Az életkor tényleg csak egy szám, ami valójában nincs befolyással arra, hogy egy párkapcsolat működőképes lehet-e vagy sem? A Netflix legújabb, meglehetősen kaotikus randiműsora, a Kortalan randik nagyjából ezt az állítást szeretné bebizonyítani. A formátum a Love Is Blind című társkereső-realityből lehet ismerős: egy úgynevezett „társadalmi kísérlet”, amely ezúttal nem a külsőre, hanem az életkorra helyezi a hangsúlyt. A résztvevőknek úgy kell megismerkedniük és párkapcsolatba kezdeniük, hogy közben nem árulják el egymásnak a valódi korukat.

A Kortalan randik szereplőinek életkora viszonylag széles skálán, 20 és 60 év között mozog, ezek az óriási korkülönbségek pedig – papíron – még izgalmasabbá is tehetnék a párkeresést.

A probléma csak annyi, hogy míg a hasonló formátumú Love is Blind esetében a készítők valóban meg tudták oldani, hogy a résztvevők ne lássák egymást, és ne a külső alapján válasszák ki a párjukat (a szereplők a műsor kezdetén egy fal két oldalán tudnak csak kommunikálni egymással) az Kortalan randikban már az alapkoncepció is jóval ingatagabb lábakon áll.

Erősen látássérültnek kellenne lenni ahhoz, hogy valaki ne tudja a szereplők életkorát már első ránézésre is relatív pontosan megtippelni. A huszonéves lányok nyilvánvalóan huszonévesnek látszanak, míg az idős(ebb) férfiakról sem nehéz megállapítani, hogy minimum egy, de van, hogy három generációval bizony öregebbek náluk. Bár a nagy leleplezésnél – amikor a felek elárulják egymásnak a korukat – mindannyian igyekeznek látványosan meglepettnek tűnni, a legtöbben valószínűleg nagyon is tudatosan kötöttek ki a jóval idősebb vagy fiatalabb párjuk mellett.

Magyarán: amikor az ötvenes férfiak végül huszonéves nők mellett landolnak, az aligha a „kísérlet” váratlan eredménye, sokkal inkább annak a logikus következménye, hogy ezek az idősödő férfiak eleve fiatal nőket akartak maguk mellé. (És fordítva) Mindez viszont már túlmutat egy reality keretein.  

A Kortalan randik valójában csak ráerősít egy régóta létező jelenségre: arra, hogy a randizás világában mennyire látványosan tudnak elcsúszni egymás mellett a különböző korosztályok.

De vajon tényleg rendben van az, ha idősebb férfiak fiatal nőkre hajtanak? Vagy csak annyira igyekszünk progresszívek lenni, hogy már ezt sem merjük megkérdőjelezni? És mi mozgatja valójában ezeket a kapcsolatokat: ki mit keres bennük, mire vágynak a nők és a férfiak a különböző életkorokban?

A témáról Máriási Dóra tanácsadó szakpszichológussal és Domonkos-Illés Szandra klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Mégis mi számít nagy korkülönbségnek egy párkapcsolatban?

A kérdésre nem könnyű választ adni – noha létezik egy sokak által ismert „szabály”, ami elvileg segíthet eldönteni, vajon a két fél közötti korkülönbség túlságosan nagynak, vagy még elfogadhatónak számít-e. A képlet így szól: vedd a korod felét, majd adj hozzá hetet – az így kapott életkor jelöli az alsó határt, vagyis az ennél fiatalabb már túl fiatalnak számít hozzád. Ha pedig a korodból kivonsz hetet, majd megszorzod kettővel, akkor megkapod azt az életkort, ami a felső határt jelöli – az ennél idősebb már túl idősnek számít.

Vajon tényleg ennyire egyszerű lenne a helyzet?

Bár a mindennapokban praktikus kapaszkodónak tűnhet ez a képlet, amikor emberi kapcsolatokról, szerelemről, szexről, romantikáról van szó, a számok önmagukban ritkán adnak valódi választ. Vannak, akik inkább a jogi keretekből indulnak ki: ha mindkét fél nagykorú, és képes szabadon, tudatosan beleegyezni a kapcsolatba, akkor nincs probléma. Csakhogy – akárcsak az előbbi képlet – ez a gondolkodás sem vesz figyelembe minden fontos tényezőt – úgy mint például a felek közötti hatalmi különbségeket. Vagyis azt, hogy mennyire tekinthető valóban egyenrangúnak és szabadnak a beleegyezés mondjuk egy 18 éves nő és egy 50 éves férfi között.

A nagy korkülönbség ugyanis sok esetben egy kifejezetten toxikus, nem ritkán bántalmazó dinamikát tud kialakítani.

Ahogy Máriási Dóra is mondja, az idősebb férfiak gyakran tapasztaltabbak, magabiztosabbak, és sokszor jobb anyagi helyzetben is élnek. Ez pedig már önmagában egyfajta dominánsabb szerepbe helyezheti őket, ami könnyen oda vezethet, hogy a fiatalabb fél bizonytalanabbnak vagy kiszolgáltatottabbnak érzi magát a párkapcsolatban.

Fontos ugyanakkor látni, hogy ezekről a hatalmi különbségekről és azok következményeiről csak az utóbbi években kezdtünk el társadalmi szinten is beszélni, vagy egyáltalán felismerni őket. Pedig maga a jelenség – a fiatalabb nők és idősebb férfiak kapcsolata – egyáltalán nem új keletű: évezredek óta jelen van, és bár ma már kritikusabban tekintünk rá, továbbra is széles körben elfogadottnak számít.

Fiatal nők, idős férfiak és a belénk kódolt minta

Sőt, nem csak elfogadott számít, bizonyos mértékig természetesnek is vesszük ezt a felállást. Ezek a kapcsolatok ugyanis visszatükrözik azokat a tradicionális nemi szerepeket, amik évszázadokon keresztül meghatározták a társadalmi működésünket.

Az idős férfi, fiatal nő felállás megerősíti és stabilizálja a klasszikus nemi szerepeket, tehát azt az elképzelést, hogy a nők gyengébbek, védelemre vagy ellátásra szorulnak, míg a férfiak feladata ezt biztosítani a számukra

– mondja Máriási Dóra.

És pontosan ezen belénk kódolt nemi szerepek miatt érezzük sokkal természetellenesebbnek a fordított felállást, tehát, amikor egy idősebb nő keres maga mellé fiatalabb férfi partnert. A hagyományos szerepfelfogás szerint ugyanis a nő értéke elsősorban a fiatalságában és a szépségében rejlik, míg a férfié a stabilitásban és az erőforrásokban.

Amikor ez a felállás felborul, a társadalom hajlamos értetlenül szemlélni a helyzetet: sokakban felmerül, mit kereshet egy fiatal férfi egy idősebb nő mellett – a nemi sztereotípiákból kiindulva nem értik, ugyan mit is adhatnának egymásnak. De nem csak társadalmi beidegződések magyarázzák, miért tűnik sokkal természetesebbnek az idősebb férfi–fiatalabb nő dinamika: Domonkos-Illés Szandra szerint evolúciós szempontból is vannak rá magyarázatok.

Az egyik ilyen megközelítés az idősebb férfi–fiatalabb nő felállást úgy értelmezi, hogy a férfiak a szaporodási siker érdekében keresik a fiatalabb, termékenyebbnek vélt nőket, ezzel párhuzamosan a nők olyan partnert keresnek, aki biztonságot, erőforrásokat, védelmet, státuszt, stabilitást és tapasztalatot tud nyújtani számukra, illetve a leendő gyermekeik számára. Amit gyakran egy idősebb férfi képes megadni a számukra.

 „Érettebb vagy a korodnál”

Van egy mondat, ami szinte törvényszerűen előkerül, amikor idősebb férfiak fiatalabb nőkkel kezdenek ismerkedni – és nem véletlen, hogy a Kortalan randik férfiszereplői is előszeretettel bókoltak így a kiszemeltjüknek: „te sokkal érettebb vagy a korodnál.”

Ez a mondat egyszerre hangzik dicséretnek és magyarázatnak – egyfajta módja lehet annak, hogy a férfiak közelebb hozzák magukhoz a fiatalabb nőket, és kevésbé tűnjön hangsúlyosnak a köztük lévő korkülönbség. Máriási Dóra is úgy gondolja, hogy az „érettebb a koránál” típusú megjegyzés nem feltétlenül az érettségről szól. Véleménye szerint inkább egyfajta kompenzációként használhatják az idősebb férfiak: ezzel próbálják az egyébként nyilvánvaló korkülönbséget „kiegyensúlyozni”, és azt sugallni, hogy a kapcsolat igazából egyenrangú.

Domonkos-Illés Szandra szerint ugyanakkor nem lehet teljesen elvetni azt sem, hogy bizonyos esetekben valóban lehet alapja ennek a kijelentésnek. Előfordulhat, hogy egy fiatal nő kommunikációban, érdeklődésben vagy bizonyos élethelyzetben tényleg közelebb áll egy idősebb férfihoz.

Ez a dinamika ráadásul mindkét fél számára megerősítő lehet: a férfi számára azt jelzi, hogy még mindig vonzó, sikeres, kelendő, míg a fiatalabb nő számára azt az érzést adhatja, hogy különlegesebb, érettebb és kívánatosabb másoknál.

Mit akar a férfi és mit akar a nő?

Amikor olyan párkapcsolatokról beszélünk, melyben nagy a korkülönbség, a kívülállókban gyakran felmerül a kérdés: mit adhat egy ilyen felállás a feleknek? Mit nyerhet belőle a férfi, és mit a nő? Milyen pluszt tudnak nyújtani egymásnak?  Ahogy a pszichológus szakértők is magyarázzák, ezek a kapcsolatok egyszerre szólnak nagyon is konkrét, „kézzelfogható” dolgokról – és sokkal mélyebb, érzelmi szükségletekről is.

Az egyik leggyakrabban emlegetett magyarázat szerint ezekben a kapcsolatokban egyfajta kölcsönös „csere” jön létre a felek között. Ahogy Máriási Dóra fogalmaz: „a másik olyan dolgot tud nyújtani, ami a partner számára értékes.”

A klasszikus felállásban ez azt jelenti, hogy egy idősebb férfi státuszt, anyagi biztonságot és tapasztalatot hoz a kapcsolatba, míg egy fiatalabb nő a fiatalságot, a fizikai vonzerőt és azt a fajta könnyedséget, ami sokak számára vonzó. 

Domonkos-Illés Szandra arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a vonzalmak nem csak racionális szempontok mentén alakulnak. Sok esetben mélyebb, pszichológiai folyamatok is szerepet játszanak: előfordulhat például, hogy valaki egy ilyen kapcsolatban keresi a saját identitását, vagy éppen azt a visszajelzést kapja a fiatalabb partnerétől, hogy még mindig fontos, sikeres vagy különleges – és ettől ő maga is így kezd el tekinteni önmagára.

Természetesen a fenti minták és sztereotípiák nem húzhatók rá minden olyan párkapcsolatra, ahol a felek közt nagy a korkülönbség. Ahogy a szakértők is hangsúlyozzák, a valóság mindig jóval árnyaltabb: minden kapcsolat mögött egyéni történetek, vágyak és motivációk húzódnak meg.

De vajon hosszú távon is működőképes lehet egy ilyen kapcsolat?

A Kortalan randik pont ezt a kérdést teszi fel a lehető legdirektebb módon: mi történik, amikor a kezdeti vonzalom után kiderül az igazság? A műsorban a párok az ismerkedés után leleplezik a (nem túl meglepő) valódi életkorukat, majd dönteniük kell: az új információk tudatában is folytatják-e a kapcsolatot, vagy inkább külön utakon mennek tovább.

Ha úgy döntenek, hogy adnak egy esélyt maguknak, a következő lépcső hozza el számukra az igazi próbatételt: össze kell költözniük, hogy megtapasztalják, vajon a mindennapokban is képesek lennének-e együtt boldogulni. Végül pedig jön talán a legnehezebb szakasz: amikor a kapcsolat kilép a saját buborékából, és megjelennek a családtagok. Szülők, gyerekek, rokonok mondják el a véleményüket – és ezzel együtt mindazt a kételyt vagy ellenállást is, amivel ezek a párok a való életben is gyakran szembesülnek.

A műsor lényegében azt modellezi, amivel a felek a való életben is szembesülnek: a kezdeti vonzalom önmagában nem elég – az is kérdés, mi történik akkor, amikor megjelennek a mindennapi különbségek, és a kapcsolatnak a külvilág előtt is meg kell állnia a helyét. Ahogy a szakértők is hangsúlyozzák, ilyenkor kezdenek igazán láthatóvá válni azok a különbségek, amelyek a kapcsolat elején még a háttérben maradhatnak.

Idővel előjöhetnek a korkülönbség okozta problémák, például az életmódban, a célokban vagy abban, hogy ki milyen életszakaszban van

– mondja Máriási Dóra. Magyarán a felek ráébredhetnek például arra, hogy míg az egyikük már nyugodtabb, visszavonulóbb életre vágyik, addig a másik még aktívabb, pörgősebb időszakát éli, ami hosszú távon könnyen feszültségekhez vezethet.

Domonkos-Illés Szandra szerint ezek a különbségek sokszor nagyon konkrét helyzetekben is megjelenhetnek:

A gyakorlatban olyan bonyodalmak is előfordulhatnak például, hogy az egyik fél korábbi házasságából származó gyermeke egyidős az új partnerrel, ami önmagában is kényes helyzeteket teremthet.

Mindez azonban nem jelenti, hogy ezek a kapcsolatok eleve kudarcra lennének ítélve. Ahogy Máriási is kiemeli, igenis létezhet valódi vonzalom és mély érzelmi kötődés a felek között, ugyanakkor ezek fenntartása gyakran több tudatosságot és folyamatos munkát igényel. Domonkos-Illés szerint pedig a kulcs elsősorban a nyitott kommunikációban, a kölcsönös tiszteletben és abban rejlik, hogy a felek képesek-e elfogadni egymás különbözőségét, tiszteletben tartják-e egymás határait, múltját, és szükségleteit, miközben közös értékeket is találnak.

Létezik ideális korkülönbség?

Valószínűleg mindannyiunk életét megkönnyítené, ha létezne egy bűvös szám – az ideális korkülönbség –, ami biztosítaná, hogy a kapcsolat hosszú távon is harmonikusan működjön. A témában készített kutatások azonban inkább csak irányokat mutatnak. Több vizsgálat is arra jutott például, hogy a kisebb, 0–3 év közötti korkülönbséggel élő párok kapcsolata átlagosan harmonikusabbnak mondható.

Domonkos-Illés Szandra is megerősíti ezt a tendenciát:

Vannak statisztikák, amelyek szerint a 0–3 év közötti korkülönbség a legstabilabb, mert ebben az esetben a felek általában azonos generációs élményekkel, hasonló életritmussal és jövőképpel rendelkezhetnek.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a kapcsolat sikerét nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni. És valóban: a számok önmagukban keveset mondanak. Egy nagy korkülönbséges kapcsolat is lehet kiegyensúlyozott és tartós, míg az azonos korú párok között is bőven kialakulhatnak működésképtelen, akár toxikus dinamikák.

Talán pont ezt erősítik meg a Kortalan randik tapasztalatai is: a műsorban egymásra talált hat párból négy – legalábbis jelen állás szerint – együtt maradt, vagyis úgy tűnik, kiállták az idő, vagy inkább az életkor próbáját. Mindez pedig azt mutatja, hogy még egy jelentősebb, akár húszéves korkülönbség sem feltétlenül jelent leküzdhetetlen akadályt.

Az idősebb férfi-fiatalabb nő felállás tehát nemcsak működhet, de akár meglepően jól is működhet – még ha kívülről sokszor gyanakvással vagy előítéletekkel nézünk rá.

Kapcsolódó

Csóró albérletekből nézzük, ahogy luxustáskákból zabálják a kaviárt, és imádjuk őket

Az elmúlt években látványosan megerősödött a szupergazdagok életét megmutató RichTok jelenség, miközben a társadalom többsége a globális gazdasági válság következményeitől szenved.

The post Mit keres egy huszonéves nő egy 50-es férfi mellett – és működhet ez a kapcsolat? first appeared on 24.hu.

Forrás