A hangyaboglárka-lepkék mirmekofilek, vagyis hangyakedvelők: a lepkék hernyói csak néhány növényfajon képesek kifejlődni, a hernyóik pedig a hangyabolyban telelnek át, ott táplálkoznak és fejlődnek ki. Ehhez kémiai jelekkel kommunikálnak a hangyákkal, amelyekkel fajtól függően szimbiózisban élnek vagy ragadozóként viselkednek. Egyes fajok hangokat is képesek kiadni – egy friss kutatásban azt vizsgálták, hogy ezek az akusztikus jelek mennyire hasonlítanak a hangyák által kiadottakra.

A kutatók két hangyafajt és több boglárkalepke-fajt vizsgáltak. Mint kiderült, a gyepihangyák (Tetramorium) és a bütyköshangyák (Myrmica) hangmintázatai eltérnek egymástól, de a lepkék is különböző fokon beszélnek hangyául. Márpedig minél jobban tud egy hernyó hangyául, annál jobb pozícióba kerül a bolyban: a kutatás vezetője, Chiara De Gregorio szerint ezek az állatok a hangyák egymás közötti kommunikációjára csatlakoznak rá, minél nagyob sikerrel, annál több előnyhöz jutnak.

A kutatók kilenc lepkefaj (Lycaena dispar, L. phlaeas, Cupido argiades, Polyommatus icarus, P. bellargus, P. coridon, Scolitantides orion, Plebejus argus, and Phengaris) hernyóját vizsgálták, ezeket pedig négy csoportba sorolták attól függően, hogy mennyire kedvelték a hangyákat.

A paraziták pontosabbak

Ezek közül az elsőbe azok a boglárkalepkék tartoztak, amelyeknek semmi közük nem volt a hangyákhoz, a többibe az enyhén, közepesen vagy erősen hangyakedvelő fajokat sorolták (ezek a paraziták hangyák nélkül nem maradnának életben). A kísérlet során aztán összehasonlították a hangyák és a hernyók által kiadott hangokat.

Mint kiderült, a hangutánzás pontossága a mirmekofília erősségétől függött: minél jobban kedvelte egy faj a hangyákat, annál komplexebb ritmusokat tudott kiütni. Ez már csak azért is különös, mert bár a ritmusérzék valamennyire elterjedt az állatvilágban, inkább a főemlősökre vagy a majmokra tartották jellemzőnek, igaz, volt, hogy már egy fókánál is megfigyelték a jelenlétét.

A mostani megfigyelés viszont De Gregorio szerint azt is jelentheti, hogy jóval több állat lehet képes tartani az ütemet és komplex ritmusokat kiütni, mint eddig hitték – hiszen nemcsak a hangyákról derült ki, hogy meglepően összetett az akusztikus kommunikációjuk, hanem a hernyókról is.

Forrás