Egészen szürreális kampányt visz Elnök Úr (aki egyébként miniszterelnök, de talán valamiért zavarja, hogy papíron van még egy „önálló” államfő is, és a kormányfő szeretné, ha legalább a fejekben ő lenne a köztársasági elnök is, ezért hívatja magát így, amikor nagyba keccsöl).

Az egy dolog, hogy sorra csinál olyan dolgokat, amiket korábban nem. Viszont olyan ellentmondást, ami a mostani kampányában van, még 2022-ben sem láttunk, amikor a „Fidesz=béke” szlogent hirdetve Orbán Viktor végig telitorokból üvöltötte, hogy: „Menjetek, és harcoljatok!”, meg hogy a végsőkig folytatják a csatát.

Mert az, ahogy Orbán egyszerre igyekszik atomholokauszttal fenyegetni az április 12-én rosszul szavazókat, miközben próbálja megmutatni az Emberi Arcát, és csetlik-botlik az országban, az párját (és pártját) ritkítja.

Persze az egész pályát befocizni és mindenről mindent meg az ellenkezőjét is mondani klasszikus fideszes technika: ha ne adj’ isten változna a helyzet, akkor elő lehet bányászni valamit, ami igazolja, hogy mindig is az éppen aktuális narratíva volt a mérvadó.

De az azért mégiscsak újszerű, ahogy néhány óránként váltogatják egymást a Tisza-győzelem esetén el nem kerülhető III., IV. és V. világháború rémvíziói meg az Egyszerű Embernek a világra rácsodálkozó kis pillanatai – hogy azért lássuk: van még itt remény, mosolyogva fogjuk szégyenzacskóba csomagoltatni a rántott gombafelhőt.

Forrás