Az Egyesült Államok hírszerzési információkkal segítette az orosz energiarendszer elleni ukrán támadásokat, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék – derítette ki a Financial Times, ahogy arról vasárnap a 444 is beszámolt. Ebben a cikkben azt tekintjük át, hogy milyen hírszerzési és katonai képességek felhasználásával adhatott tanácsot az USA az orosz olajfinomítók és olajvezetékek, köztük a Magyarországra kőolajat szállító Barátság vezeték elleni dróntámadások kivitelezéséhez.

A brit lap értesülései szerint az amerikai hírszerzési információk az ukrán drónok útvonalának, repülési magasságának és küldetésük egyéb paramétereinek megtervezésében segítenek, hogy azok a lehető leginkább meg tudják kerülni az orosz légvédelmet. A katonai műveletre rálátó forrásaik szerint az USA szorosan közreműködött a támadások megtervezésének minden szakaszában, és információkat adtak az ukránok által választott célpontok sebezhetőségéről.

Mások arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok részt vett a megtámadandó célpontok fontossági sorrendjének felállításában is, és az ukrán drónhaderőt az Egyesült Államok által alkalmazott, az orosz gazdaság meggyengítésére használt eszközként írták le. Donald Trump amerikai elnök az utóbbi hetekben nyíltan kifejezte a Putyinnal szembeni csalódottságát, miután alaszkai találkozójuk nem hozta közelebb az orosz-ukrán háború lezárultát. Ez a lap forrásai szerint szerepet játszott abban, hogy Trump az ukrán támadások támogatása mellett döntsön.

Szombaton a nagy távolságú dróntámadások levezénylésében szerepet játszó Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) azt közölte, hogy az Alpha drónosztaga sikeres támadást hajtott végre a Baskír Köztársaság fővárosában, Ufában található Bashnfedt-UNPZ olajfinomító ellen, ami közel 1400 kilométerre található Ukrajnától. „A nagy távolságú támadások célja az ellenség katonai potenciáljának, beleértve gazdasági képességeinek aláásása” – nyilatkozta az SZBU a lapnak, és ígéretet tettek a hasonló támadások számának és léptékének növelésére.

A sikeres támadásokhoz ki kell ismerni az orosz légvédelmet

Ahhoz, hogy ukrán drónok amerikai segítséggel kijátszhassák az orosz légvédelmet, az Egyesült Államoknak folyamatosan frissülő képpel kell bírnia az orosz légvédelmi rendszerről, amit az úgynevezett elektronikai harcrend (Electronic Order of Battle, EOB) felderítése tesz lehetővé. Ezt a War Zone katonai blog szerint lényegében egy részletes térképként kell elképzelnünk, amely az ellenséges légvédelmi rendszereket és azok hatótávolságát mutatja.

Az elektronikai harcrend felállítása az elektromágneses jelek, például légvédelmi rendszerek radarjai által leadott rádióhullámok felderítésén keresztül történik, írja az amerikai légierő egy 2023-as tanulmánya. Az ellenséges platformok által leadott jeleket begyűjthetik repülőgépek, drónok, műholdak, valamint földi rendszerek is, köztük hadihajók elektronikai támogató rendszerei, miközben az ellenséges kommunikációt figyelő rádiófelderítés (Communications Intelligence, COMINT) például információt adhat a légvédelmi eszközök készültségéről. A hosszú időn át végzett jelfelderítés az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) szerint nemcsak a rendszerek pillanatnyi állapotáról, hanem a légvédelem üzemeltetésének mintázatairól is információt ad.

Az így befolyó adatok többek közt pontosan olyan támadások megtervezésére használhatók fel, mint amiket Ukrajna hajt végre orosz létesítmények ellen. Az orosz légvédelmi radarok elhelyezkedése és aktivitása alapján precízen kijelölhető az az útvonal, amit követve a drónoknak a legnagyobb esélyük van célba érni. Ugyanez igaz a radarok és infravörös szenzorok által nehezebben észlelhető lopakodók esetén, ahol az elektronikai harcrend alapú küldetéstervezés fontos szerepet játszik abban, hogy a gépek túléljenek az ellenséges légtérben és célba juttathassák konvencionális vagy nukleáris fegyvereiket.

Felderítő gépekkel és lopakodókkal gyűjtik a radarok jeleit

Az ellenséges légvédelmi rendszerek szerkezetének és aktivitásának feltárása a feladata az RC-135 Rivet Joint felderítő repülőgépnek, amiket az amerikai mellett a brit légierő tart szolgálatban. A Boeing 707-es típusára épülő, jelfelderítésre (Signals Intelligence, SIGINT) szolgáló gép szenzorjai segítségével képes meghatározni a környezetében rádiójeleket kibocsátó radarok típusát, földrajzi elhelyezkedését és távolságát, amivel pontos kép szerezhető az ellenséges légvédelmi rendszerek pillanatnyi állapotáról. A gépen 30 fős legénység dolgozik, akiknek a rendszerek üzemeltetése mellett a begyűjtött információ kezdeti elemzése és továbbítása a feladata.

A brit légierő október 10-én posztolt arról az X-en, hogy az egyik Rivet Joint gépe a NATO keleti határa mentén felderítő műveleteket végzett. A légi utántöltéssel lehetővé tett 12 órás út során a gép előbb Norvégia atlanti-óceáni partvidékének érintésével Finnország északi részéig repült, majd délnek fordult, és az orosz, belarusz, ukrán és moldáv határt követve a Fekete-tengerig folytatta útját, mielőtt visszatért volna Angliába.

A RC-135-ön és a hozzá hasonló specializált platformokon kívül valamilyen szintű jelfelderítésre minden modern vadászgép és lopakodó képes. A gépekbe szerelt szenzorokkal a pilóták ezáltal friss képet kapnak az ellenséges légvédelem aktivitásáról, így szükség esetén módosítani tudják repülési útvonalukat, be tudnak vetni radarokat megzavaró elektronikus hadviselési rendszereket (Electronic Warfare, EW), vagy sugárforrás ellenes rakéták és robotrepülők segítségével elnyomhatják az ellenséges légvédelmet (Suppression of Enemy Air Defenses, SEAD).

Különösen igaz ez az amerikai és több európai légierőben szolgálatot teljesítő F–35-ös lopakodó vadászgépre, amely passzív antennái segítségével rengeteg információt tud összegyűjteni az ellenséges légvédelemről. A War Zone szerint békeidőben az F–35-ösök lényegében mini RC-135-ösökként funkcionálhatnak, ami enyhíti a kis számú, specializált platformra nehezedő terhet: ahogy az ellenséges országok közelében repülnek, beazonosítják és osztályozzák a légvédelmi rendszereket, és meghatározzák azok helyzetét. Jelenleg a NATO-orosz határ közelében az olasz és holland légierők F–35-ösei vesznek részt a Balti országok, valamint Lengyelország légterének védelmében.

A műholdak mindenhova belátnak

A NATO–orosz határon repülő jelfelderítő gépek szenzorai azonban nem látnak be olyan mélyen Oroszország belsejébe, hogy érdemben segítsék az olyan támadásokat, mint amilyen a múlt heti, Ufában található olajfinomító elleni is volt. Itt jönnek be a képbe a kémműholdak, amelyek a Föld körüli pályáról képesek felderíteni az ellenséges légvédelmi rendszereket és célpontokat.

A kémműholdak a leginkább féltve őrzött katonai képességek közé tartoznak, de a publikus információkból így is össze lehet rakni, hogy milyen űrbeli rendszerek segítenek az USA-nak az elektronikai harcrend felállításában. Az amerikai kémműholdakért felelős Nemzeti Felderítő Hivatal (National Reconnaissance Office, NRO), amely az utóbbi években hátborzongató küldetésjelvényeivel került be a köztudatba, jelfelderítő szenzorokkal, valamint aktív radarokkal felszerelt műholdrendszereket is üzemeltet.

Előbbiek közé tartozik a tíz, a Földtől 35 ezer kilométerre található műholdból álló Advanced Orion rendszer. A geostacionárius pályán keringő űreszközök óriási antennáikkal végeznek jelfelderítést és rádiófelderítést, és képesek légvédelmi rendszereket aktivitását is monitorozni. A szigorúan titkos műholdakról az Edward Snowden által kiszivárogtatott és az Intercept által 2016-ban publikált dokumentumok szolgáltak több információval, köztük egy művészi illusztrációval, amelyen az egyes becslések szerint 100 méter átmérőjű antennájuk is kivehető. Az Advanced Orion mellett jelfelderítést folytatnak még a Föld körül erősen elnyújtott elliptikus pályákon keringő Trumpet műholdak.

És léteznek olyan műholdak is, amelyek bármilyen napszakban és időjárási körülmények közepette képesek felvételeket készíteni a légvédelmi rendszerek komponenseiről és mozgásáról, függetlenül attól, hogy azok radarjai éppen aktívak-e. Az öt, alacsony Föld körüli pályán keringő FIA/TOPAZ műhold szintetikus apertúrájú rádiólokátorokkal (Synthetic Aperture Radar, SAR) van felszerelve, amelyek a földfelszínen lévő tárgyakat becslések szerint akár pixelenként 30 centiméteres felbontásban is fel tudják térképezni. Ez nemcsak a légvédelmi rendszereket segíthet felderíteni, hanem kulcsfontosságú információkkal szolgálhat az orosz energiarendszer és olajinfrastruktúra gyenge pontjairól is.

Az űriparban az elmúlt két évtizedben egyre nagyobb szerepet vállalnak a magáncégek, és ez a kémműholdak terén is érezteti hatását. Az amerikai HawkEye 360 cég 30 műholdból álló rendszere jelfelderítési feladatokat lát el, és weboldalukon részletesen írnak arról, hogy a rendszerük által biztosított űrbeli felderítési képesség milyen előnyökkel szolgál az ellenséges légvédelem kiismerésében. Más cégek pedig, mint a Capella Space, az ICEYE és az Umbra, szintetikus apertúrájú rádiólokátorokkal szerelt műholdakat indítottak az utóbbi években, amiknek képességeit az NRO és az Egyesült Államok szintén ki tudja aknázni.

Amikor az orosz légvédelem rálő egy ukrán drónra, a fellőtt föld-levegő rakéták hőt bocsátanak ki. Ezt megpillanthatják a SBIRS (Space Based Infrared System) amerikai rakétafigyelő műholdak is, amivel lokalizálható lehet a légvédelmi állás helye. A folyamatos globális lefedettséget adó rendszer 6 geostacionárius pályán keringő műholdból és 4 elnyújtott ellipszis pályán keringő űreszközre szerelt műszercsomagból áll, amik a rakétamotorok által leadott hőre érzékenyek.A műholdak és szenzorok elsődleges feladata, hogy egy interkontinentális ballisztikus rakétákkal (ICBM) végrehajtott nukleáris csapásra figyelmeztessenek, de képesek rövid hatótávú harcászati ballisztikus rakéták (SRBM), és egyes esetekben föld-levegő rakéták (SAM) detektálására is.

De mi történik, ha nem elég a SAR műholdakkal elérhető 30 centiméteres felbontás, és egy orosz létesítményt ennél is részletesebben szeretne szemügyre venni az Egyesült Államok? Az NRO ekkor a KH-11 CRYSTAL műholdjaihoz fordul, amiket szó szerint a Földet pásztázó Hubble űrtávcsövekként kell elképzelni. Az űrteleszkóphoz hasonló kialakítású, de még nagyobb tükörátmérőjű (a 2,4 méteres tükörrel szerelt Hubble-höz képest az újabb KH-11 műholdakon 3 méteres tükör található) műholdak akár 10 centiméteres felbontást is elérhetnek. Ezt megerősíti az a KH-11 műhold által egy iráni rakétaindító-állásról készített felvétel is, amit Trump még első elnöki ciklusában osztott meg az X-en.

A következő években várhatóan még inkább az űrbeli képességek dominálhatják majd az amerikai katonai felderítést. Erre utal például az, hogy radarokkal szerelt, ellenséges légi célpontokat azonosító légtérellenőrző repülőgépek (AWACS) feladatait a jövőben egyre inkább műholdak vehetik át. Eközben az USA javában építi a több száz űreszközből álló PWSA (Proliferated Warfighter Space Architecture) rakétavédelmi és kommunikációs műhold-konstellációját, és magáncégek is egyre inkább beszállnak a kémműhold-bizniszbe. Utóbbiak révén Ukrajna még akkor is hozzájuthat támadásai végrehajtásához szükséges információkhoz, ha Trump meggondolja magát, és leállítja az amerikai-ukrán információmegosztást.

Forrás