Első alkalommal sikerült videóra venni, amint egy vadon élő farkas (Canis lupus) kiemel egy rákcsapdát a folyóból a kanadai Brit Kolumbiában, ez pedig Kyle Artelle ökológus, az eseményről szóló tanulmány társszerzője szerint egyúttal az első alkalom arra is, hogy eszközhasználatot figyeltek meg a faj egy vadon élő tagjánál. Nem egyedi esetről van szó: a kutatók két példány esetében is megfigyelték ezt a viselkedést, a tönkretett csapdák tucatjai pedig arról árulkodnak, hogy mások is rendszeresen rájárnak a kihelyezett csalira. A másik megfigyelt állat végül nem szerezte meg a csalit a csapdából, de hasonlóan próbálkozott vele, mint amelyiknek sikerült.

A csapdákat eredetileg az invazív parti tarisznyarákok (Carcinus maenas) ellen helyezték ki a területen, de a helyi környezetvédők egyre többször találták kifosztva vagy megrongálva őket. Először a tengeri vidrákat (Enhydra lutris) gyanusították a bűncselekménnyel, a rákcsapdákat ugyanis természetesen a folyók és patakok fenekén helyezték el, a nyomok viszont inkább medvére vagy farkasra utaltak. Bár ott gyakoribbak voltak a rongálások, ahol a sekélyebb vízben ezek az állatok is hozzáférhettek, de nem kizárólag ott fordultak elő.

Rutinosan megoldotta

A rejtélyt végül két kameracsapda elhelyezésével oldották meg. A felvételen egy nőstény farkas látható, amint beúszik a csapda helyét jelölő bójához, kihúzza a partra, majd visszamegy a vízbe, és a bója kötelénél fogva kihúzza a csapda kosarát a vízből.

Innentől már könnyű dolga van: egy pillanat alatt szétbontja a kosár hálóját, és hozzájut a csaliként használt heringhez vagy Steller-oroszlánfókához. Artelle szerint az állaton látszott, hogy tudja, mit csinál, és bár a kutyafélékről közismert, hogy kreatívan oldják meg a problémáikat, eszközhasználatot eddig csak fogságban figyeltek meg náluk – 2012-ben például egy dingónál.

Robert Shumaker evolúcióbiológus szerint bár a csapdatolvaj farkas figyelemre méltó módon oldotta meg az előtte álló problémát, nem számít eszközhasználatnak, amit tett: akkor lett volna az, ha az állat például hozzákötötte volna a kötelet a csapdához, hogy megszerezze a csalit. Ez viszont Shumaker szerint nem von le semmit a teljesítmény értékéből.

Artelle szerint viszont egyértelműen eszközhasználatról van szó: ahhoz, hogy valaki használjon valamit, nem kell feltétlenül részt vennie a létrehozásában, ő például egész jól tud Zoom-értekezleteken részt venni, de gőze sem lenne róla, hogyan álljon neki a programozásához. Abban Shumaker és Smith is egyetértenek, hogy a kategorizálás mellékes, a komplex problémamegoldás a fontos – ehhez William Housty, a területen élő Heiltsuk törzs főnöke csak annyit tett hozzá, hogy ők már több ezer éve tudják, hogy a farkasok milyen okosak, sőt, a népének a legendái között szerepelt az is, hogy régen voltak közöttük olyanok, akik farkassá tudtak változni. Így persze nem is csoda, hogy a farkasnak nem okozott különösebb gondot a csapda kiemelése.

Forrás