Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) honlapjáról szombatról vasárnapra eltűntek a nemzetiségi jogokért felelős korábbi biztoshelyettes, Szalayné Sándor Erzsébet elmúlt tizenkét évben kiadott állásfoglalásai. Ezek az állásfoglalások sok esetben az egyedüli, nyilvánosan hozzáférhető szakmai dokumentumok voltak kisebbségi, roma- és gyermekjogi és más diszkriminatív ügyekben, miután az ombudsmani rendszert az Orbán-kormány 2010 után gyakorlatilag kiüresítette.

Szalayné november 4-én nyugdíjba ment (utóda Gyeney Laura), de előtte nem sokkal, mintegy hattyúdalként, több kemény hangú állásfoglalást is kiadott: az egyik azt vizsgálta, hogy az önazonosságinak nevezett, az egyes településekre való beköltözés megnehezítését lehetővé tevő törvény milyen hatással van a romákra (erről itt írtunk), a másik azt, hogy milyen döbbenetes mértékű szegregáció valósul meg az egyházak által üzemeltetett magyarországi iskolákban (ezt itt mutattuk be).

Mivel Szalayné távozása után az AJBH átalakította honlapját, először azt lehetett hinni, hogy az állásfoglalások véletlenül vagy technikai baki következtében tűntek el, és múlt pénteken az oldal keresőjével még meg lehetett találni a dokumentumokat. Mostanra viszont nyomuk sem maradt, miközben a másik, továbbra is hivatalban lévő biztoshelyettes, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó Bándi Gyula állásfoglalásai továbbra is megtalálhatók az oldalon.

Értesüléseink szerint a politikai szempontból érzékeny, a kormány tevékenységének rendszerszintű hiányosságaira rámutató dokumentumokat szándékosan távolították el az oldalról. A Szalayné által jegyzett állásfoglalások sorsát firtató kérdésünkre Mikula Andrea, a hivatal sajtófőnöke múlt pénteken a következőket válaszolta:

„az új honlapra több technikai műveleten keresztül áll át a Hivatal, mely érintette a korábbi alapvető jogok biztosa, Dr. Kozma Ákos és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó korábbi biztoshelyettes, Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet tevékenységével kapcsolatos tartalmat.

Tájékoztatom, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó korábbi biztoshelyettes, Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet közreműködesével készült közös jelentések a Hivatal honlapján a »Jelentések« menüpont alatt érhetőek el.

A jelentéseket minden esetben az alapvető jogok biztosa adja ki, azonban a nemzetiségi jogi, és a jövő nemzedékek érdekeit (környezetvédelmi, környezetjogi kérdéseket) érintő jelentéseket együttesen is kiadmányozhatja az érintett jogterületet figyelemmel kísérő biztoshelyettessel. Az alapvető jogok biztosának helyettesei önállóan nem jogosultak jelentés kiadására. A biztoshelyettesek az általuk figyelemmel kísért jogterületet (nemzetiségi jog, illetve a jövő nemzedékek érdekei) érintő megállapításaikat az alapvető jogok biztosával folytatott szakmai egyeztetést követően kiadott elvi állásfoglalás formájában tehetik meg. Az elvi állásfoglalásban megfogalmazott javaslatokkal kapcsolatban a címzetteknek nincs az Ajbt-ben szabályozott válaszadási kötelezettsége.”

Mivel arra nem kaptunk választ, hogy hová tűntek a Szalayné által jegyzett állásfoglalások, további kérdéseket szerettünk volna feltenni, de cikkünk megjelenéséig a a sajtóosztályt semmilyen csatornán nem sikerült elérnünk. (Ha mégis jelentkeznek, frissítjük a cikket.)

Ellehetlenítették, eljelentéktelenítették, bedarálták

A magyar ombudsmani rendszer 1995-ben még erős, független szervezet volt, amelyben négy autonóm biztos dolgozott egymástól függetlenül: külön felelőse volt az állampolgári jogoknak, az adatvédelemnek, a kisebbségi jogoknak és a jövő nemzedékek érdekeinek. Mindegyik biztos önálló vizsgálatot folytathatott, adatokat kérhetett ki, helyszíni ellenőrzést tarthatott, és saját neve alatt adhatott ki jelentést, ami sokszor élesen kritizálta az állam működését. A hivatal tehát egy olyan erős legitimitással működő intézmény volt, amelynek észrevételeire az állami szerveknek kötelező volt érdemben reagálniuk.

A 2010 utáni illiberális politikai fordulatba az ombudsmani intézmény egyre kevésbé illett bele, és 2011-ben, az Alaptörvény megalkotásával párhuzamosan a Fidesz alapjaiban szervezte át a rendszert: a több biztosos berendezkedést megszüntette, és létrehozta az AJBH-t, élén egyetlen ombudsmannal. Ezzel az egy-egy területért felelős biztosok autonómiája gyakorlatilag megszűnt: azóta jelentést csak a főombudsman adhat ki, a korábbi, önálló biztosok pedig „helyettes” néven szerepet kaptak ugyan, de valódi jogkört nem.

A törvény értelmében emellett a főbiztosnak teljes ellenőrzése lett afelett, hogy milyen dokumentumok kerülhetnek nyilvánosságra. Kozma Ákos regnálása alatt, aki 2019-től 2025 májusáig töltötte be az ombudsmani posztot (őt az a Juhász Imre váltotta a hivatal élén, aki korában az Alkotmánybíróság elnöke volt) ez a folyamat kiteljesedett: az ombudsmani hivatal mára látványosan kiüresedett, alig vizsgál ügyeket, kerüli a politikailag kényes témákat, és nem tölti be azt a jogvédő szerepet, amelyre létrehozták. A folyamatot egyes nemzetközi szervezetek sem nézik jó szemmel: a Velencei Bizottság, az Európa Tanács jogi tanácsadó testülete, ami a jogállamiság és demokrácia védelmét segíti szakértői véleményekkel, 2021-ben kiadott véleményében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ombudsmani rendszer átalakítása és a jogosítványok központosítása veszélyezteti az intézmény függetlenségét, hatékonyságát, és a demokrácia leépítéséhez vezet.

A biztoshelyettesek ennek ellensúlyozására hozták létre kényszermegoldásként az „állásfoglalás” intézményét: ezek nem igényelték a főombudsman aláírását, így nem is cenzúrázták őket, vagyis a nemzetiségi jogokat illetően ezek a dokumentumok jelentették az elmúlt évek legfontosabb olyan állásfoglalásait, amelyekben még kritikusan lehetett beszélni például a romákat érintő diszkriminációs gyakorlatokról.

FRISSÍTÉS (11.18.): Az AJBH közleményben válaszolt az állásfoglalások eltűnésének hírére.

Forrás