Az 1994-es lillehammeri olimpián tízezrek mentek ki a sífutóversenyekre. Nagyon nem tudtak melléfogni, olyan bombaerős férficsapattal bírt a házigazda Norvégia: 10 és 15 km-en Björn Daehlie, 30 km-en Thomas Alsgaard győzött (mögötte Daehlie lett a második).

Ezek után a február 22-i 4×10 km-es váltóra százezer szurkoló érkezett a Birkebeineren-sístadionba, hiszen ilyen nevekkel nem lehetett más a vége, csak az újabb első hely.

Igen ám, de az olaszok ezt másképp gondolták. Maurilio De Zolt, Marco Albarello és Giorgio Vanzetta nagyszerűen tartotta a lépést a riválisokkal, a befutó pedig örökre emlékezetesre sikeredett,

Silvio Fauner ugyanis lehajrázta Daehlie-t, és mindössze négy tizedmásodperccel elsőként ért célba.

Ilyen hősköltemény után Fauner érthető módon fakadt ki a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában.

Se fáklyavivők, se nagykövetek

„Ez az olasz sport ikonikus pillanata, amelyet sportágunk minden idők tíz legfontosabb történelmi eseménye közé soroltak.

De amikor arról van szó, hogy tiszteletben tartsuk azt, amit képviseltünk, és amit adtunk az olasz sportnak, olyan, mintha semmit sem tettünk volna

– nyilatkozta az 57 éves sportember.

„Nincs tisztelet irántunk, bajnokok iránt. Hihetetlen sértésnek, vagy ahogy a párom, Monica mondja, szégyennek tartom. Ezzel az interjúmmal tíz sportolót képviselek, akik 35 olimpiai érmet nyertek, kezdve az 1994-es és 2006-os két aranyérmes váltócsapattal, vagy Gabriella Paruzzival, Sabina Valbusával és Bice Vanzettával.

Semmilyen módon nem vehettünk részt hazánk téli olimpiáján. Sem fáklyavivők, sem nagykövetek nem voltunk, semmilyen szerepünk nem akadt. Semmi

– panaszkodott.

„Mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy az Olasz Olimpiai Bizottságnak (CONI) vannak preferenciái, hogy különbséget tesz a téli és a nyári sportágak között. Az isten szerelmére, a legnagyobb tisztelettel vagyok a nyári sportágak bajnokai iránt, akiket nagyra becsülök és hatalmas rajongójuk vagyok, de…”

Teljesen elfeledve

Fauner azt mondta, bocsánatkérést vár.

„Természetes dolognak kellene lennie, hogy a CONI gondol ránk. Közben azt hallottam, hogy az olimpiai fáklya váltófutójának vezetője azt mondta ránk utalva: »Nem ismerem ezeket az embereket«.” Közben egyik szomszédom unokatestvére Firenzében volt és megkérdezte az egyik fáklyavivőt, hogy ki ő, hogy szelfit készíthessen vele. Azt választ kapta, azért fáklyavivő, mert az édesapja ismer bizonyos szponzorokat.

Hát kinek kellene népszerűsítenie a téli sportokat, ha nem a téli olimpia bajnokainak? És mégis elutasítottak minket.

Elsősorban azért bosszantja a dolog, mert húsz éve, a 2006-os torinói játékokon a lillehammeri váltócsapat ott lehetett a megnyitón, és utolsó fáklyavivők között kaptak szerepet.

Most azonban még jegyeket sem kaptak, és azt érzi, elfelejtették őket.

Miniszteri szintre lépett az ügy

Az interjú nyomán Andrea Abodi sport- és ifjúságügyi miniszter a csalódottságát fejezte ki, és tájékoztatást kért a szervezőktől, illetve az Olasz Olimpiai Bizottságtól, hogy megértse a kiválasztási kritériumokat.

Egyértelmű, hogy a sportlegendákat, azokat, akik történelmet írtak, a legnagyobb tiszteletben kell részesíteni. Meg is lepődtem a fáklyavivő-váltón, mert úgy vélem, hogy az olimpikonoknak élen kellett volna járniuk

– nyilatkozta.

The post Sértés, szégyen, megalázás – botrányos a helyzet a téli olimpia előtt first appeared on 24.hu.

Forrás