A Cambridge-i Egyetem agykutatóinak vezetésével öt fő korszakot azonosítottak az emberi agy fejlődésében, és megállapították, hogy a valódi felnőttkori agyműködés csak az ember harmincas éveinek elején kezdődik. A tanulmányban közel 4000 ember agyát vizsgálták, az újszülött kortól 90 éves korig, feltérképezve az idegi kapcsolódásokat és azok változásait az évek során.

A kutatók négy kulcsfontosságú fordulópontot azonosítottak, amelyek az agy szerveződésében bekövetkező váltásokat jelzik. Ezek szerint a gyermeki agy születéstől 9 éves korig dominál, a kamaszkori agyműködés 9 éves kortól lép életbe, amit csak 32 éves korban vált fel a felnőttkori szakasz. Az időskort az agyműködés szempontjából két részre lehet osztani: a korai öregedés 66 éves korban kezdődik, míg a késői öregedés 83 év fölött jelentkezik. A tanulmány az eddigi legátfogóbb képet nyújtja az idegi hálózatok teljes élettartamon átívelő változásairól.

Gyermekkorban az agy egyfajta „hálózati konszolidáción” megy keresztül: a szinapszisok közül csak a legaktívabbak maradnak meg, miközben a szürke- és fehérállomány gyorsan növekszik, a kéregvastagság eléri a csúcsot, és az agykéreg tekervényei és barázdái stabilizálódnak. A kamaszkortól kezdve a fehérállomány tovább növekszik, és az agy kommunikációs hálózatai egyre hatékonyabbá válnak, ami elősegíti a fokozott kognitív teljesítményt. A kutatás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek a korszakok nem fix agyi állapotokat, hanem a változás adott korszakon belüli azonos mintázatait tükrözik, és így arra is rámutathatnak, hogy az egyes agyi korszakokban milyen kockázatok fenyegetik az idegi hálózatot – például a mentális zavarok kialakulását tekintve.

A felnőttkori szakaszba való átmenet körülbelül 32 éves korban következik be. Ez a leghosszabb fejlődési fázis, amikor az agyi architektúra stabilizálódik, és az agyi régiók egyre inkább elkülönülnek, ami összhangban van azon korábbi kutatások eredményeivel, amelyek szerint az intelligencia és a személyiség fejlődése ebben a korban éri el a csúcsát. A 66 és 83 éves kor körüli fordulópontok a korai és késői öregedést jelzik; ezt az idegi kapcsolódások csökkenése jellemzi, ami az agy fehérállományának degenerációjához köthető.

A kutatók megjegyzik, hogy egyes életesemények – például a szülőség – befolyásolhatják az idegi változásokat, és ezen korszakok megértése betekintést nyújthat a mentális egészség kockázati tényezőibe vagy a korral járó kognitív hanyatlásba is.

Forrás