Lentner Csaba közgazdász, egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora és a Polgári Szemle folyóirat főszerkesztője folytatja hadjáratát a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ellen: a múlt héten éppen alaptörvény-ellenesnek nevezte a szervezet működését. Lentner szerint az MTA-n tevékenykedő „jogász, közgazdász, történész és más társadalomtudományi területeken lévő akadémikusok többsége krónikus teljesítményhiányban szenved”.

Az újabb kritikára válaszul az MTA ma publikált elemzésében az akadémikusok, az MTA doktorai (akik közül az akadémikusokat választják meg) és a PhD-vel rendelkező kutatók publikációs teljesítményét hasonlította össze. A tudományos társaság és a közgazdász közti konfliktus már évekkel ezelőtt elkezdődött, amikor az MTA visszautasította Lentner doktori cím elnyeréséért beadott kérelmét.

Tudományos szópárbaj

„Alaptörvény-ellenes az MTA működése, mert különösen a társadalomtudományok területén működő akadémikusok sem nemzetközi, sem hazai léptékben mért teljesítménye nem valósítja meg az Alaptörvény által elvárt magas szintű tudományművelést” – idézi az Index Lentnert.

Ezzel szemben az MTA összehasonlító elemzése szerint a PhD-s kutatók, az MTA doktorai és az akadémikusok között is folyamatosan növekszik a publikációk és a hivatkozások száma a 2007–2025 közötti időszakban, de az akadémikusok átlagos teljesítménye közülük is kiemelkedik.

Ezeket az adatokat a háromévente megtartott akadémikusválasztások időpontjaiban mérték a kutatók az élet- és természettudományok, illetve a bölcsészet- és társadalomtudományok területén. Az akadémikusok idén publikálták átlagosan a legtöbb cikket, ami közel 150 kiadott tudományos szöveget jelent.

Lentner nemcsak a tudományos teljesítmény feltételezett hiánya miatt vonta kétségbe az MTA létjogosultságát, hanem a kutatók nemi, ideológiai és korosztályi diverzitását is hiányolta. „Míg jelenleg a jogalkotó biztosítja a Magyar Tudományos Akadémia tudományos szabadságát, az MTA nem biztosítja az esélyegyenlőséget, a tudományos szabadságot, a más szellemi irányzatokhoz tartozó, nemzeti–polgári értékeket képviselő kutatók akadémiai testületbe fogadását, sőt még a női kutatókat is erősen diszkvalifikálják.”

Az MTA tanulmánya rámutatott, hogy Lentner állításával ellentétben egy kutató idézettsége organikusan alakul át a szakértői aktivitásának megfelelően: „Hiába sugallják az Akadémiát támadó rosszindulatú cikkek, nem várható el, hogy egy nyolcvanéves akadémikus aktuális publikációs teljesítménye ugyanolyan legyen, mint egy ötvenéves aktív kutatóé.” Az elemzés kiemelte, hogy az idősebb akadémikusok szerepe inkább az új kutatógeneráció nevelésében válik fontossá.

Míg a nemek szerinti publikációs statisztikára nem tér ki az MTA, a közleményben azt írják, nem korrekt egy-egy kivételt kiragadva az egész közösséget minősíteni, amit két friss Nobel-díjas magyar kutató munkássága is jól példáz: „Krausz Ferenc publikációs teljesítménye és idézettsége kimagaslóan magas, Karikó Kataliné pedig – ha csak a számokat nézzük – nem az. Mégis az ő tényleges eredményei is zseniálisak, amit a Nobel-bizottság ennek megfelelően értékelt.”

A közgazdász a feltételezett nepotizmust is számon kérte az Akadémián, szerinte ugyanis az új tagok felvételekor az MTA elnöksége „elsődlegesen a saját szellemi, családi, üzleti köreikből érkezőket protezsálja”. Az MTA válasza szerint „az összeférhetetlenségi szabályok értelmében hozzátartozó nem lehet ajánló, és nem is vehet részt a döntési folyamatban. A munkatársi viszony nem kizáró ok, gyakori, hogy akadémikusok munkatársaikat javasolják.” Ugyanakkor a tagok felvételéről végső soron az MTA közgyűlésének akadémikus tagjai döntenek a jelöltek teljesítménye alapján.

A sértett közgazdász és az MTA-ra zúduló sortűz

Lentner Csaba MTA elleni hadjárata nem most kezdődött: a történet 2021-ig nyúlik vissza, amikor az év februárjában a közgazdász benyújtotta kérelmét az akadémiai doktori cím elnyerésére, de a bírálóbizottság már az előszűrésnél elkaszálta a jelentkezését. A habitusvizsgáló bizottság végül 2024 decemberében döntött, és nyilvánosságra hozta Lentner elutasításának okait: a bizottság szerint a közgazdász publikációi nagyrészt nem tudományos lapokban jelentek meg, hanem egyszerű sajtótermékekben, míg külföldön javarészt olyan folyóiratokban publikált, amelyek pénzért szinte bármit közzétesznek, valódi bírálat nélkül.

Lentner a döntés után panaszt tett, és többek között azt írta, hogy egyes bizottsági tagok azért utasították el, mert nyíltan támogatja az Orbán-kormány politikáját, míg más bizottsági tagokat elfogultsággal vádolt a (kormány által kicsinált) CEU-val való érintettségük miatt. Az egykor Matolcsy György embereként is emlegetett Lentner, aki korábban MIÉP-képviselő is volt, 2024-ig a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványának, a PADME-nak (Pallas Athéné Domus) volt az elnökhelyettese, ám a Válasz Online-nak azt nyilatkozta, a több százmilliárd forintnyi közpénz MNB-alapítványokból való eltűnésében nem érzi magát felelősnek.

Lentner akciói mellett a Magyar Tudományos Akadémiának további támadásokkal is szembe kell néznie. Szeptemberben a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának két kutatóját, Pál Csabát és Papp Balázst vette célba a Magyar Nemzet. A vádak nagyon hasonlóak voltak a mostani rágalmazásokhoz, ugyanis a kormánypárti médium szerint a kutatók teljesítménye „elvtelen összefonódásnak” köszönhető. A Magyar Nemzet következtetése szerint a két kutató duplán hivatkozta eredményeit, és a társszerzős kutatásokat úgy értelmezi, hogy ha „kiszűrjük a duplikált teljesítményeket, mindkettejük mutatói egy átlagos magyar kutató szintjére esnek vissza”.

Az MTA elnöke, Freund Tamás ezután nyilatkozatban állt ki a kutatók mellett: szerinte az együttműködés nem „duplikáció”, hanem a korszerű tudomány működési módja. Például a szóban forgó két kutató munkája sem azonos, „hanem kiegészíti egymást, és éppen ez teszi lehetővé, hogy olyan eredményeket érjenek el, amelyekre külön-külön nem lennének képesek”, de Freund a Nobel-díjakra is utalt, amelyeket gyakran kutatópárosoknak ítélnek, ahogy az például Karikó Katalin és Drew Weissman esetében is történt.

De idén már több, a NER irányából érkező csapást is el kellett hárítania az Akadémiának: Schmidt Mária áprilisban sztálinista intézménynek nevezte az MTA-t, Lánczi András pedig ezért a szervezet átvilágítását is kezdeményezte. Ezekre már nemcsak Freund Tamás reagált, de az MTA olyan neves tagjai is felszólaltak az Akadémia védelmében, mint Pléh Csaba pszichológus-nyelvész vagy Romsics Ignác történész.

Forrás