97 éves korában meghalt Ritoók Zsigmond, a klasszika-filológia és a görög művelődéstörténet utóbbi évtizedeinek talán legnagyobb magyarországi alakja. Nemcsak kiemelkedő tudós volt, az MTA rendes tagja, aki szinte minden elismerést és kitüntetést megkapott a Széchenyi-díjtól a Corvin-láncon át a Bolyai-díjig, ami ezen a pályán itthon egyáltalán lehetséges, de generációk meghatározó tanáregyénisége és mestere is, akire páratlan műveltségű ókortudósként emlékeznek a tanítványai.

A Ferencvárosban, református értelmiségi családban született fiúnak az író, műfordítő Ritoók Emma volt az egyik nagynénje, tőle kapott egy Ciceróról szóló könyvet, ami aztán a latin felé vitte.

„Engem elkezdett érdekelni, hogy mi lehet ezekben a szövegekben. Akkoriban kaptam egy könyvet, amely Ciceróról szólt, és ez vitt engem igazán a latin felé. Később, hogy a latinnal egyre többet foglalkoztam, rájöttem, ezzel a nyelvvel nem lehet komolyan foglalkozni anélkül, hogy az ember ne tanulna meg görögül”

– emlékezett vissza az indulásra egy interjúban. Később a görög lett az igazi szerelme és a fő kutatási területe: az Eötvös Collegiumban Szabó Árpád volt a görögtanára, az óráinak hála került teljesen a görögök hatása. Ezek voltak a legendás elitképző utolsó évei: 1950-ben a Rákosi-rendszer az intézményt beszántotta, így Ritoók Zsigmond is az ELTE-n folytatta csak, eredeti szakjai közül az angolt szintén le kellett adnia.

A hatvanas években gimnáziumban tanított, 1970-től lett teljes állású tudós, az MTA Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportjában főmunkatárs. Később újra az ELTE-n tanított, miközben több mint ötven éven át volt a Kálvin téri Református Egyházközség presbitere.

„A mai napon véget ért egy saeculum. Hálásan köszönünk mindent, amit tanulhattunk tőle, és mindazt a segítséget, amit önzetlenül adott, amikor csak adhatott. Még sokáig fog tartani annak a szellemi örökségnek a feldolgozása, amit ránk hagy ” – búcsúzott tőle az ELTE Latin és Görög Tanszéke.

Forrás