„Nagyobb rombolás, nagyobb tüzek, több összeomlott épület” – összegzi Dmitro, a donyecki frontváros, Kramatorszk tűzoltó–mentő egység egyik szolgálatparancsnoka, milyen változásokat hozott 2025, az ún. béketárgyalások éve az ő szakmájának.

Oroszország újra válogatás nélkül lő civil és katonai infrastruktúrát, épületeket egyaránt. Az éjjeli tömeges drón- és rakétatámadásokon kívül az olyan városokra, mint amilyen Kramatorszk, napközben is hullanak a több száz kilós légi- és kazettás bombák, FPV-drónok és sorozatvetőkből kilőtt rövid hatótávú rakéták.

Dmitro visszaemlékezése szerint 2022-ben, főleg március–májusban, amikor az oroszok rendkívül intenzíven lőtték a várost, ők folyamatosan dolgoztak. „2023–24-ben átmenetileg kevesebb volt az ilyen jellegű eset, 2025-ben viszont újra nőtt az intenzitás.”

„Előfordulnak akkora tüzek, hogy reggel kivonulunk, és ott, a helyszínen kell műszakváltást csinálni.” Ha nagy a pusztítás, három műszakba is beletelhet, míg eloltják a tüzeket és úgy-ahogy eltakarítják az útból romokat.

A tűzoltók itt háromszoros terhelés alatt dolgoznak: a riasztásoknak csak egyharmada történik klasszikus balesetekhez, tüzekhez. A fennmaradó esetekben közvetlen orosz találatok utáni tüzekhez mennek ki, vagy a robbanás miatt deformálódott ajtók mögött vagy a romok alatt rekedt embereket mentenek ki.

„Napi átlag kétszer riasztanak minket, de előfordult már öt is” – mondja. Mellette lobog a tűz a vaskályhában, melegednek a tűzoltók és a járművek egyaránt. Odakint -15 fok van, enélkül ebben a hidegben még a garázsban is megfagyna a kocsinként 2-4 ezer liternyi víz a tartályban.

Ahogy a háború lassan az ötödik évébe ér, a kramatorszki tűzoltók a világ egyik, ha nem a legtapasztaltabb szakembereivé váltak. „Őszintén? Inkább azt mondanám: bárcsak ne lennénk azok. Jobb lenne kevesebb tapasztalattal, de békében” – mondja Dmitro, akit 25 éve leginkább a szolgálatot követő hosszú pihenőidő motivált, hogy felszereljen. „Tulipánokat termelek. Ez a beosztás tette lehetővé tette, hogy legyen időm rá. Most négyezer szál tulipánt nevelek nőnapra. Amikor itt letelik a szolgálat, két napot tudok velük foglalkozni a kertemben.”

A város 15-20 kilométerre fekszik az első orosz állásoktól, víz, áram és fűtés a megszállók kénye-kedve szerint hol van, hol nincs. Mivel az autókban lévő mennyiség intenzív oltásnál tíz perc alatt elfogyhat, kijelölt tűzivíztározókból vagy a folyóból vételeznek, de a sok felszerelésen viselendő golyóálló mellény is lassítja a munkát: az oroszok ugyanis előszeretettel alkalmazzák az úgynevezett „double-tap”, vagyis második csapás taktikát. Az első becsapódás után 10-15 perccel időzítve, a kiérkező mentősökre, tűzoltókra célozva mérnek újabb csapást a helyszínre, hogy lehetőleg még több civil vagy katasztrófaelhárító haljon vagy sebesüljön meg.

2022 óta 36 ilyen támadás fordult elő bizonyíthatóan egy 2024-ben készült ukrán felmérés szerint, száz áldozatot szedve, de a valós szám ennél valójában jóval magasabb lehet. 2023-ban Pokrovszkban egy lakóépületnél második rakétacsapás érte a helyszínt. Két magas rangú tiszt meghalt, több tűzoltó megsebesült. Harkiv megyében 2025 októberében egy tűzoltó meghalt és öt kollégája megsebesült egy dróntámadás utáni második csapásban.

A tűzoltóautók is önmagukban értékes célpontok: mindegyiket repesznyomok borítják korábbi támadások után, a karosszériát pedig drónok ellen hegesztett rács borítja.

Forrás