A hét elején eldőlt, hogy a MOL veheti meg a szerb olajtársaságban, a NIS-ben (Naftna Industrija Srbije) meglévő 56,15 százalékos orosz tulajdont. A megállapodás értelmében a szerb cégbe beszállhat az Emirátusok globálisan is jelentős energiavállalata, az ADNOC, de a szerb állam is növeli 5 százalékkal az eddigi 29,9 százalékos részesedését (az adásvételről és annak nem lényegtelen geopolitikai körülményeiről, illetve feltételrendszeréről ebben és ebben a cikkben írtunk bővebben, de ezen a gyűjtőoldalon megtalálható az ügyletről és a NIS-ről szóló összes anyagunk).

A tranzakcióról a szombati MOL Talks podcastban Bacsa György, az olajvállalat stratégiai igazgatója mondott el néhány eddig nem ismert részletet. Az adásvételről egyelőre kötelező érvényű szándéknyilatkozatot írt a magyar olajcég az orosz eladókkal, a 11,3 százalékos tulajdonos Gazprommal és annak leányvállalatával, a 44,85 százalékos NIS-részesedéssel rendelkező Gazpromnyefttyel. Bacsa szerint ez olyan előszerződés, amire az adásvételi szerződés fog alapulni, és ami azt jelenti, hogy a MOL ajánlatát az eladó elfogadta.

„Ezt még kiegészíteném azzal, hogy nemcsak az eladó fogadta el, hanem a szerb kormánnyal is memorandumot írtunk alá, ami szintén egy megállapodás. A megállapodás tartalmazza azt, hogy a MOL belépését a szerb kormány támogatja. A támogatás különböző formáit rögzítettük, ezt később egy kormányközi megállapodásban fogja Magyarország és Szerbia szentesíteni” – mondta a podcastban Bacsa. Magát az adásvételi szerződést még ebben a negyedévben aláírnák:

„március végéig tervezzük azt, hogy fölmegyünk a következő szintre, ahol a következő szint az értelemszerűen az adásvételi szerződés megkötése lesz, és utána a zárásra fogunk ráfordulni”.

A MOL a szándéknyilatkozat szerint, illetve a két orosz cég tulajdoni hányadából kiindulva 56,15 százalékot fog megvenni – de végül nem lesz ekkora a tulajdonrésze a NIS-ben. A podcastban arra a felvetésre, hogy Belgrád már hétfőn bejelentette: 5 százalékkal növelnék a szerb állam mostani 29,9 százalékos részesedését, Bacsa azt mondta: „a szerb kormánnyal közölt memorandumok alapján mi ígértünk nekik 5 százalékot”.

Beszélt arról is, hogy az ADNOC hogyan jelenik meg a NIS-ben, mondván, a vállalat stratégiai partnerük, több területen együttműködnek velük. „Mi ebben a projektben joint venture-t kívánunk velük létesíteni. Ebben a joint venture-ben a MOL lenne az irányító tulajdonos, az ADNOC a kisebbségi részesedéssel venne részt”. (A joint venture két cég olyan stratégiai üzleti együttműködése, amely jellemzően egy harmadik, közös vállalat létrehozásával valósul meg.) Az emirátusokbeli cégnek Bacsa szerint „az európai belépés önmagában stratégiai döntés”, ami vonzóvá teheti ezt a felállást a közös vállalatban és ezt a típusú belépést a NIS-be.

A magyar és a szerb kormány szerepvállalásáról beszélt Bacsa, de tudni lehet, hogy mellettük Moszkva és Washington jóváhagyása is kell az ügylethez. Az orosz politikai vezetésé láthatóan megvan, különben a Gazprom aligha írta volna alá a szándéknyilatkozatot, de úgy tűnik, a NIS-t szankciókkal sújtó Washington jóváhagyása is megérkezhet.

Erre utal legalábbis, hogy mint a szerb Danas péntek délután megírta, az OFAC – a Pénzügyminisztérium Külföldi Eszközöket Ellenőrző Hivatala – a NIS működésére adott engedélyét az eddigi január 23-áról február 20-ára módosította, bár a hosszabbításnak számos feltételt szabott. Bacsa György is beszélt erről: „vannak még olyan hatósági egyeztetések, és akkor nevezzük nevén, hogy az OFAC-kal le kell egyeztetnünk a tranzakciót, hiszen ez szankciós cég, amiről beszélünk, és szankciós eladó. Ezért fontos, hogy a tranzakció végén maga a NIS lekerüljön az amerikai szankciós listáról, ezáltal biztosítható a folyamatos és zavartalan működtetése.”

Ha az amerikai jóváhagyás is rendeződni látszik, legalább ilyen fontos kérdés a vételár. Hogy mekkora összegről van szó, az egyelőre nem publikus, erről a mostani podcastban sem esett szó. Az Erste energiapiaci szakértője, Pletser Tamás még a hétfői bejelentés előtt egy héttel azt írta egy elemzésében: „Mi az 56,15%-os részesedés értékét 1,4 milliárd euróra taksáljuk, a könyv szerinti érték arányosan kicsit magasabb ennél. De lehet, hogy az orosz eladónak ez a reálisnak tekintett vételár nem elegendő.”

Ennek nyomán az a gondolatmenet sem meglepő, hogy az ügylet tőkepiaci hatása is attól függ, a tényleges vételár hogyan viszonyul ehhez az 1,4 milliárd euróhoz. Egy ilyen „vagy ennél kedvezőbb vételár mellett a MOL-részvények kedvezően reagálnának, vagyis áremelkedés lenne a papírokban. Ennél magasabb árazás mellett inkább stagnálás vagy akár esés is jöhet rövid távon” – írta múlt hétfőn, azaz egy héttel a bejelentés előtt.

A befektetők mindenesetre jól reagáltak a hírre: a MOL pénteki záró ára 6,7 százalékkal volt magasabb, mint az egy héttel korábbi, míg év eleje óta, tehát bő három hét alatt már 26,1 százalékot erősödött. Ráadásul pénteken az olajpapírok árfolyama történelmi csúcsra emelkedett, napközben, mint látható, 3922 forinton is kereskedtek a részvénnyel, bár a záró ár már elmaradt a csütörtökitől. Ezeken a szinteken egyébként csaknem húsz éve, még a pénzügyi világválság (és a covid meg a háború) előtt, 2007 szeptemberében járt a MOL árfolyama.

A mostani erősödés különösen látványos, ha azt nézzük, hogyan alakult a MOL-részvények árfolyama trendszerűen az orosz–ukrán háború kitörése óta. 2022. február 24-én 2340 forinton zárt a tőzsdén, ezután egy-egy rövid kiugrást leszámítva 3000 forint alatt, 2023 nyarától jellemzően a 2600-3000 forintos sávban volt. Még tavaly szeptemberben is volt 2700 forint alatt a záró ára, majd a december közepe óta eltelt nagyjából egy hónap alatt részvényenként körülbelül 1000 forintot, azaz több mint harminc százalékot drágult.

A podcastban Bacsa György arról is beszélt, hogy a MOL-nak stratégiai piac a szerbiai, közel húsz éve léptek be oda, és növekedni akarnak.

„A soha ki nem mondott célunk az volt, hogy a lehető legmagasabbra akarunk jutni a szerb piacon. Szeretnénk mi lenni a legnagyobb játékos”

– mondta erről a MOL-vezető, aki szerint a mostani tranzakció „történelmi lehetőség”, ami hasonlít a horvát INA és a szlovák Slovnaft megvásárlásához. Felidézte, hogy a NIS szankciója miatt a szerbek számára válságos hónapokban „a MOL aktív szerepet vállalt, hogy elkerülje a szomszédos országot az üzemanyagválság… növeltük azt a mennyiséget, amit Szerbiába beszállítottunk, főleg dízel tekintetében, ezzel is segítve azt, hogy amikor a finomító leállt, amikor a NIS nem tudta kiszolgálni az ügyfeleket, akkor mégiscsak volt üzemanyag az állomásokon, volt üzemanyag a tárolókban.”

A felvásárlás előtt a MOL „szakértőkből és kompetens menedzserekből álló csapata” átvilágította a szerb nagyvállalatot. „Aki meglátogatta a fontos eszközöket, köztük a finomítót, meggyőződtek annak állapotáról (…) azt tudom mondani, hogy egy jól karbantartott, jól modernizált finomítóról van szó” – mondta a MOL-vezető, aki közölt néhány számot is a NIS-ről: a finomító éves kapacitása 1,8 millió tonna, a cégnek van egy csaknem 400 benzinkútból álló hálózata, „nagy része Szerbiában, még jelentős pozíciókkal rendelkezik Bosznia-Hercegovinában, abban is a Szerb Köztársaság területén, de vannak Romániában és egyéb környező országokban is kisebb hálózati elemei.”

Forrás