A FAO, vagyis az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (Food and Agriculture Organization of the United Nations) az ENSZ egyik szakosított ügynöksége, amely 1945. október 16-án alakult meg a kanadai Québecben. A második világháború tapasztalatai után vált világossá, hogy az éhezés és az élelmezési válságok elleni küzdelem csak globális összefogással oldható meg. Latin jelmondata: Fiat panis, azaz Legyen kenyér. Célja az éhezés felszámolása és az egészséges táplálkozás globális biztosítása, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportoknak. A FAO aktív szerepet vállalt az éhezők arányának csökkentésében, különböző programokon keresztül több száz millió ember táplálkozásán javított. A szervezet semleges fórumként segíti a fejlett és fejlődő országok közti együttműködést – nyolc évtizedes történetét most nyolc ábrán mutatjuk be.

A szervezet első évtizedében, 1945 és 1955 között a FAO legnagyobb eredménye az volt, hogy globális szinten megszervezte a világ élelmezési és mezőgazdasági helyzetének felmérését, és ezzel megalapozta a nemzetközi együttműködést az élelmiszerhiány és az éhezés elleni küzdelemben. 1950-ben elindította az első globális mezőgazdasági összeírást 81 országban – ez volt az első nemzetközi adatgyűjtés, amely átfogó képet adott a mezőgazdaság világszintű helyzetéről.

1961-ben az ENSZ-szel közösen létrehozta a Világélelmezési Programot (World Food Programme, WFP), amely a humanitárius segélyeket szervezte. Ez volt az első globális program, amely rendszerszintűen kapcsolta össze az élelmiszersegélyt és a gazdasági fejlődést. Első jelentős akciója a szudáni Wadi Halfa körzet lakóit támogatta 1963-ban: élelmezési segélyprogramot indítottak a Nasszer-tó duzzasztása miatt kitelepítetteknek. Ez komoly nemzetközi figyelmet kapott, és a gyors humanitárius beavatkozás mintájává vált.

Az 1960-as évek végétől a FAO aktívan támogatta a Zöld Forradalmat, amelynek révén a nagy hozamú gabonafajták, a modern művelési technikák és a műtrágyák bevezetésével világszerte jelentősen nőtt a mezőgazdasági termelés. Ez több száz millió ember éhezését szüntette meg, főleg Ázsiában és Latin-Amerikában. Robbanásszerűen nőtt a terméshozam, miközben a megművelt föld nem lett sokkal több.

A FAO 1975-ben indította el a Globális Élelmezési Információs és Korai Előrejelző Rendszert (GIEWS), amely az élelmezési helyzet folyamatos monitorozását, adatgyűjtést és kockázatelemzést tett lehetővé világszinten. Ez megalapozta, hogy az élelmiszerhiány, aszály vagy politikai krízis okozta problémákra gyorsan lehessen reagálni nemzetközi segélyprogramokkal. A Global Information and Early Warning System on Food and Agriculture rendszer három szinten működik: begyűjtik, majd feldolgozzák az információt, illetve megoldásokat is javasló jelentéseket tesznek közzé.

A szervezet ötödik évtizedében, 1994-ben a FAO koordinálásával indult el a globális szarvasmarhapestis-felszámolási program – ez volt az első, világszerte egységesen szervezett projekt egy halálos állatbetegség felszámolására. A kampány mintát adott a zoonózisok, állati járványok gyors nemzetközi felszámolására.

1996-ben rendezték meg Rómában a World Food Summit találkozót, amelyen a világ kormányai első ízben kötelezték el magukat az éhezés felére csökkentése mellett, illetve elindították a Special Programme for Food Securityt (Különleges Élelmezésbiztonsági Program) több mint 100 országban. A kitűzött cél az volt, hogy az akkori mintegy 824 millió alultáplált ember számát 2015-re 412 millióra csökkentsék. Az éhezés visszaszorításában jelentős egyenetlenség mutatkozott: Ázsiában jelentősen csökkent az alultápláltak száma, de a szubszaharai Afrikában ez nem sikerült, ráadásul az elmúlt években a covid, a háborúk és a gazdasági válságok miatt ismét növekedni kezdett az éhezők száma.

A 2008-as világválságra reagálva a FAO elindította a mezőgazdasági piaci információs rendszerét (Agricultural Market Information System, AMIS), amely átláthatóbbá és biztonságosabbá tette a világ élelmiszerpiacait, javítva a krízisek előrejelzését.

A FAO a nyolcadik évtizedében a fenntartható agrár- és élelmiszer-rendszerek fejlesztésére, az éghajlatváltozás elleni globális élelmezési stratégiák kidolgozására, és a „Four Betters”, azaz a jobb termelés, jobb táplálkozás, jobb környezet és jobb élet gyakorlati megvalósítására törekedett.

Megalakulása után nyolcvan évvel a FAO továbbra is a globális élelmezésbiztonság egyik legfontosabb szereplője. Munkájának súlya ma sem csökkent: a klímaváltozás, a háborús konfliktusok, a népességnövekedés és a gazdasági válságok korában az éhezés elleni küzdelem ismét a nemzetközi politika középpontjába került.

Forrás