Ősi DNS-minták vizsgálatával kimutatták, hogy a mai Belgium és Hollandia alföldi területein a vadászó-gyűjtögető közösségek több ezer évvel tovább fennmaradtak, mint Európa más részein, egészen i. e. 2500 körülig. A Nature-ben megjelent kutatást egy nemzetközi kutatócsoport végezte David Reich, a Harvard Egyetem genetikusának vezetésével.

A vizsgálat i. e. 8500 és 1700 között élt emberek teljes genomját elemezte a mai Belgium, Németország és Hollandia területéről, és új megvilágításba helyezi, milyen ütemben zajlott a földművelés elterjedése és a népességek keveredése a neolitikum idején. Bár a földművelés körülbelül i. e. 4500 táján megjelent a térségben, nem járt olyan mértékű genetikai átalakulással, mint Európa más vidékein, ahol a Közel-Keletről érkező földművesek jelentősen átalakították a helyi génállományt.

Az alföldi, folyó menti és tengerparti területeken élő vadászó-gyűjtögetők inkább szelektíven vették át a mezőgazdasági gyakorlat egyes elemeit, miközben genetikai állományuk nagyrészt megmaradt. A genomikai adatok arra utalnak, hogy a korlátozott génáramlás főként a földműves közösségekből érkező nők révén történt, akik házasság útján csatlakoztak a helyi csoportokhoz, és magukkal hozták tudásukat és genetikai örökségüket is.

A vadászó-gyűjtögető eredetű genetikai komponens magas aránya egészen a neolitikum végéig, i. e. 2500 körülig fennmaradt, amikor a kelet-európai sztyeppékről érkező pásztornépek újabb hulláma már teljesebb keveredést eredményezett, és a térség genetikai képe összhangba került a szomszédos régiókéval. A kutatók szerint a természeti erőforrásokban gazdag vizes élőhelyek lehetővé tették, hogy a közösségek megőrizzék hagyományos életmódjukat, miközben részben átvették a földművelést. A tanulmány egyúttal ráirányítja a figyelmet a nők kulcsszerepére a tudás átadásában és Európa genetikai-kulturális fejlődésének alakításában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás