Február elejéig szinte fej-fej mellett haladt Magyar Péter és Orbán Viktor a Polymarket „Magyarország következő miniszterelnöke” nevű fogadásán (pontosabban előrejelzési piacán), de legalábbis az 55–45-ös aránynál sokkal jobban nem távolodtak el egymástól. Aztán jöttek az egyre nagyobb Tisza-fölényt jelző közvélemény-kutatások, majd az állami szervek korrupt és dilettáns működéséről kitálaló, azóta tömegek előtt kvázi rocksztárként feltűnő férfiak, és olyan löketet adtak Magyar Péternek, hogy a szavazás napjára, vasárnap reggelre már 77-23 százalékra vezetett Orbánnal szemben, és ez innentől várhatóan villámgyorsan kúszik majd felfelé.

Mindezt úgy, hogy nem kis piacról van szó: a 2025 júliusában létrehozott eseményre eddig 65 millió dollárnyi (vagyis közel 21 milliárd forintnyi) tét érkezett. Bajban van az ember, ha a Polymarketről beszél, mert laikusként nehéz eldönteni, hogy a tőzsdéről vagy a szerencsejátékból, sportfogadásból ismert kifejezéseket használjon; a Polymarket működését korábban nagy cikkben magyaráztuk el, de a lényeg a következő. A Polymarket olyan, mint egy tőzsde, csak itt nem cégek részvényeivel kereskednek, hanem jövőbeli események kimenetelére lehet fogadni – meccsek mellett háborúkra, választásokra, vagy éppen arra, hogy hétvégén hány fok lesz New Yorkban. Ha például itt most valaki megvesz egy „Orbán nyer” részvényt, és a jóslat beigazolódik (vagyis Orbán nyer), a részvény pontosan 1 dollárt fizet, ha pedig tévedett, akkor nullát. A részvény mindenkori ára – ez esetben 23 cent – százalékosan is kifejezi, hogy a piacon kereskedők mekkora esélyt (23%) látnak az adott forgatókönyv megvalósulására.

Magyarországon a szerencsejátékokat – így a fogadást is – 2023-ig az állami monopólium, a Szerencsejáték Zrt. uralta, azóta beléphetett még egy cég a piacra: a NER-közeli Vegas.hu. A külföldi szolgáltatók elérhetőségét egyszerűen letiltja a magyar hatóság, aminek januárban a Polymarket is áldozatául esett: a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) hatósági eljárásban kezdte vizsgálni a Polymarket üzemeltetőjét tiltott szerencsejáték szervezése miatt, és a végleges döntésig blokkolták az oldalt és annak aldomainjeit magyar IP-címről. Ennek ellenére VPN-ről természetesen elérhető az oldal, sőt olyan hatásosnak bizonyult a tiltás módszere, hogy egy Redditen olvasott tipp révén nekünk is sikerült behozni: kb. 10-szer rá kell frissíteni az oldalra a böngészőben, és egyszer csak bejön.

A Polymarket és a hozzá hasonló decentralizált platformok alapvetően kriptóra épülnek – a kártyáról befizetett pénzt a Polymarket automatikusan átváltja a dollár árfolyamához igazított USDC kriptovalutára –, okosszerződéseket használnak, és nincsenek hagyományos értelemben vett hazai bankszámláik. Éppen ezért a hozzáférést technikailag csak az internetszolgáltatókon keresztül lehet korlátozni, az egyéneknek nem is feltétlenül illegális – ám még így is olvashatók olyan történetek különböző fórumokon, hogy a NAV hogyan tartja vissza a kifizetéseket, és az adóbevallásnál is akadhatnak vele gondok.

A másik nagy magyar piac, a „Magyarországi országgyűlési választás győztese” című fogadás még impozánsabb: ez csak december 17-én indult, mégis majdnem ugyanannyi pénz forog rajta, mint a miniszterelnökin: nemrég átlépte a 61 millió dollárt. Itt már inkább a 60–40 százalék volt az általános az elmúlt hónapokban, de februárban ez a különbség is nőni tudott, március végére átlépte a 70–30-at is. Most épp 83–18 (ezek kerekített számok, így lehet több az összegük 100-nál), de a választás napján ez a növekedés már nem mérvadó a prediktív erő szempontjából. Na de akkor mégis melyik állást érdemes nézni? A cég saját statisztikái szerint egy hónappal az adott esemény vége előtt már 90,4 százalékos pontossággal vetíti előre a valós kimenetelt a piac, ez egy héttel az esemény előtt 94 százalékra, majd az esemény napján 96 százalékra ugrik – ezek gyakran jobb eredmények, mint amiket klasszikus közvélemény-kutatással el lehetne érni.

Persze nem szabad összekeverni a Polymarket-események állását a közvélemény-kutatások eredményeivel. A kisebb pártok mérésére például egy ilyen fogadás nem alkalmas, hiszen hiába gondolja valaki azt, hogy a Mi Hazánknak van legalább annyi szavazója, hogy az 5 százalékos bejutási küszöböt elérje, emiatt senki nem fog Toroczkai Lászlóra nagy összegeket tenni a következő miniszterelnökről szóló fogadáson – vannak azért olyanok, akik több százezer Toroczkai-részvénnyel rendelkeznek, de mivel azt fillérekért lehetett vásárolni, nem áldoztak rájuk túl sok pénzt. Emiatt tehát sokkal inkább kétpólusúvá válnak a polymarketes piacok. Eközben a március végi állás szerint a biztos választók és a pártot választani tudók körében, a nem kormányközeli kutatóintézeteknél a Tisza 49–58 százalék, míg a Fidesz-KDNP 35–40 százalék között áll, a Mi Hazánk 4–6 százalék környékén mozog, a DK és a Kutyapárt pedig osztozik a maradékon.

Az is jó kérdés, hogy mikor ér véget egy esemény – mondjuk egy kosárlabdameccs esetében ez egyértelműbb, egy választási fogadásnál sok múlik a kérdésfeltevésen. Az előbb említett fogadáson például egyszerű a helyzet: amint összeszámoltak elegendő szavazatot ahhoz, hogy kiderüljön, melyik pártnak lesz több képviselői mandátuma, a fogadás lezárhatónak minősül. A részletes szabályokat, például hogy mi történik mandátumszám-egyenlőség esetén, az esemény leírásában részletezik. Ebből derül ki az is, hogy mi a helyzet a miniszterelnök személyére vonatkozó piacon: a fogadás lehetősége itt is lezárul a szavazás napján 23:59-kor, de a kimenetel eldöntéséhez itt meg kell várni a formális kinevezést, hiszen Magyarországon nem miniszterelnököt választunk, hanem pártlistát és egyéni jelölteket, és a kialakult szokás alapján a győztes párt vezetőjét kéri fel miniszterelnöknek a köztársasági elnök, végül az országgyűlés szavazhat a kinevezéséről. Hogy végül melyik ponton döntenek úgy a részvényesek, hogy kezdeményezik az esemény lezárását, az konszenzusos döntésen múlik. Ez az eseménysorozat azonban hetekbe is telhet, tehát áprilisban még nagy valószínűség szerint senki nem kaszálhat nagyot ezen a piacon.

Merthogy lenne, aki nagyot kaszálna. A Tiszára fogadók közül már januárban, a hazai Polymarket-tiltás környékén nagy hírverést kapott az a tanar2007 nevű felhasználó, aki 212 ezer dollárt, vagyis kb. 70 millió forintot tett Magyar Péter győzelmére, amit az akkori fifty-fifty közeli oddsok miatt megduplázhatna, ha végül Magyar lesz a miniszterelnök. A másik oldalról már nem annyira kapták fel azt az AML nevű kereskedőt, aki szépen lassan, akár néhány dolláronkénti részletekben elosztva mára közel 2,7 millió Orbán-részvényt vett magának, amihez hozzájön még 400 ezer olyan részvény, amit a „nem Magyar Péter lesz Magyarország következő miniszterelnöke” pozícióra vásárolt. Ez az átlagolt részvényárakat is figyelembe véve azt jelenti, hogy összesen nagyjából egymillió dollárt, vagyis mai áron 320 millió forintot tett fel Orbán Viktor győzelmére. Ha bejön, ennek a háromszorosát kaphatja kézhez – vagy legalábbis a kriptotárcájába.

Mivel a regionális európai választások nem rendelkeznek az amerikai elnökválasztás több százmillió vagy akár milliárd dolláros likviditásával, a magyar piac különösen ki van szolgáltatva az úgynevezett bálnáknak. A bálna olyan kereskedő, aki aránytalanul nagy mennyiségű, mondjuk több százezer dolláros tőkével rendelkezik. Az alacsonyabb forgalmú piacokon egyetlen bálna egyoldalúan elmozdíthatja az esélyeket. Ha egy kriptomilliomos bal lábbal kel fel, és feltesz 250 ezer dollárt Orbán Viktorra, az akár kétszámjegyű növekedést generálhat a százalékos esélyekben, ami felborítja a piaci egyensúlyt. A kisbefektetők ezért figyelik szorosan a bálnákhoz köthető tárcák aktivitását – hiszen az ilyen platformoknak a tömegek bölcsességéről kellene szólniuk, nem a piactorzító nagyágyúkról. A Polymarket nagy versenytársánál, az USA-n túli piacokra csak nemrég terjeszkedő Kalshinél például végig szorosabb volt az állás Magyar és Orbán között, de februárban ott is nyílni kezdett az olló, és az utolsó napokra meglett a 70–30 körüli arány Magyar javára – igaz, itt a legnagyobb piacon is csak közel 1,4 millió dolláros forgalom mellett zajlik a fogadás.

A 2024-es amerikai elnökválasztást máig szokás emlegetni példaként arra, amikor a Polymarket pontosabban megjósolta a választás eredményét, de a platform kelet-közép-európai teljesítménye már vegyesebb képet mutat. A G7 gyűjtése szerint az elmúlt évek hét legnagyobb volumenű régiós Polymarket-eseményéből négyszer (Horvátország 2025-ös elnökválasztás, Románia 2025-ös megismételt elnökválasztása, Csehország és Szlovénia 2026-os parlamenti választása) az utolsó napi ár helyesen jelezte előre a győztest, háromszor (Szlovákia és Románia 2024-es parlamenti, Lengyelország 2025-ös elnökválasztása) viszont nem. A prediktív piacok tehát messze nem tévedhetetlenek.

Népszerűségük mögött azonban komoly elméleti alap is húzódik. Nassim Nicholas Taleb, a pénzügyi gondolkodóként is ismert matematikus, statisztikus 2018-ban megjelent, Skin in the Game című könyvében éppen azt a gondolatot járja körül, amelyet a Polymarket intézményesít: aki saját pénzét teszi fel egy jóslatra, annak valódi veszítenivalója van, ezért nem engedheti meg magának, hogy ne a legjobb információi szerint cselekedjen – ellentétben sok, a médiában megjelenő szakértővel, az anonim kommentelőkkel vagy a közvélemény-kutatók telefonos kérdéseire válaszolókkal. Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus azonban arra figyelmeztet, hogy az emberi ítélőképességet még anyagi tét esetén is torzítják a rendszerszintű hibák – a heurisztikák, a narratív téveszmék és a legfrissebb események túlsúlyozása. A prediktív piacok ezért csak akkor működnek igazán jól, ha kellően sok, egymástól független és valóban érdekelt szereplő vesz részt bennük. Ha viszont a piac néhány bálnára és pár száz kisbefektetőre szűkül, Kahneman torzító tényezői könnyebben felülkerekedhetnek a kollektív bölcsességen.

A magyar választási piacok – egy-két bálna ide vagy oda – régiós összevetésben kifejezetten likvidnek tűnnek, vagyis viszonylag sok szereplő kereskedik rajtuk, így nagyobb összegeket is gyorsan lehet adni-venni anélkül, hogy az jelentősen megmozgatná az árakat, a szűk árrések pedig arra utalnak, hogy az új információk gyorsan beépülnek az árfolyamokba, ugyanakkor a kriptóhasználat kényszere és a hazai tiltás miatti hozzáférési nehézségek olyan belépési korlátokat állítanak, amelyek szűkíthetik a résztvevők körét, így az árak inkább egy technológiailag affinis réteg várakozásait tükrözhetik, nem feltétlenül a teljes választói populációét. Igaz, 80–20-nál már ennek a rétegnek a szava is sokatmondó lehet.

Forrás