelével, és Bugner úgy emlékezett vissza, ennek is köszönhette a vereségét. „Az első meccsen jobbal gyönyörűen eltaláltam, mire Ali azt mondta: »A francba, jó ütés, fehér fiú, csináld újra!« Nos, én csak 22 éves voltam, és elég ostoba ahhoz, hogy megpróbáljam, amire ő négy erős ütéssel válaszolt az állkapcsomra. A reakciók, a sebesség, az időzítés zseniális volt.”
A Frazier elleni csatát követően egy másik nagyság, George Foreman gratulált neki, mondván:
Ez a csata akárhogy is végződhetett volna. Évek óta nem láttam ilyen jó bokszmeccset.
A malajziai Kuala Lumpurban megrendezett újabb Ali elleni ütközet őrült hőségében zajlott, Bugner elismerte, hogy ilyen forróságban és páratartalomban nem volt elég energiája. Később az újságírók faggatózó kérdései felbosszantották, és kijelentette:
Hozzátok ide Jézus Krisztust, holnap megküzdök vele!
Beverly Hills-i sztáréletmód
Sok fiatal bokszolóval ellentétben ő óvatosan bánt a pénzével, és sikerült házat vennie magának és fiatal feleségének, Melody Bowdnak, akivel 1968-ban összeházasodott, valamint vásárolt egy ingatlant édesanyjának is 1970-ben. Feleségétől három gyermeke született, de a házasságot katasztrófának és hibának nevezte, hozzátéve, hogy azért merült el annyira a bokszkarrierjében, hogy ne kelljen beismernie kapcsolata kudarcát.
1978-ban elvált, majd Los Angelesbe költözött, ahol Marlene Carterrel, egy ausztrál újságíróval élt, akivel a filmsztár Joan Collins által szervezett partin ismerkedett meg. A Beverly Hills-i sztáréletmódjukat élvezve a pár olyan hírességekkel barátkozott, mint Dean Martin, Gene Kelly és Frank Sinatra, mielőtt összeházasodtak volna, egy olyan ceremónián, ahol a legendás walesi énekes, Tom Jones volt a vőfély.
Időközben színésznek állt, 1978 és 2004 között nagyjából harminc film- és sorozatszerepet játszott el, szerepelt például az Én a vízilovakkal vagyok, az Akit Buldózernek hívtak, a Seriff az égből, illetve az Aranyeső Yuccában című alkotásokban.
Anyagi gondoktól a demenciáig
1986-tól Ausztráliában telepedett le, ahol „Aussie Joe” néven vált ismertté. Marlene-nel szőlőbirtokot vásároltak, de az üzlet kudarcba fulladt, ami arra késztette, hogy negyvenes éveiben visszatérjen a ringbe, megnyerje az ausztrál nehézsúlyú bajnoki címet.
A kitartásának köszönhetően végül 1998-ban világbajnoki címet szerzett a WBF-nél, miután legyőzte a korábbi WBA-világbajnokot, James „Bonecrusher” Smith-t. 48 éves és 110 napos korával ő lett a legidősebb bokszoló, aki világbajnoki övet birtokolt – bár ez kisebb jelentőségű diadal volt, és nem kapott nagy nemzetközi elismerést.
Visszavonulása után a feleségével élt Brisbane-ben, nyilvános előadásokat tartott és festményeit árulta, hogy enyhítse anyagi gondjait. 2009-ben szerepelt az I’m a Celebrity Get Me Out of Here című tévéműsorban.
2013-as önéletrajzában, a Joe Bugner, My Story című könyvben ezt írta:
Soha nem azért mentem be a ringbe, hogy bárkit is bántsak.
Marlene 2021-ben hunyt el, Bugner pedig (miután 2014-ben szívrohamot kapott) az utolsó éveiben demenciával küzdve egy brisbane-i idősek otthonában élt.
The post „Hozzátok ide Jézus Krisztust, holnap megküzdök vele!” – a britek sohasem ismerték el a magyar származású bunyós nagyságát first appeared on 24.hu.
EUR/HUF
