A típustervek a világ minden részén jelen vannak – nincs ez másként Magyarországon sem, ahol lakóházak, középületek és persze vasútállomások egész sora született egy-egy ilyen, államilag elfogadott rajzköteg alapján.

A századfordulón egy rövid ideig arra is nyílt lehetőség, hogy az állam a templomépítések terén is ezt az utat járja be: az újonnan létrehozott települések vallási épületeinek tervezésére a földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác 1902 decemberében írt ki pályázatot, a próbálkozás azonban végül nem járt sikerrel.

A különböző méretű katolikus, illetve protestáns (evangélikus vagy református) templomok terveit egyaránt váró versenybe a hazai tervezők négy hónapon át küldhették be a munkáikat, amiknek mindössze néhány egyszerű feltételt kellett kielégíteni.

Ezek a következők voltak:

• a struktúráknak olcsónak kell lenniük, így méretüktől függően nem kerülhetnek többe 30-70 ezer koronánál,
• egyszerű arccal kell rendelkezniük, hogy ne lógjanak ki a telepek jellegéből.

A minisztérium a stílus terén nem tett kikötést, ezt a szabályt pedig a pályázók be is tartották, hiszen a legkülönbözőbb arcú látványtervekkel, valamint metszetekkel próbálták elérni, hogy a nagy nevekből álló zsűri – Czigler Győző, Gerster Kálmán, Pecz Samu, Schulek Frigyes, és Ybl Lajos – az ő művüket válassza, majd azok az ország legkülönbözőbb részein épülhessenek fel.

A döntőbizottság a Magyar Pályázatok 1904-es évfolyamában tette közzé a véleményét:

The post Típustervek adhatták volna a századforduló magyar templomait first appeared on 24.hu.

Forrás