
Több millió évbe telt, amíg lehűlt a kréta végi kihalást (K-Pg) okozó Chicxulub-kisbolygó becsapódási krátere. A becsapódás következtében egy friss kutatás szerint óriási kiterjedésű felszín alatti ökoszisztéma jött létre, ahol virágzott a mikrobiális élet.
A 66 millió évvel ezelőtt Földnek ütköző kisbolygó a fajok háromnegyedének, köztük a nem madár dinoszauruszok kipusztulásához vezetett. A 10-15 kilométer átmérőjű kisbolygó a mai mexikói Yucatán-félsziget közelében találta el bolygónkat, 180 kilométeres krátert hozva létre.
Annemarie Pickersgill, a Glasgow-i Egyetem kutatója és kollégái a 364-es óceáni expedíció során, még 2016-ban gyűjtött fúrási mintákat elemezték. A mintavétel során 1 kilométerrel a tengerfenék alá fúrtak le a ma nagyrészt a Mexikói-öböl által borított kráterbe, amiből 2019-ben rekonstruálni tudták a becsapódás utáni pillanatok forgatókönyvét.
A kutatók a New Scientist keddi cikke szerint most arra kívántak fényt deríteni, hogy milyen hosszan létezhettek a 10 000 köbkilométernyi kőzetet megolvasztó becsapódás nyomában létrejött hidrotermális rendszerek. Korábban úgy tűnt, hogy két millió év kellett ahhoz, amíg a több kilométer mély hidrotermális rendszer kihűlt, de a Communications Earth & Environment folyóiratban közölt kutatás szerint a folyamat valójában négyszer ennyi ideig tartott.
„A becsapódás 66 millió évvel ezelőtti időpontjától nagyjából 58 millió évvel ezelőttig terjedő korokat kaptunk” – mondta Pickersgill, amiből arra következtettek, hogy a hidrotermális rendszer legalább a Chicxulub struktúra egy részén 8 millió évvel a becsapódás után is működött. A kutatás Chris Kirkland ausztrál geológus szerint jól mutatja, hogy a nagy becsapódások nemcsak pusztítóak tudnak lenni, hanem új föld alatti ökoszisztémákat is teremtenek.







