hir8 - Jámbor Péter 
A motiváció
Általában hosszabb folyamat előzi meg azt, hogy valaki terápiás munkába kezdjen. A terápiás segítségkérés hátterében azonban számtalan motiváló tényező állhat. Tapasztalatom szerint ahány kliens, annyiféle motiváció.
Úgy vélem, első lépésként érdemes magunknak feltenni a kérdést, hogy vajon mit is várunk és miért is lépünk ebbe a folyamatba. Milyen erők mozgatnak minket a terápiás fotel felé?
A megelőző időszakban felismerhetjük, hogy rendszeresen hasonló helyzetekbe keveredünk, kudarcaink vannak az élet egyes területein, elégedetlenek vagyunk magunkkal és a helyzetünkkel, vagy konfliktusosak a kapcsolataink, esetleg elurakodott az életünk felett valamilyen tünet/viselkedés. Az is lehet, hogy egy hozzátartozónk kapacitál minket a terápiás munkára, vagy éppen nem akarunk valamiből kimaradni. Ezek komplex elegye is képezheti a motivációs hátterünket.
A számtalanféle motiváció azonban befolyásolhatja azt, hogy milyen elvárásaink lesznek a terápiás kapcsolattal szemben, és nem mindegyik vezet jó eredményre.
A terápia kapcsán két alapvető motivációs módot különíthetünk el: a változási motivációt és a terápiába lépés motivációját. Mindkettő alapvetően fontos egy sikeres folyamathoz, és a terápia ideje alatt változhat az arányuk.
Változási motiváció. A változási motiváció esetén felismerted, hogy valami nem jól működik az életedben, és megjelenik egy belső hajtóerő, ami arra késztet, hogy változtass. Változtass a viselkedéseden, kapcsolataidon, belső állapotaidon.
1. Diszkomfort, fájdalom: a változtatás igényét sokszor valamilyen fájdalom, kényelmetlenség, kellemetlenség kezdi el kialakítani.
2. A probléma felismerése: felismered, hogy valami nincs rendben az életedben.
3. Jövőképpel kapcsolatos elvárások: megjelenik a vágyad egy jobb, kiegyensúlyozottabb jövő iránt.
4. Elköteleződés a változás iránt: elköteleződsz a változtatás mellett még akkor is, ha az kihívásokkal és veszteségekkel jár együtt.
Terápiába lépési motiváció. A terápia biztonságos teret teremt az önkifejezésre, a kérdések feltevésére, az élménymegosztásra és a kapcsolódásra. A terápiába lépés motivációja az az indíttatás, hogy konkrét pszichoterápiás segítséget keress. Ez szorosan kapcsolódhat a változási motivációhoz, de tőle függetlenül is megjelenhet.
A két motivációs forma egyszerre és külön is létezhet. Terápiába lépési motiváció létrejöhet anélkül, hogy konkrét változtatási igény születne. Ilyenkor általában arra van szükség, hogy támaszt, támogatást kapjon a segítségkérő. Változási motivációja is lehet valakinek anélkül, hogy úgy gondolná, a problémáit terápiás segítségkéréssel kell megoldania. Természetesen ideális esetben a terápia idején mindkét motiváció egyszerre jelen van, de az arányuk időről időre változhat.
Állj most meg egy pillanatra és gondold át: A motivációm változási motiváció vagy terápiába lépési motiváció? Milyen arányban jelenik meg a kettő bennem? Melyik az erősebb?
*
Mi a motiváció forrása?
A motivációnk lehet külső vagy belső, melyek eltérően befolyásolják azt, ahogyan elköteleződünk egy terápiás folyamat mellett.
Belső motiváció. A motiváció ilyenkor belső késztetésből fakad a személyes értékek, célok, belső szükségletek mentén.
1. Önirányítottság: te döntesz a változás mellett, belső meggyőződésből fakadnak a lépéseid.
2. Értelmezés, jelentőség: a motivációd személyes értelemmel bíró célokhoz kötött.
3. Tartós elköteleződés: a belső motiváció általában mélyebb és tartósabb változást eredményez.
Például belső motivációból kezd terápiába járni az, aki rájött, hogy a szorongásai akadályozzák a hétköznapjait, céljai elérését, és szeretne ezen változtatni.
Külső motiváció. A motiváció ilyenkor külső tényezőkből fakad, más emberek elvárásaiból, a környezet nyomásából vagy várható jutalmakból.
1. Külső források: ilyenkor a motivációd alapja nem egy belső igény, hanem például egy családtagod elvárása.
2. Időleges elköteleződés: a külső motivációból fakadó változások általában kevésbé tartósak.
3. Függőség a külső tényezőktől: a külső nyomás vagy támogatás tartja fenn a cselekedeteket, változást.
Például külső motiváció, ha valaki azért kezd terápiába járni, hogy ne hagyja el a párja, vagy a munkahelye megköveteli.
Természetesen lehetséges az is, hogy egyszerre jelenik meg valakiben a külső és a belső motiváció. Ez még előnyös is lehet, hiszen a belső igények mentén történő változást a környezet is támogatja.
Mi a motivációd forrása? Ki támogatja a változásodat?
Döntés
A terápiát a tünetek, problémák okozta kellemetlen élmények és az ezekkel való megküzdés különböző formáinak (önálló próbálkozások, természetes környezeti segítség, alternatív gyógymódok, orvosi segítség stb.) kipróbálása előzheti meg.
A jó szakember megtalálása sem feltétlenül egyszerű, ezért sok esetben hosszabb időt vesz igénybe a terápiás folyamat megkezdése.
Érdemes szem előtt tartani, hogy ehhez a munkához nagy elköteleződés szükséges, amely mind anyagi, mind idői áldozatokat is követel. Heti rendszerességgel időt kell szánnunk a terápián való részvételre, programjainkat e mentén szükséges szerveznünk. Mindez belső motivációt is kíván tőlünk.
Hogyan keressek szakembert?
Ezt követően a probléma természete szerint érdemes elkezdeni keresgélni. Megteheted, hogy ajánlást kérsz ismerősöktől, de mindig ellenőrizd az adott szakember képzettségét, kompetenciáit.
Van ingyenes pszichoterápiás lehetőség (például pszichiátriai gondozókban, pszichoterápiás osztályokon), de általában hosszabb várólistákkal, korlátozott kapacitással érdemes számolni.
Ki kicsoda a segítők között?
Sokfajta segítő szakembert találni (coach, mentálhigiénés segítő, addiktológiai konzultáns, szociális munkás stb.), mindannyian másra vannak kiképezve, másban tudnak segíteni. Nagy szórás van azonban abban, hogy a segítők milyen területen kompetensek, így érdemes utánajárni a néha igencsak jól hangzó címek (például önismereti mentor) mögötti tartalomnak. Sajnos jelenleg itthon lazán szabályozott a segítő tevékenység, így kliensként ügyelnünk kell a saját biztonságunkra.
Nyugodtan kérdezz a választott szakembertől. Az egészségügyi végzettséggel rendelkezőkről pedig nyilvántartást vezet az Országos Kórházi Főigazgatóság.
(Okleveles) pszichológus. Három év alapképzést követően két év mesterképzésen vett részt, ahol az adott szakirány szerinti pszichológiai irányzattal kapcsolatban széles körű tudásra tett szert. Ez a végzettség az orvosi alapképzéshez hasonlóan további szakosodást kíván meg a szakemberektől. Fontos, hogy az alapképzés három éve vagy a mesterképzéses hallgatói jogviszony nem jogosít önálló munkára.
Továbbképzésre három út áll rendelkezésre. Az első az egészségügyi végzettség megszerzése. A második a szakirányú továbbképzésen valamely szakirányban való mélyebb ismeretszerzés. A harmadik pedig a tudományos pálya, a PhD fokozat megszerzése.
Egészségügyi szakvizsgák (klinikai szakpszichológus/ neuropszichológiai szakpszichológus/ egészség szakpszichológus). A mesterképzésre ráépülő egészségügyi szakirányú továbbképzések 3-4 évesek, ez idő alatt a pszichológusoknak egészségügyi munkahelyen kell dolgozniuk szakmai felügyelet mellett. A klinikai szakpszichológusok a mentális zavarokra, a neuropszichológusok a különböző központi idegrendszert érintő állapotokra, az egészség szakpszichológusok pedig a szomatikus betegségekkel összefüggő pszichológiai kérdéskörökre szakosodnak. A képzés végén szakvizsgát tesznek, mely az önálló munkavégzésre jogosítja őket.
Az egészségügyi szakvizsgákra ráépíthetők további vizsgák, így az igazságügyi szakvizsga, az addiktológiai specializáció és a pszichoterápia.
Klinikai szakpszichológushoz és pszichoterapeutához érdemes fordulni abban az esetben, ha valamilyen markáns pszichés tünet (szorongás, lehangoltság, alvászavar, kényszerek stb.) áll fenn, vagy a személyiségedet érintő kérdésekben szeretnél fejlődni (például kapcsolati zavarok).
Posztgraduális képzések. A szó szoros értelmében nem számítanak szakvizsgának, de a mesterképzés után, posztgraduális képzéseken tanulók egy adott szakirányban, problémakörben mélyítik a tudásukat további egy vagy két éven keresztül. Ezeknek a képzéseknek nem olyan szigorú a bemeneti feltétele, mint az egészségügyi szakvizsgáknak, és jogilag nem adnak újabb kompetenciákat a mesterképzéshez képest.
Ezek a szakemberek alapvetően egészséges személyekkel végzett pszichológusi munkára jogosultak, amit általában pszichológiai konzultációnak/tanácsadásnak hívnak. A pszichológusi konzultáció rövid, pár hónapos folyamat. Ha pszichés tüneteid vannak, akkor mindenképpen klinikai szakpszichológust keress fel.
Módszerspecifikus képzettség. A módszerspecifikus képzések külön területet képviselnek. Adott pszichológiai/pszichoterápiás módszert oktató egyesület szervezésében képződhetnek a segítők és sajátíthatják el a választott pszichológiai módszert. Ez lehet kognitív viselkedésterápia, sématerápia, EMDR stb. A módszerspecifikus képzések általában saját élményből, elméleti és gyakorlati oktatásból állnak. A képzések hossza az adott módszertől függ, de általában több évig tartanak.
A szakképzettségtől és módszerspecifikus képzettségtől függően a pszichológusok tarthatnak egyéni-, pár- és család- vagy csoportterápiát is.
Fontos! Mindig járj utána, hogy a választott szakember milyen képzettségekkel rendelkezik, nyugodtan kérdezz tőle, és beszéljétek át, hogy mit tud vállalni, milyen feltételek mellett.
Hogyan állj hozzá?
Az első pár alkalom az ismerkedés ideje. Nem muszáj az első pszichológusnál, terapeutánál maradnod, ha nem érzed megfelelőnek, vagy nem szimpatikus.
Kérdezz, informálódj nyugodtan! A szakembert nyugodtan kérdezheted a végzettségeiről, tapasztalatairól, módszereiről. Ha valami nem tiszta a folyamatban, nyugodtan hozd szóba. Minél inkább tájékozott vagy annál hatékonyabban tudsz részt venni a folyamatban!
Magyarországon jelenleg pszichoterápiát pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkező szakorvos és klinikai szakpszichológus végezhet. Amennyiben függőség áll fenn, vagy rendszeres pszichoaktív szerhasználat jellemez, érdemes addiktológiai tapasztalattal rendelkező szakembert keresni. Ezeknek a szakvizsgáknak a hiányában pszichológiai tanácsadást/konzultációt végezhet az, aki pszichológus diplomával rendelkezik. Fontos, hogy a tanácsadás nem egészségügyi ellátás, nem gyógyító beavatkozás.
Légy tudatos! Rengeteg cikk van már, ami leírja a különböző képzési szinteket, a terapeutáktól megkívánt viselkedést stb. Olvass nyugodtan utána, és figyeld meg a terapeutád viselkedését. Ha bántalmazónak, túlzottan kritikusnak érzed, akkor nyugodtan tedd ezt szóvá, vagy zárd le a folyamatot.
Légy őszinte! A terápia hosszas folyamat, befektetés önmagadba, amiben az őszinteség hiánya a hatékonyság akadályozója. A legnehezebb a terapeutáddal kapcsolatos negatív érzések megosztása lehet, azonban ezek nagyban rontják a terápiás kapcsolatot és a folyamat hatékonyságát, ha rejtve maradnak. Ha megosztod őket, akkor viszont nagy valószínűséggel nagyon termékeny beszélgetés alakul ki belőle, amiből saját magaddal kapcsolatos információkat is nyerhetsz.
Mit várhatsz?
Mielőtt ezt a részt átolvasnád, állj meg, kérlek, egy pillanatra, és fogalmazd meg, hogy mik az első gondolataid arra a kérdésre: Mit várok, mit remélek a terápiámtól?
A pszichológia nem egy egységes szemléletet képviselő tudományág. A lelki működés sokszínűsége az elméletek és a gyakorlatok sokszínűségéhez vezet. A különböző megközelítések más-más hangsúlyt fektetnek a lelki panaszok hátterében szerepet játszó tényezőkre és a megoldási lehetőségekre. Van olyan megközelítés, ami például a gondolkodási mód szerepét hangsúlyozza, más a tudattalan érzelmeket és egyéb tartalmakat igyekszik feltárni, míg van, ami az emberi lét általános tapasztalatai mentén megjelenő szenvedéseket és kérdéseket boncolgatja. Találkozhatsz olyan szakemberrel, aki a transzgenerációs hatásokra figyel jobban, míg egy másik az itt és most eseményeit helyezi fókuszba. Van, aki csoportban, míg más az egyéni, kétfős helyzetben látja inkább a lehetőséget.
Ez a szemléletbeli és módszertani sokszínűség számomra azért lenyűgöző, mert meghagyja a teret, hogy egy problémát számtalan szemszögből meg lehessen vizsgálni és emellett minden kliens megtalálhassa a számára megfelelő terapeutát. A terápia tere játékos tér, ahol nagyon sok lehetőség áll a rendelkezésünkre.
Ahhoz, hogy ezt egy terapeuta lehetővé tegye, kettős tudattal vesz részt az üléseken. Egyrészt empátiát gyakorolva együttérez a kliensével, támogatja őt a nehézségekben, de rátekintő bölcsességgel megvilágítja azokat a foltokat, melyeket esetleg a kliens nem vesz észre, illetve folyamatosan monitorozza a közte és a kliense közötti kapcsolat alakulását. Ehhez a rátekintéshez kissé kívül kell helyezkednie a hallottakon, miközben a szakmai információkkal és technikai tudással naprakésznek is kell lennie.
Eközben azonban a terapeuta nem mindentudó, sőt nem is hiheti ezt magáról. Hiszen a vele szemben ülő kliense életét nem élheti helyette, nem dönthet helyette, és nem ismerheti meg soha teljes egészében.
Egy mondatban összefoglalva: a terápia olyan tér, ahol sok mindent meg lehet élni, meg lehet vizsgálni, és ahol támogatást, figyelmet és tiszteletet kaphatunk.
Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy vannak rossz és etikátlan terapeuták is. Ezekre a jellemzőkre érdemes odafigyelni, és jelezni, ha valamivel nem értesz egyet.
Vannak súlyosabb és kevésbé súlyos hibák, amiket egy pszichológus elkövethet. Ilyen lehet például, ha a terapeuta rendszeresen késik, beesik az ülésre, magáról kezd el olyan információkat átadni, melyek nem terápiás értékűek és túlzottan személyesek, vagy ha túlzottan kritikus, lebecsmérlő, megalázó módon kommunikál.
A változás azonban nem lesz lineáris. Néha lesznek visszaesések, majd nagy fellendülések, lesznek nehéz ülések és olyanok, ahol azt érezzük, nem történt semmi. Lesz, amikor úgy érezzük, hogy nagyon tettrekészek vagyunk és már sok mindent értünk, máskor teljesen elveszve érezzük majd magunkat, és azt is elfelejtjük, miért kezdtünk bele. Lesz, amikor elfáradunk és csak megpihennénk, máskor pedig lendületet nyerve törünk előre az önismeret útján.
Online vagy személyes?
A Covid óta elterjedtek az online terápiák, amik a vidéken vagy külföldön élőknek is megkönnyítették a segítségkérést. Alapvetően a terápia az online térben is jól működik, de mindkét formának megvannak a maga előnyei és hátrányai. Érdemes tisztázni a saját motivációinkat, ami online terápia választására késztet bennünket.
Mivel a személyes terápiának megvan az a lényeges előnye, hogy a szakember felelőssége a tér zavartalanságának a biztosítása, lélektanilag nagyobb feladat hárul a kliensre az online térben. Adatvédelmileg is aggályosabb számomra az online terápia, nehezebb biztosítani a biztonságot.
A személyes terápia mellett szóló érv az az idő, amit az utazással töltünk, és már mentálisan készülünk az ülésre, illetve az ülés után van idő arra, hogy lecsengjenek a bennünk felkavarodott témák. Az online terápia azonban időben rugalmasabb, megspórolható vele az utazás. Ha csak a kényelem vezet minket, érdemes a terápiáért tett erőfeszítések sorába a személyes jelenlétre való törekvést is integrálni.
Kiss Anna: Belsővé tett terápia – Mit tehetek az önismeretért én magam a terápiám mellett?
Jaffa Kiadó, 2025
The post Lehet szex a pszichológus és a páciense között? first appeared on 24.hu.
EUR/HUF
