„Ezt ne tőlem tessék megkérdezni, mert én nem az orosz, hanem a magyar kormánynak dolgozom. Lehet, hogy vannak itt olyanok Magyarországon a politikában, akik más, külföldi akaratot hajtanak végre és külföldieknek dolgoznak, én nem. Én a magyar pozíciót tudom tisztázni”

– kérte ki magának felháborodottan Szijjártó Péter tavaly decemberben, amikor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról kérdezték, vajon miért teszteli Oroszország a NATO védelmi képességeit. A külgazdasági és külügyminisztert láthatóan annyira felzaklatta, hogy a műsorvezető többször is utalt arra, hogy a magyar és az orosz külpolitika több kérdésben is egybecseng, hogy még egy hosszú kirohanásban tette világossá, őt és kormányát csak a magyar érdekek foglalkoztatják:

„Engem nem érdekel, hogy az oroszok, a barbadosiak, a bermudaiak mit gondolnak arról, hogy Magyarországnak mi az álláspontja bizonyos kérdésekben. Itt lenne az ideje, hogy levetkőzzük ezt a kicsinyes, beteges hozzáállást, hogy állandóan azt nézzük, hogy ki mit gondol, ki mit mond és ez mennyiben hasonlít a mienkre, vagy hogy mennyiben üt el a magyar állásponttól. Amikor mi magyar külpolitikát csinálunk, akkor azt nem azért és nem úgy csináljuk, hogy majd mit gondolnak rólunk Moszkvában, Washingtonban, Berlinben, Brüsszelben meg én nem tudom, hol. Mi azért csinálunk magyar külpolitikát, meg olyan külpolitikát, amilyet csinálunk, mert a mi megítélésünk szerint az felel meg a magyar nemzeti érdeknek”

– mondta Szijjártó, aki aztán azt is elárulta, hogy a magyar nemzeti érdeknek az felel meg, ha béke van.

Ezek a szavak különös megvilágítást kaptak most, amikor kiszivárogtak Szijjártó orosz partnereivel folytatott telefonbeszélgetései. A VSquare, a FRONTSTORY, a Delfi Estonia, az Insider és a Ján Kuciak Oknyomozó Központ közös oknyomozása eredményeként kikerült leiratokból többek között az derül ki, hogy Szijjártó gyakorlatilag kérést teljesített, amikor szlovák kollégáival együtt azért lobbizott, hogy a Putyin-közeli oligarcha, Aliser Uszmanov nővérét levegyék az Európai Unió szankciós listájáról.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Szijjártó beszélgetése alapján egyáltalán nem úgy tűnik, hogy bármilyen magyar érdek alapján vetették le Gulbahor Iszmailovát a listáról, hanem baráti szívességként az orosz kormány kezdeményezésére. Még kellemetlenebb a külügyminiszterre nézve az orosz energiaügyi miniszterhelyettessel, Pavel Szorokinnal folytatott beszélgetése, amelyben azért kér segítséget, hogy érveket találjanak ahhoz, miért érdeke Magyarországnak orosz bankok levétele a szankciós listáról.

Kezdettől fogva a szankciók ellen

A magyar kormány azóta rendszeresen próbálja gyengíteni az Oroszországgal szembeni szankciókat, hogy az Európai Unió 2022. február 24. után, Ukrajna megtámadása miatt bevezette azokat. Orbán Viktor már alig pár hónappal a háború kitörése után frontális támadást indított a szankciókkal szemben, és fennhangon hirdette, hogy „a szankciók nem működnek.” Először csak lábon lőtte magát szerinte az európai gazdaság, később a magyar miniszterelnök már tüdőlövésről beszélt. Ez azonban az idő előrehaladtával egyre kevésbé állta meg a helyét, számtalan jel utalt rá, hogy ha lassan is, de a háborús orosz gazdaságra egyre nagyobb nyomást helyeznek a szankciók.

Arról persze szó sem lehetett, hogy Orbán komolyan kisiklassa a teljes szankciós politikát, viszont következetesen igyekezett kivételeket kiharcolni és késleltetni az egyes intézkedéseket, ezzel is puhítva azok hatását. A magyar kormány rendszeresen vétózik, blokkol vagy feltételhez köt bizonyos szankciós csomagokat, és több alkalommal sikeresen járt közben annak érdekében, hogy orosz üzletembereket, tisztviselőket vagy egyházi méltóságokat levegyenek a szankciós listáról. Ezekről azonban nem mindig kommunikált nyíltan a kormány, sokszor csak külföldi híradásokból derült ki a magyar közvélemény számára, hogy az Orbán-kormány újabb orosz oligarcha szankcionálását akadályozta meg.

Az egyetlen eset, amikor egy ilyen lépés nyilvános indoklást kapott, Kirill pátriárka szankcionálása volt.

Az orosz ortodox egyház fejét, aki a háborút támogató álláspontjáról és arról is ismert, hogy korábban a KGB-nek dolgozott, legalább háromszor akarta már szankcionálni az EU, a magyar kormány azonban mindháromszor közbelépett, így Kirill pátriárka kimaradt a hatodik, a tizenötödik és a tizenhatodik szankciós csomagból is.

Először a vallásszabadságra hivatkozva tették ezt, majd 2024 decemberében Szijjártó már az alábbiakkal indokolta a döntést:

Én azt gondolom, hogy egyházi vezetők, egyházi személyek, szankciós listázása mindenképpen kerülendő, mert ha az egyházi vonalon nem tudunk beszélni egymással, akkor a béke utolsó reménye is elveszik, formálisan is.

Indoklás nem volt

A többi esetben azonban elmaradt a nyílt indoklás, pedig jó pár névről lehetett tudni: tavaly februárban például nyolc Kreml-közeli milliárdost akartak megkímélni a szankcionálástól, köztük Iszmajlova mellett magát az orosz-üzbég milliárdost, Aliser Uszmanovot, vagy éppen Mihail Fridmant. A Moscow Times cikke szerint a magyar kormány azzal indokolta mindezt, hogy az újabb szankciók veszélyeztetnék a béketárgyalások sikerét.

Szijjártó korábban büszkén számolt be Facebook-videójában arról, hogy megvétózta 27 személy és szervezet szankcionálását, köztük azt, hogy az Orosz Olimpiai Bizottságot, illetve két orosz futballcsapatot szankciós listára helyezzenek. Ezt azzal indokolta, hogy „az már mégiscsak nevetségessé tette volna az egész Európai Unió működési mechanizmusát”.

A fenti kísérletek nem minden alkalommal bizonyultak eredményesnek, azonban több névről konkrétan tudható, hogy a magyar (és esetenként a szlovák) kormány követelésére kerültek le a listáról. Ilyen volt Iszmajlova mellett Mihail Vlagyimirovics Gyegtyarjov sportminiszter, Vlagyimir Rasevszkij korábbi EuroChem-vezér, és Vjacseszlav Moshe Kantor üzletember. A kormány azonban nem beszélt arról, miért lenne magyar érdek az ő mentesítésük a szankciók alól.

Forrás