Több mint száz épület és összesen több mint 14 hektárnyi (megközelítőleg 140 ezer négyzetméternyi) gyárterület maradt magára végleg 2023-ban. 2025. október 16-án viszont a Budapest Design Week keretében ismét be lehetett menni az elhanyagolt Tungsram gyárba újpesten, a Külső Váci úton. Mi is így jutottunk be néhány laborba és az épületek közötti udvarokba.

Amikor 2022-ben Jörg Bauer, a magyarországi Tungsram vállalat vezérigazgatója bejelentette, hogy az energiaárak emelkedése és az orosz-ukrán háború következményei miatt nem tudják tovább biztosítani a Tungsram addigi működését, majd az államhoz fordult segítségért, nyilvánvalóvá vált, hogy nagy baj van a cégnél.

Még abban az évben több ezer munkavállalót kellett elbocsátani nemcsak Budapesten, hanem a még működő vidéki nagyvárosokban lévő kiszolgáló gyárakból is. Ezzel megkezdődött a leépítés, egy évre rá pedig megszűnt a magyarországi fényforrásgyártás, ami egykor világviszonylatban is úttörőnek számított .

Pedig az újpesti Tungsram, vagy leánykori nevén az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. a második ipari forradalom utáni, 1896-os alapítását követően túlélt két világháborút, a német és az orosz megszállást, az államosítást, majd a rendszerváltást és a privatizációt is. 1989-ben felvásárolta az amerikai General Electric (GE), és egészen 2018-ig egy globális fényforrásgyártó óriás részeként működött a magyar üzem. Ebben az évben került a cég Jörg Bauerhez, visszakapta a Tungsram nevet, majd 2022-2023-ban végleg bezárták, több mint 125 évnyi működés után.

Az épületek jelentős része műemlék, így hasznosításuk egyelőre nem megoldott, és még tervek sincsenek arra, hogy mi lesz az óriási ipari területtel A Design Weeken tartott bejárás szervezőinek épp az volt az egyik célja, hogy amellett, hogy bemutatják a komplexumot, elgondolkodtassák a látogatókat arról is, hogy mit is lehetne kezdeni egy ilyen ipari létesítménnyel.

Évek óta zajlik a felszámolás, ami az újpesti telephelyre nézve azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden, ami az épületekben maradt – korszerű gyártógépek, mérőeszközök, alapanyagok és személyes tárgyak –, lassan az enyészetté válik. Egy napra most mégis megelevenedtek az épületek: mintha a falak meséltek volna az ott történtekről, a kutatásokról, a munkáról, a személyes kapcsolatokról.

Ezekből volt bőven, a Tungsram Váci úti egysége egy időben Budapest második legnagyobb foglalkoztatója volt, ahol rengeteg nő is dolgozott, az ő szerepükkel a bejárás külön is foglalkozott. A nekik szánt feladatok aprólékos munkát követeltek, ami embert próbáló munkakörnyezetet teremtett, sokan pedig olyan káros anyagokkal is dolgoztak, amelyekkel ma már elképzelhetetlen lenne, hogy megfelelő védőöltözet nélkül érintkezzenek.

Rengeteg munkán kívüli kikapcsolódási lehetőség várta a Tungsramban dolgozókat, számos sportolási lehetőség és hobbiszakkör. Volt óvoda és rendelőintézet is a gyárban, ás a Tungit, vagyis a Tungsram újpesti strandját nemcsak az újpesti, hanem a környékbeli kerületek gyerekei is imádták. A gombás medencében rengetegen tanultak úszni, mielőtt a GE a kilencvenes években bezárta a strandot, aminek korszerűsítése a vezetés szerint túl nagy költséget jelentett volna.

Az elhagyatott területeket, a gyárat és a strandot máig nem hasznosították, és tervek sincsenek arra nézve, hogy mi lesz velük – ez az új tulajdonosokon múlik majd. Addig is lehangoló látni, ahogy a 2018-ban még az „Örökségünk az innováció” szlogennel kampányoló Tungsramból mára egy pusztulófélben lévő gyárudvar maradt.

Az épületek között mindenhol foszló dobozokból lámpabúrák kandikálnak elő, olyanok, amelyek az itt készülő termékekhez, például nátriumlámpákhoz kellettek volna. Ezekből rengeteget gyártottak előre a nagykanizsai üveggyárban a bezárás hírére, csakhogy hiába készültek el, végül soha nem szerelték össze őket Budapesten.

Ugyanígy a már elkészült izzószálak, alkatrészek és szerelékek is raktárakban várnak a sorsukra. A vállalat nevét adó elem, a volfrám ( a tungsten angol és a Wolfram német elnevezések összevonásából) ugyan az orvostechnikai iparban újrahasznosítható, egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy ebből mennyi maradt, az utolsó években ugyanis már nem a hagyományos izzószálas lámpákat gyártották, hanem javarészt LED-es technológiákkal próbálkoztak a nagy múltú gyárban. Emellett rengeteg jó minőségű, a mai napig keresett autólámpát is gyártottak, ahogy készültek itt olyan speciális világítótestek is, mint az infra- és UV-lámpák, valamint köztéri- és stadionvilágítások.

Az utolsó időkben még vertikális farm üzemeltetésével is próbálkoztak a Váci úton. Azóta a Tungsram története főleg feljegyzésekben és a valaha ott dolgozók emlékezetében, elbeszéléseiben él. Ilyen történeteket gyűjt össze a Tungsram történetek weboldal.

A Külső Váci úti egység nem az egyetlen újpesti üzeme volt a Tungsramnak. A Rákospalota határához közel fekvő Fóti úton működött az egykori Vákuumtechnikai Gépgyár (VTG), ahol a magyarországi Tungsram gyárakba és külföldi exportra is készítettek gépeket. Ezt a telephelyet már jóval a Váci úti üzem előtt, 2017-ben bezárták, mára pedig szinte biztos, hogy a lakók tiltakozása ellenére új, 18-22 ezer néző befogadására alkalmas futballstadiont építenek a ledózerolt területen.

Forrás