Egy kilónyi érett sajt átlagosan 1857 mikroműanyag-részecskét tartalmaz, míg a friss sajtban átlagosan 1280 részecske található – derült ki a Padovai Egyetem hiánypótló kutatásából. Ez már csak azért is érdekes, mert a tejben ennél jóval kevesebb, kilogrammonként átlagosan 350 részecske található, ezért a kutatók azt feltételezik, hogy a többlet valamikor a sajtkészítés vagy a csomagolás során kerülhet az élelmiszerbe, de hogy pontosan mikor és honnan, azt még további kutatásoknak kell kideríteniük.

A sajtokban polietilén tereftalátot, polietilént és polipropilént találtak, a részecskék 33,8 százaléka pedig az 51 és 100 mikromilliméter közötti tartományba esett. Bár a sajtok mikroműanyag-tartalmát eddig gyalázatosan kevesen kutatták, más tejtermékekét már mások is vizsgálták, közülük is kiemelkedik Rbaibi Zipak török állatorvos joghurtkutatása, aki hasonló mintázatokra lett figyelmes az általa vizsgált joghurtok esetében: a legtöbb általa talált részecske az 1 és 100 mikromilliméter közé esett. Hasonló eredményekről számolt be Serkan Kemal Buyukunal, amikor az ayran mikroműanyag-tartalmát vizsgálta: a fellelt részecskék 37,38 százaléka 1 és 150 mikromilliméteres közötti volt.

Tartály, ruha, fejőgép

Zipak szerint a műanyag egy része a tejtartályok mosásakor kerülhet a joghurtba, de a szennyeződés már a fejésnél megkezdődik, ahol műanyag csöveken keresztül szállítják a tejet. Buyukunal az ayranhoz adott sóban is talált műanyagot, de a szennyeződés bárhonnan származhat a takarmánytól kezdve a tejipari dolgozók védőruhájáig, a csomagolásról nem is beszélve.

A részecskék alaktani vizsgálata során kiderült, hogy a műanyagszálak vannak többségben, ez arra utalhat, hogy a legtöbb műanyag a hajhálókból, gumikesztyűkből és hasonló felszerelésekből származhat, de komoly szennyező lehet a tej szűréséhez használt felszerelés is. Az átlátszó polietilén tereftalát-részecskék a csomagolással kerülhettek a sajtba.

A sajt esete persze aligha meglepő: a kutatás vezető szerzője, Elena Visentin korábban a hamburgerhúsokban is hasonló mennyiségű mikroműanyagot talált, mint a sajtban, de az ivóvízben, az emberi péniszben, agyban és a méhlepényben is találtak már műanyagot. Bár a WHO egy ideig várakozó álláspontot foglalt el a kérdésben, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a műanyag nem tesz jót az ember egészségének, ezért is lenne fontos megtalálni, hogy milyen élelmiszerbe honnan jut be az anyag, ennek ismeretében pedig csökkenthető lenne a szennyeződés is.

Forrás