Bár az Orionida nem a legfényesebb meteorraj az évben, idén a Hold október 21-én lép új fázisba, amitől tisztábban lehet majd látni a Halley-üstökös által hátrahagyott meteorokat. Az Orionidák másodpercenként 66 kilométeres sebességgel száguldanak és ugyanabból a törmeléksávból származnak, mint a május elején látható Éta Aquaridák. Ezeket is a Halley-üstökös hagyta maga után, amely utoljára 1986 telén haladt el a Nap közelében, legközelebbi elhaladása pedig 2061-ben várható.

Az üstökös Kr. u. 530 körül még metszette a Föld pályáját is, azóta azonban eltávolodott és a legkisebb táv a két pálya között 9,7 millió kilométerre nőtt. A hátrahagyott törmelékrészecskék azonban valamennyivel eltávolodtak az üstököstől, így jelenleg is metszik bolygónk keringési ívét.

Az Orionidák elnevezése az Orion csillagképhez kötődik: a meteorraj radiánsa – vagyis az a pont az égen, ahonnan látszólag kiindulnak a meteorok – a csillagkép második legfényesebb csillaga, a vöröses Betelgeuze fölött helyezkedik el. Minél magasabban van az égen az Orion csillagkép, annál jobban látható a meteorraj, ráadásul különleges módon az északi és a déli féltekéről is tisztán megfigyelhető.

Az Orionidák nem olyan fényesek, mint az augusztusi Perseidák és a decemberi Geminidák, ezért a városi fényektől távol érdemes figyelni őket. A Svábhegyi Csillagvizsgáló tippjei alapján emellett akkor járhatunk a legnagyobb sikerrel az észleléssel, ha „jó horizontú, magas épületektől és fáktól távoli tisztáson telepszünk le. Kedd este 23 óra után már garantáltan felkel az Orion csillagkép, és lassan kúszik felfelé, keletről déli irányba. Ekkortól jó ha mi is az égbolt felé fordulunk (nem pontosan a csillagkép irányába), és türelmesen várunk.”

Forrás