Magyar Péter Mindenkit Vár, Hogy Szelíden, Közösen Kérjék Vissza A Hazát Orbán Kádár János Viktortól

Orbán Viktor frontális, megalomán színpadjára látványosan feleselő rendezéssel lépett színpadra Magyar Péter: a Hősök tere majdhogynem közepére építettek egy visszafogott színpadot, amelyet körülvett a tömeg, Magyar pedig a nép gyermekeként tudott beszélni az egybegyűlteknek. Közben a háttérben forradalmi, de minimum osztálykirándulásszerű hangulatot adott hozzá mindehhez, hogy az emberek a szobrokra felmászva hallgatták őt. Aztán amikor besötétedett, a fáklyák tették még látványosabbá a rendezést. (Magyar Péter beszédét itt lehet megnézni és elolvasni.)

Maratonira nyúló, több mint egyórás beszéd volt, több gondolat is többször visszatért benne, hiányzott viszont a háború és Ukrajna, ezekről egyetlen szót sem szólt Magyar, nyilvánvalóan szándékosan és demonstratívan nem akarta megadni magát a Fidesz propagandisztikus tematizálásának.

Végigvonult viszont a beszéden az orbáni harcosságra, megosztásra, folyamatos sorsdöntő küzdelemmel való nyomasztásra válaszoló szelídség, a derű, az egység, a jobb- és baloldali világnézeten átívelő összefogás és a közös építkezés motívuma, sőt, egy ponton még a fideszeseknek is nyíltan üzent, hogy semmi baj nincs azzal, ha csak a választáson ébrednek rá arra, hogy a Tiszára kell voksolni. Többször előjött az is, még ha nem is mindig direkten, hogy Orbán = öreg Kádár, illetve 1956 októbere = 2026 áprilisa, és az is, hogy se Brüsszel, se Washington, se Moszkva ne avatkozzon bele az életünkbe, folyamatosan hangsúlyosan együtt emlegetve a három várost a beszéd egyes pontjain.

Magyar a múlttal kezdett, szovjet bakancs állt hazánk mellkasán, de nem sokat kellett várni az első „nem számít, hogy látod a világot, gyere velünk” típusú üzenetre: az 56-os forradalom maga volt a csoda, egységbe forrt megannyi különböző ember.

Hosszan mesélte el október 23-a történetét, Műegyetem, első lövés eldördülése, sok utalással az összefogásra és a magyarok elfojthatatlan, mindig (értsd: most is) felszínre bukkanó szabadságvágyára. A pesti srácok és lányok nem kértek többet, mint hogy szabadon élhessenek saját hazájukban, a szabadság lángját azóta sem lehetett eloltani, a magyarok egyszerre mondták ki, hogy elég volt, mindig lesznek, akik ki mernek állni a szabadságért, újra felgyújtják a lángot és így tovább.

56 után 89 jött, Magyar emlékeztetett Orbán Viktor akkori, a Műcsarnok lépcsőjén elmondott beszédére, azt mondta, 36 év telt el, és ma már nem nehéz észrevenni a tragikus iróniát: ma Orbán a Kreml leglojálisabb szövetségese, kiépített egy központosított rendszert, és félelemmel irányítja a hazáját, évek óta hazudik a saját népének. Magyar sok szálon vont párhuzamot az akkori szovjet és a mostani vezetés között, szerinte újra elhangozhatna az Orbán-beszéd akkori utolsó mondata: „Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük forradalmunk akaratát.”

Magyar utalt arra is, hogy ő is a Műcsarnok lépcsőjén akart volna most beszélni, de neki nem engedték azt, amit anno még szovjet uralom alatt is meg lehetett csinálni.

A forradalom eltiprása ellenére a parázs végig ott izzott, mondta Magyar, majd jött a világos Kádár-Orbán párhuzam azzal, hogy a történelem nem felejt, csak vár.

„Minden meghasonlott, és a népével szembefordult vezetőnek eljön a kádári pillanata, és mind maga dönti el, hogy ezt időben félreállva, a saját dolgozószobája magányában éli át, vagy megszégyenülve a nyilvánosság előtt. A magyarok többsége tudja és érzi, hogy 36 évvel 1989 után jobb lenne nem egy újabb nemzeti sorstragédiáig húzni azt, amikor a lelkünket méreganyaggal kínzó új Kádár a lelkiismeretével elszámol majd.”

Erre a képre a beszéd egy későbbi pontján is ráerősített, amikor azt mondta, mára kiderült, hogy Orbánnak az előző rendszerrel kizárólag az volt a baja, hogy azt nem ő irányította.

Ezután hosszan mesélt az országjárásáról, egyes konkrét sztorikkal hangsúlyozva a párbeszédre való nyitottságot, a közös építkezést, összefogást, emberséget, és üzent a kormányzóképességet megkérdőjelezőknek is azzal, hogy az országjárások alapján igenis érzi a Tisza, hogy mit kell tenni az országban.

A megélhetés viszonylag kevés terepet kapott az ünnepi beszédben, de azért volt róla szó. Magyar szerint 56 szociális lázadás is volt, munkás és diák együtt követelték a mindennapi élet méltóságát, tisztességes bért, lakhatást, megfizethető élelmiszereket. Olyan országot akartak, ahol a kenyér és a szabadság ugyanannak az igazságnak a két oldala.

Aztán gyorsan jött a váltás, „56 hősei sokfelől jöttek, de egyet akartak, szabad Magyarországot”, a forradalom pedig nem csak budapesti volt, tért vissza megint ahhoz az üzenethez, hogy a Tisza mindenkit szívesen befogad.

Áthallásos külpolitikai kitekintés jött, Moszkva és Washington a fejünk felett kacsint össze, a tanulság pedig, hogy a béke, az ígéret addig érvényes, amíg azt megtartják. Bátran kell szembemenni a túlerővel.

Magyar ezen a ponton igyekezett a fideszeseket is győzködni egy kicsit,

56 hősei nem mind születtek forradalmárnak, sokan féltek, sokan hallgattak, volt, aki kiegyezett a hatalommal, de amikor a történelem kopogtatott az ajtón, felismerték, a haza szeretete többet ér miden korábbi döntésnél, ez az üzenet ma is érvényes.

Nem fideszesek vagy tiszások vagyunk, nem jobb és nem baloldaliak vagyunk, ma magyarok vagyunk, mondta.

Összefogás után szelídség, ismét. „Most nem bosszúra és nem dühre épülő változásra van szükség, hanem építésre, derűs, bátor, határozott, emberséges rendszerváltásra. Mondjuk ki, a magyar haza nem a politikusoké, pártoké, oligarcháké, hanem az embereké. Mi ezt a hazát most visszakérjük”, mondta, majd a szabadság fontosságát hangsúlyozta.

Nincsenek bal vagy jobboldali mártírjaink, csak mártírjaink vannak, mondta, majd 56 másodperces csendet kért, hogy az legyen az új, nemzeti megbékélés kezdete.

Az utolsó blokkban Magyar magabiztosan beszélt arról, hogy megnyerik a választásokat, és kijelentő módban beszélt arról, hogy mit fognak csinálni. A már ismert ígéretek mellett azt is mondta, hogy megnyitják az ügynökaktákat, meghirdetik a nemzeti megbékélés programját, begyógyítják az egymásnak okozott sebeket, utána jöhet a Működő Magyarország programja, adócsökkentés, milliárdosok vagyonadója stb.

A nemzeti megbékélést emlegetve ismét átszólt egy kicsit a másik térfélre, kvázi felmentve a fideszeseket, a Tiszát gyűlölőket: nem magyarok állnak magyarokkal szemben, hanem 3-4 ezer politikus, bűnöző, vagy éppen oligarcha ejtette túszul a hazánkat, és próbál minket egymás ellen uszítani, mondta.

A zárás a mozgósításé és a lelkesítésé volt, nem félünk, mindent megteszünk, méltók vagyunk 56 örökségére, árad a Tisza,