Az eredmények arra utalnak, hogy alaposan alábecsültük a gerincesek globális biodiverzitását. Több faj van belőlük, mint hittük, és ha ezeket a fajokat nem pontosan azonosítjuk, annak következményei lehetnek a természetvédelmi erőfeszítésekre nézve is, írja a Futirity.

„Minden faj, amelyet különállóként azonosítunk, átlagosan két különböző fajt rejthet magában” – mondja John Wiens, a témáról szóló tanulmány vezető szerzője, az Arizonai Egyetem Természettudományi Karának ökológiai és evolúciós biológiai professzora. „ A morfológiai alapon meghatározott hal-, madár-, emlős-, hüllő-, kétéltű- és egyéb gerinces csoportok mindegyike körülbelül két rejtett fajt tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a gerincesek táborában kétszer annyi faj lehet, mint korábban gondoltuk, és ezek közül a rejtett fajok közül sok máris a kihalás veszélyével néz szembe.”

A Földön élő állatfajok taxonometriája és elnevezése során a tudósok általában a fajok jellegzetes fizikai (morfológiai) jellemzőire támaszkodnak. A rejtett fajok azonban vizuálisan szinte megkülönböztethetetlenek egymástól, ugyanakkor a hasonlóságok ellenére külön-külön fejlődtek, és DNS-ük azt mutatja, hogy különböző genetikai vonalakról származnak. Többségük valójában már egymillió éve vagy annál is régebben külön-külön fejlődik, a DNS-ük megmutatja a különbséget, kommentál a professzor.

A molekuláris szekvenálás terén elért fejlődés nyomán a tudósok könnyebben össze tudják hasonlítani a különböző populációk DNS-ét.

Egy ismert példa az arizonai hegyi királykígyóé. Sok éven át azt hitték, hogy az Arizona különböző régióiban élő királykígyók ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mivel hasonlítanak. 2011-ben azonban a molekuláris adatok kimutatták, hogy az észak-arizonai populációk eltérnek a déliektől. A délieket ezután külön fajként, Lampropeltis knoblochi néven sorolták be, ahelyett, hogy csupán az északi társaik, a Lampropeltis pyromelana alfajának tekintették volna őket.

A természetvédelem és a biodiverzitás megőrzése szempontjából nagyon nem mellékes, hány fajt különítünk el és kezelünk. Amikor azonban egy korábban ismert fajt több rejtett fajra osztanak fel, minden újonnan felismert faj földrajzi elterjedési területe kisebb lesz. „Minél kisebb egy faj elterjedési területe, annál nagyobb az esélye annak, hogy kihal” – mondja Wiens. Szerinte az első lépés a rejtett fajok megóvásában az, hogy hivatalosan is külön fajként nevezzék meg őket.

Bár több száz molekuláris vizsgálat több száz fajt tárt fel, nagyon keveset írtak le vagy neveztek el hivatalosan, ami azt jelenti, hogy elismerés és jogi védelem nélkül maradnak. Így, a természetvédelmi szakemberek, akik a populációk növelésére törekednek, akaratlanul is különböző fajok egyedeit párosíthatják.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás