Az amerikai sajtóban a Napóleon által építtetett párizsi diadalív, az Arc de triomphe nyomán máris Arc de Trump-nak keresztelték el Donald Trump amerikai elnök legújabb tervét, azt a diadalívet, amelyet Washingtonban húznának fel 2026-ban, az Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulójára (a Függetlenségi nyilatkozatot 1776. július 4-én fogadták el az alapító atyák).

A diadalív ötletét és makettjét Trump néhány nappal ezelőtt prezentálta egy vacsorán, amelyet azoknak az adományozóknak rendeztek, akik támogattak egy korábbi tervet, a Fehér Ház új, 650 személyes báltermét. Trump elképzelése szerint a Ballroom projekt 250 millió dollárjából megmaradó összeg elég volna a diadalívre.

A grandiózus kapu helye a Lincoln emlékmű környéke lenne, a Fehér Ház közelében. „Valahányszor valaki áthalad azon a gyönyörű hídon a Lincoln emlékmű felé, szó szerint azt mondja, hogy itt valaminek még lennie kellene. Vannak erre verzióink… Ez itt egy makett” – mondta Trump múlt szerdán este az adományozóknak, utalva ezzel a híd lábánál található füves, kör alakú területre, majd bemutatta az oda tervezett diadalív makettjét.

Az emlékmű felé vezető híd, Memorial Bridge végénél, szemben az emlékművel állna a diadalív, amely a maketten leginkább neoklasszicista, a 19. századra hajazó építménynek tűnik, valójában az utánzat utánzatának, de megjelenésében talán nem ütne el az egész terület, a National Mall klasszicizáló jellegétől. A Washington közepén elterülő park, más értelmezésben sugárút az amerikai-francia építész, Pierre L’Enfant tervei alapján készült: egyik végén a Lincoln emlékmű áll, ami egy hosszú hasáb alakú mestereséges tóra néz, a másik végén a Washington emlékműnek nevezett obeliszkkel; a sugárutat két oldalról múzeumok és galériák szegélyezik.

A Liberty Arch-nak nevezett makettből az elnök vérbeli ingatlanfejlesztőként hármat is elővarázsolt a jelenlévőknek: „Kicsi, közepes és nagy. Nekem éppenséggel a legnagyobb tetszik. Mitől vannak úgy lesokkolva?”

A hófehér diadalíven a makettek tanúsága szerint egy arany női szoboralak is helyet kapna, ezt az elnök Lady Liberty-nek nevezte. A tervező, Nicolas Leo Charbonneau, a Harrison Design építésziroda munkatársa pedig az X-en publikálta a diadalív látványtervét.

„Több mint két évszázad telt el azóta, hogy Franciaország Napóleon császár születésnapját azzal ünnepelte, hogy lerakta a Diadalív alapkövét. Most Donald Trumpnak is megvannak a maga császári ambíciói” – kommentálta a Guardian a birodalmi allúziókat előhívó tervet. Éppen azt megelőzően, hogy október 18-án, szombaton NO KINGS címmel az Egyesült Államok 2500 helyszínén, összesen hétmillió demonstrálót megmozgatva tartottak tüntetéseket Trump és a trumpizmus ellen – sokan egyenesen úgy fogalmaztak, hogy az ország fasizálása ellen.

„Amerikának nincsenek királyai. A hatalom a népé” – szólt a monstre tüntetések mottója. Az elnök eközben a hivatalba lépése óta tartó folyamatos átalakítások, a demokráciát csorbító, durva intézményrendszeri beavatkozások mellett, valamint amellett, hogy a fegyveres erőket beküldi olyan városokban, ahol szerinte nincs rend, még Washington reprezentatív tereinek átalakításával is nyomot hagyna az amerikai történelemben.

Nem az a kérdés, Trump miként akarja láttatni magát, hanem, hogy Amerika akar-e egy ilyenfajta önemlékművet látni. Nem olyan egyszerű csak úgy felhúzni egy újabb építményt a National Mallon vagy annak közvetlen közelében. Egy ilyen projekt általában kongresszusi jóváhagyást igényel, ez is része annak a kéttucatnyi lépésből álló hivatali procedúrának, amit a Nemzeti Fővárostervezési Bizottság (National Capital Planning Commission, NCPC) dolgozott ki, amely egyébként a Művészeti Bizottsággal (Commission of Fine Arts, CFA) együttesen hagyja jóvá a terveket. Pontosan azért, hogy ne lehessen akármit akárhol létesíteni az USA hatalmi központjában. Ezek a hivatalok azonban most a kormányzati leállás miatt éppen szünetelnek.

Ötletek pedig vannak szép számmal. Szeptemberben Trump bemutatta az Elnöki hírességek sétányát (Presidential Walk of Fame) a Fehér Ház nyugati szárnyának árkádsora mellett, ahol arany keretben portrék szerepelnek önmagáról és a másik negyvennégy elnökről. Joe Biden portréja helyett azonban egy autopen, egy automatikus aláírógép látható, ami példátlanul cinikus gesztus az USA elnökétől. A 250 millió dolláros új bálterem kialakítása (ha jól vesszük ki, ez lényegében egy új szárny felépítését jelentené), valamint a Rózsakert lebetonozása mellett a Fehér Ház belső tereiben is zajlanak átalakítások.

Az Ovális iroda és más helyiségek például aranyozott díszítéseket kaptak, ennek nyomán a New York Times szerint az elnöki iroda „rokokó rémálommá” változott. A lap ezek után stukkóról stukkóra, tükörtől ajtókilincsig haladva próbálja feltárni Trump vonzódását az arany (inkább az aranyozás) iránt, kimutatni a párhuzamokat Trump floridai rezidenciája, Mar-a-Lago esztétikája és a Fehér Ház mostani átalakításai között, valamint elemezni, miként öntötték itt nyakon a neoklasszicizmust kilúgozott barokkal és játékosságától megfosztott rokokóval, és ez a felfogás hogyan kacsingat egyszerre Versailles és Petrodvorec felé.

A Business Insider ilyen volt – ilyen lett fotókban mutatja meg a Fehér Ház belsőépítészeti változásait. A sötétkék, elegáns szőnyeg helyett hatalmas, bézs színű, a visszafogott díszítések helyett arany mindenütt: képkereteken, függönyökön, falakon és mennyezeten, kelyheken és kupákon. Ahová pedig Biden az elődje, Barack Obama portréját helyezte, oda most egy gyengécske festmény került, amely Trumpot ábrázolja az ellene elkövetett merénylet utáni büszke ökölrázás közepette.

A hatalmi-politikai giccs összeér a gyakorlatias fejlesztői szemlélettel. Trump két vendégét, Benjamin Netanjahut és a finn miniszterelnököt, Alexander Stubbot vezette végig a Fehér Házon, és az Axios szerint azt mondta a negyven perces séta során:

„Ez annyira megnyugtat. Ingatlannal foglalkozni megnyugtató. Sokak számára az ingatlan fárasztó biznisz. Én mindig is szerettem. Mindig is jó voltam benne.”

A kulturális kritikai lap, a Hyperallergic véleménycikke egyértelművé is teszi: az ókori Rómából ismert legalább nyolcszáz diadalív a birodalom dicsőségét, önazonosságát volt hivatva reprezentálni, és Trump álma egy saját diadalívről nem különbözik ettől az imperialista víziótól.

Maga az emlékműforma (az ív, vagy kapu) azonban a Római Köztársaság idején alakult ki, közel 200 évvel az első római császár, Augustus hatalomra kerülése előtt, és egy-egy győztes csata emlékének, vagy egy-egy személyiség tiszteletére állítottak ilyet. A világ leghíresebb diadalíve azonban mégiscsak a párizsi, és azért az hajmeresztő utalásrendszert vázolna fel, ha a washingtoni diadalívben a római császároktól Napóleonon át Trumpig összegződnének a történelmi asszociációk.

Forrás