Egy friss kutatás szerint a paleolitikumban, vagyis az őskőkorszakban élő emberek étrendjét a mezőgazdaság megjelenése előtt sem csak a húsételek tették ki, hanem már az őrölt magvak és a főtt zöldségek is megjelentek benne. A Journal of Archaeological Research folyóiratban megjelent régészeti kutatás azt találta, hogy az elterjedt paleolit diéta felfogásával ellentétben az ősemberek is fontos tápanyag-kiegészítésként és alapvető energiaforrás gyanánt fogyasztották a növényeket.

„Gyakran úgy beszélünk a növények felhasználásáról, mintha az csak a mezőgazdaság megjelenésével vált volna fontossá. Pedig a legfrissebb régészeti eredmények világszerte azt mutatják, hogy őseink már előtte is több ezer éven át őröltek magvakat, zúztak és főztek gumókat és [áztatás vagy hőkezelés útján] méregtelenítettek keserű dióféléket” – mondta Anna Florin, a tanulmány társszerzője.

A paleolit diéta lényege, hogy kerüli az összetett folyamatokkal előállított táplálékokat, és a haszonállattartás, illetve a növénytermesztés megjelenése előtti időszak étrendjét követi: a diéta részeként elsősorban sült húsok, halak, tengergyümölcsei, diófélék, gyökerek és gyümölcsök fogyaszthatók. Az állattenyésztéshez köthető termékek, például sajt, tej, méz, illetve a mezőgazdaság megjelenése után termesztett növények, így a babfélék, a hüvelyesek, a burgonya és a cukor kerülendők. Ennek történelemhűségére cáfolt rá az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Torontói Egyetem kutatócsoportja: a izraeli Ohalo II és az Ausztrália északi területén, a Mirarr-vidéken található Madjedbebe helyszíneit vizsgálták meg archeobotanikai (régészeti növénytani) szempontból.

A kutatás célja az volt, hogy megcáfolja az úgyvezett BSR-, vagyis széles spektrumú forradalom hipotézist, amely szerint a legutóbbi jégkorszak után a demográfiai növekedés és a nagyvadak csökkenése arra késztette a vadászó-gyűjtögető ősembercsoportokat, hogy távolabb merészkedjenek eredeti élőhelyüktől, így addig ismeretlen növényeket és kisvadakat is bevontak a törzs étrendjébe. Az elmélet szerint a domesztikáló és a földművelő életmódot megelőző tendencia először 15 ezer éve Délnyugat-Ázsiában, a termékeny félhold területén, majd 12 ezer évvel ezelőtt Európában következett be.

A friss kutatás ennek a feltételezésnek az alternatívájaként a széles spektrumú faj elméletét javasolja: eszerint a BSR soha nem történt meg és a Homo sapiensnek azt a képességét, hogy növényi élelmiszereket széles körben fel tudjon dolgozni, organikus alkalmazkodás eredményezte, ami a környezetük sikeres benépesítéséhez is vezetett. A tanulmány szerint a vadászó-gyűjtögető étrend történeti rekonstrukciója alapján a sivatagi környezetben élő törzsek étrendjének 46–55 százalékát, a trópusi és mérsékelt övi zónákban – az esőerdők kivételével – 36–55 százalékát, míg az északi tűlevelű erdőkben, illetve a tundrán 25 százalék vagy az alatti hányadát tették ki a növényi ételekből származó kalóriák.

Az a feltételezés, hogy a paleolit korban élő emberek elsősorban húst fogyasztottak volna, egy kutatási hibából eredhet: a kutatók szerint ez a nézet egyszerűen azért terjedt el, mert az ősi maradványokból a húsfogyasztásra utaló jelek könnyebben kimutathatók. A csontkollagén izotópos vizsgálata csak a fehérjefogyasztást mutatja ki, így a legtöbb növényi eredetű táplálék összetevői – a keményítő és a zsír – alulreprezentáltak maradtak a korábbi kutatásokban. Bár a friss tanulmány szerint a peremvidékeken élő ősi közösségek több zsírt és húst fogyasztottak az éghajlati adottságok miatt, az állati fehérjékből kinyerhető kalóriák mennyisége korlátozott az emberi szervezet számára. Ezért volt szüksége az ősembereknek is a növényi élelmiszerek tápanyagaira, amik őrléssel, vagy főzéssel könnyebben hasznosíthatóvá is váltak.

A növényben gazdag paleolitikumi étrend létezését egy tavalyi, Észak-Marokkó területén végzett kutatás is alátámasztotta. Az itt talált emberi maradványok szintén megkérdőjelezték azt az elméletet, hogy a növényfogyasztás a mezőgazdaság megjelenésével vált volna elterjedtté az ősi közösségekben. A kutatók a marokkói Taforalt barlangban talált iberomaurusian kultúra 15-13 ezer éves maradványainak fog- és csontmintáit tanulmányozták, a lerakódott cink, szén és nitrogén maradékok alapján, majd ezeket az eredményeket összehasonlították a növény- és húsevő állatok maradványainak összetételével. Mint kiderült, a törzs étrendje közelebb állt a növényevőkéhez, mint a ragadozókéhoz.

De idén sem ez az első csapás, amit a modern paleolit diéta tanait éri: egy januárban publikált izraeli kutatás az ősemberek eszközhasználatának vizsgálatával bizonyította a növényi étrend jelentőségét az ősi közösségekben. A kutatók egy kőkorszaki településen, 780 ezer éves bazalt szerszámokon találtak növényi maradványokat: a kutatásból kiderült, hogy a törzs tagjai nemcsak különböző növényféléket ettek, hanem eltérő eljárásokkal is dolgozták fel azokat, hogy fogyaszthatók legyenek.

Forrás